Plein air

Ebben a cikkben a Plein air-ről fogunk beszélni, egy olyan témáról, amely már régóta érdeklődés és vita tárgya. A Plein air egy olyan téma, amely ellentmondó véleményeket generált, mivel hatása és relevanciája vitathatatlan a társadalom különböző területein. A Plein air megjelenése óta a mai napig tanulmányozás, elemzés és vita tárgya volt, ami lehetővé tette számunkra, hogy jobban megértsük fontosságát és hatókörét. Ebben a cikkben a Plein air-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk megvizsgálni, a történetétől a mai hatásig mindenre kiterjedően, azzal a céllal, hogy teljes és gazdagító áttekintést adjunk erről a témáról.

A plein air (kiejtése kb. „plener”) a 19. század második felétől divatba jött szabadban való festés, jellemzője a műtermi megvilágítás helyett a természetes szórt fény, a reflexszínek megjelenítése. A plein air francia kifejezés, jelentése ’nyílt levegő’. A plein air festők példaképüknek tekintették az angol tájképfestők, John Constable és William Turner mellett a barbizoni festőket is, hiszen Daubigny „műterme” már a táj volt, és Corot is érzékeltette festményein a különböző atmoszferikus jelenségeket. Első megvalósítója többek között az angol Richard Parkes Bonington (1802-28) volt. A 19. század második felében a naturalizmusnak is volt egy plein air ága, a barbizoni iskola, Párizsban fő képviselője Jules Bastien-Lepage. A francia festészetben Édouard Manet és az impresszionizmus, a magyarban Szinyei Merse Pál, Paál László és a nagybányai iskola képviselte, de a Szolnoki Művésztelep festői is meghatározóak voltak, mint pl. Fényes Adolf, Chiovini Ferenc, Szlányi Lajos, Zombory Lajos, stb.

Galéria

Források

Commons:Category:Plein air
A Wikimédia Commons tartalmaz Plein air témájú médiaállományokat.
  • Művészeti lexikon III. (L–Q). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983.

Kapcsolódó szócikkek