Napjainkban a Hudson River School nagyon fontos témává vált társadalmunkban. A technológia fejlődésével és a globalizációval a Hudson River School vezető szerepet töltött be életünkben, és a személyes kapcsolatainktól a gazdaság fejlődéséig mindenre hatással van. Ezért fontos megérteni és elgondolkodni a Hudson River School-en, hogy megértsük életünkre gyakorolt hatását, és megalapozott döntéseket hozhassunk. Ebben a cikkben a Hudson River School különböző aspektusait és a különböző területekre gyakorolt hatását fogjuk feltárni azzal a céllal, hogy átfogó képet adjunk erről a témáról, amely ma annyira aktuális.
A Hudson River School 19. századi romantikus, amerikai festészeti iskola, a tájképfestő csoport tagjai teremtették meg a jellegzetesen amerikai tájképfestészetet.[1] Festményeik témája főképp a Hudson folyó völgye, Catskills, az Adirondack és New Hampshire hegyei. A második generációhoz tartozó művészeik tájképeinek helyszínei bővültek, témáik között Új-Anglia, a tengeri tartományok vagy az amerikai nyugat, ill. Dél-Amerika, Európa és Közel-Kelet is szerepel.
A művészcsoport székhelye New Yorkban volt, tagjaik közül többen Greenwich Village szívében, a Tizedik utcában levő neves műteremházban tartottak fenn műtermet. Kezdetben „amerikai” vagy „New York-i iskolaként” utaltak rájuk. Számos jelentős szakmai folyóirat, intézmény támogatta művészetüket, mint például az Amerikai Szépművészeti Akadémia. Mikortól a Barbizoni Iskola realista, plein air képei jöttek már divatba az amerikai mecénások és gyűjtők körében és az iskola által képviselt romantikus stílus kezdett idejétmúltnak számítani, pejoratívan használták rájuk a Hudson River School terminust. Habár tagjaik számtalan helyre utaztak és alkottak Európában is, a New York Tribune kritikusa, Clarence Cook vagy Homer Dodge Martin tájképfestő élt ezzel a kifejezéssel. Nyomtatásban az elnevezés először 1879-ben jelent meg, bár már az 1870-es években is utaltak rájuk így.[2][3]
Olykor hatalmas méretű festményeiket valósághű, részletgazdag és idealizált természetábrázolás jellemzi, amely gyakran egymás mellett mutatja a békésen megművelt területeket az érintetlenül megmaradt természettel, mely gyorsan eltűnőben volt a Hudson-völgyből, éppen akkoriban, amikor kezdték értékelni a táj fenséges jellegét.[4] Általánosságban a Hudson River School művészeinek meggyőződése szerint – habár vallási nézeteik eltérőek voltak – a természet az amerikai táj formájában Isten tükröződése.[5] Olyan európai mesterek követői voltak, mint Claude Lorrain, John Constable vagy J. M. W. Turner. Közülük több festő a Düsseldorfi Iskola tagjai közé is sorolható, mesterük a német Paul Weber volt.[6]
A 19. századi amerikai tájképfestészeti irányzatnak, a Hudson River School atyjának Thomas Cole amerikai festőművészt tekintik.[7] Az Angliából származott Cole-t az amerikai táj ragyogó, őszi színei ragadták meg. Először 1825 őszén gőzhajóval hajózott fel a Hudson-ön, West Pointnál, majd Catskill-nél szállt partra. A tájról készült alkotásainak első ismertetése a New York Evening Postban jelent meg 1825. november 22-én.[8] Közeli barátja, Asher Brown Durand az iskola jelentős alakjává vált, Cole halála után őt tekintették az iskola vezető egyéniségének. A Hudson River School egyik kiemelkedő eleme a természet gazdagsága volt, emellett a mozgalom hívei között az ébredő nemzeti öntudat is jelen volt, Cole metaforaként használta a tájképet az új nemzetre,[3] ugyanakkor gyanakvóan figyelték a kor gazdasági és technológiai fejlődését.[9]
Az iskola második, gyakran luministáknak, a fény szerelmeseinek nevezett generációja Thomas Cole 1848-ban bekövetkezett korai halála után kezdett kibontakozni. Tagjai közé sorolható: Frederic Edwin Church (1826 – 1900), John Frederick Kensett (1816 – 1872), Sanford Robinson Gifford (1823 – 1880), George Loring Brown (1814 – 1889) és a német származású művész, Albert Bierstadt (1830 – 1902). A Hudson River School tagjaiból Kensett, Gifford és Church egyúttal a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum alapítói között is megtalálhatók.[10] Frederic Edwin Church észak- és dél-amerikai, európai, közel-keleti utazásai után alkotott képei alapján nemzetközi viszonylatban is a legelismertebb amerikai tájképfestőnek számított.[3]
A második generáció legjelentősebb alkotásainak többsége 1855 és 1875 között született. Frederic Edwin Church és Albert Bierstadt Amerikában koruk ünnepelt festőinek számítottak, mindketten a Düsseldorfi Iskola hatása alatt alkottak, Bierstadt több éven át Düsseldorfban is tanult. Emberek ezrei fizettek olyan festményeik megtekintéséért, mint például a Niagara-vízesés[11] vagy a The Icebergs. Festményeik gigászi, epikus mérete példátlan volt a korábbi amerikai festészetben, az amerikaiakat az országukban található megszelídítetlen, lenyűgöző szépségű vadonjaira emlékeztette. Ez volt az amerikaiaknak nyugatra történő letelepedésének, a nemzeti parkok létrehozásának és a zöld városi parkok megszületésének időszaka.
Több festőművésznő is kapcsolható a Hudson River Schoolhoz. Susie M. Barstow lelkes hegymászó volt, aki Catskills és a White Mountains hegyi tájait festette meg. Az ír származású festőnőt, Eliza Pratt Greatorex-t második női tagként beválasztották a Nemzeti Formatervezési Akadémiára (National Academy of Design). Julie Hart Beers vázlatrajzoló expedíciókat vezetett a Hudson Valley vidékére, később az egyik New York-i művészeti stúdióban is bemutatkozott. Harriet Cany Peale Rembrandt Peale-nél tanult, Mary Blood Mellen pedig Fitz Henry Lane tanítványa és munkatársa volt.
|
|
|
Alkotásaik főképp amerikai gyűjteményekben találhatók, a legnagyobb számban a Connecticut állambeli, hartfordi múzeumban, a Wadsworth Atheneumban. A múzeum alapítója, Daniel Wadsworth az iskolaalapító Thomas Cole és a hartfordi származású Frederic Edwin Church baráti körébe tartozott.
További gyűjtemények: