Francesco Hayez

A mai világban a Francesco Hayez olyan témává vált, amely nagy jelentőséggel bír, és sokféle ember számára érdekes, különböző kontextusokban. Befolyása és hatóköre a mindennapi élettől a speciálisabb tanulmányi területekig terjed, jelentős hatást gyakorolva általában a társadalomra. A Francesco Hayez megjelenése óta kíváncsiságot és vitát váltott ki, motiválva a szakértőket és a rajongókat, hogy elmélyítsék a megértésüket és alkalmazásait. Ebben a cikkben a Francesco Hayez-hez kapcsolódó különböző perspektívákat és szempontokat vizsgáljuk meg, átfogó és részletes áttekintést nyújtva az olvasóknak, hogy bővítsék e rendkívül releváns témával kapcsolatos ismereteiket.

Francesco Hayez
Önarcképe (1860)
Önarcképe (1860)
Született

Velence
Meghalt1881. február 10. (90 évesen)
Milánó
SírhelyCimitero Monumentale
Alkotott1806–1882
A Wikimédia Commons tartalmaz Francesco Hayez témájú médiaállományokat.

Francesco Hayez (Velence, 1791. február 10. — Milánó, 1881. február 10.) olasz festő. A klasszicista és a romantikus irányvonalat képviselte. Hatással volt rá Ingres művészete.

Élete, munkássága

Barzaghi: Hayez emlékműve Milánóban (1890)

Szerény anyagi körülmények közt élő család ötödik gyermekeként született. Korán megmutatkozott tehetsége a rajzolás terén, ezért nagybátyja beadta egy restaurátor műhelyébe inasnak. 1803-ban felvételt nyert a velencei Új Képzőművészeti Főiskola festő osztályába, ott három évig tanult. 1809-ben feltűnt egy festőversenyen, amelynek révén Rómába mehetett tanulni az Accademia di San Lucába. Rómában Antonio Canova volt a mestere.

1814-ben Nápolyba költözött, ahol Joachim Murat nápolyi királytól kapott megbízásokat. 1822-től élete végéig Milánóban élt és alkotott. Tanított az Accademia Brerában, ebben Luigi Sabatelli festő és rézmetsző támogatta, aki már 1808-tól ott tanított. 1850-től, Sabatelli halála után Hayez lett a brerai Accademia igazgatója. Hayez az 1830-as évek közepén a milánói volt királyi palotában az osztrák császárt dicsőítő freskókat festett. Sokoldalú egyéniség volt, művelte a portréfestést, ezen belül kitűnt a nőábrázolásban, irodalmi szereplők megjelenítésében, történelmi, bibliai, mitológiai alakokat és jeleneteket vitt vászonra és életképeket festett. Hayez is azon festők közé tartozik, kiknek műveit a késő utókornak kellett pontosan beazonosítani, mivel a dátum és az aláírás gyakran lemaradt festményeiről.

Emlékezete

Nagy tisztelet övezte festőművészetét. A milánóiak monumentális emlékművet emeltek neki, amit a szintén köztiszteletben álló milánói Francesco Barzaghi szobrászművész mintázott.

Művei (válogatás)

  • Arisztotelész (1811)
  • Ulysses (1813-15)
  • Laokoon (1812)
  • Carmagnola grófnak kihirdetik halálos ítéletét (1820)
  • Bianca Capello menekülése
  • Rómeó és Júlia utolsó csókja (1823)
  • Mária Magdolna (1825)
  • I. Ferdinánd osztrák császár portréja (1840)
  • Szicíliai vecsernye (1846)
  • Velencei nő (1853)
  • Sziciliai vecsernye (1856)
  • A csók (1859)
  • A jeruzsálemi templom megsemmisítése (1867)
  • Gioachino Rossini arcképe (1870)
  • Önarckép (1860 és 1879)
  • Egy váza virág a hárem ablakában (1881)

Galéria

Irodalom

  • L’opera completa di Hayez / pres. di Carlo Castellaneta ; apparati critici e filologici di Sergio Coradeschi. Milano : Rizzoli, 1971. 115 p. : ill. (Ser. Classici dell'arte 54.)

Jegyzetek

  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.

További információk