Fényes Adolf

Fényes Adolf
SzületettFischmann Adolf
1867. április 29.
Kecskemét
Elhunyt1945. március 15. (77 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásafestőművész
IskoláiJulian Akadémia
SírhelyeSalgótarjáni utcai zsidó temető (J-V Díszsor 3.)
Fényes Adolf aláírása
Fényes Adolf aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Fényes Adolf témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Fényes Adolf emléktáblája
a róla elnevezett utcában, Budapest,
III. kerület, Fényes Adolf utca 10.

Fényes Adolf, születési nevén Fischmann Adolf (Kecskemét, 1867. április 29.Budapest, 1945. március 14.) magyar festőművész.

Élete

Apja Fischmann Simon kecskeméti rabbi, anyja Wahrmann Regina, Israel Wahrmann-nak, a Pesti Izraelita Hitközség első rabbijának unokája. Nagybátyja Wahrmann Mór nagykereskedő, az első magyar zsidó országgyűlési képviselő. Apja halála (1879) után Budapestre költözött, 1886-ban vette fel a Fényes nevet (64692/86 BM). Egy testvére volt: József.

Jogi tanulmányokat folytatott, amit félbehagyott és 1884-től 1887-ig a Mintarajziskolában Székely Bertalan és Greguss János növendéke lett. Weimarba költözött, ahol 1887–1890 között Max Thedytől tanult. 1891-ben Párizsban telepedett le, ahol a Julian Akadémia hallgatója lett. Mestere itt William-Adolphe Bouguereau volt. Párizsból visszatért két évre Weimarba, Max Thedyhez. Miután hazatért, 18941898 között Benczúr Gyula mesteriskoláját látogatta. Az 1900-as évet Olaszországban és Franciaországban töltötte. A szolnoki művésztelep alapító tagja. 1902-től minden nyarat Szolnokon töltött, ott alkotott. A Tanácsköztársaság idején a Művészi Végrehajtó Bizottság tagja lett. 1936 után egyre kevesebbet festett, beteg lett.

1944-ben Horthy Miklóstól kormányzói mentességben részesült (mint Telcs Ede és néhány más művész is). A nyilas uralom idején a budapesti gettóba került, ott élte túl Pest ostromát. Két hónappal a gettó felszabadulása után a Nagymező utcai műteremlakásban agyvérzést kapott, a kórházban már nem tudták megmenteni. Más forrás szerint „a gettóban halt éhen, ahonnan a 80 éves agglegénynek már nem volt ereje hazajönni.”

A Salgótarjáni úti temetőben nyugszik.

Sírja a Salgótarjáni utcai zsidó temetőben (J-V Díszsor 3.).

Kecskeméten, Szolnokon és Budapesten (III. kerületben) utcát neveztek el róla.

Munkássága

1898-ban kezdett neki a Szegény ember élete című festményciklusnak. Az ebből a korszakából származó képei a kritikai realizmus legszebb magyar alkotásai közé tartoznak. A sorozat befejezése után új utakat keresett és a plein air irányzat felé fordult. Festményeit világos színek és egyszerű kompozíció jellemezte. Az ezután következő korszakára a bibliai jellegű, romantikus festészet jellemző.

Főbb művei

Behavazott város

Kiállítások

Társasági tagság

Díjak

Irodalom

Jegyzetek

  1. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a b BnF források (francia nyelven)
  3. a b Fényes, Adolf, Adolf Fényes
  4. a b Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
  5. The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  6. Le Delarge (francia nyelven). Gründ, 2001
  7. Fischmán Ádolf. familysearch. (Hozzáférés: 2023. december 13.) névváltozratásának bejegyzésével
  8. Péterné Fehér Mária–Szabó Tamás–Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskeméti életrajzi lexikon. sulinet.hu, 2006. (Hozzáférés: 2012. május 3.)
  9. S. Nagy Katalin. Emlékkavicsok. Holocaust a magyar képzőművészetben 1938–1945.. Budapest: Glória Kiadó, 252. o. (2006). ISBN 963-9283-99-1 
  10. Magyar zsidó szemle 24.évf. 2. sz (1907). epa.oszk.hu, 2010. (Hozzáférés: 2012. május 3.) A Whrman-családról: a 349-ik oldalon
  11. Fischmann Dávid József születése. familysearch. (Hozzáférés: 2023. december 13.) Dávid József 1858 február 7.
  12. Fischmann Józef. familysearch. (Hozzáférés: 2023. december 13.) kerskedelmi utazó; született 1858, meghalt 1932 Budapest, házastársa nem volt
  13. S. Nagy Katalin, i. m., 258. o.
  14. Szegő György: A pesti mozi mint a profán gyülekezet temploma. Budapesti Negyed, 2001. . (Hozzáférés: 2014. szeptember 21.)
  15. A Kerepesi úti temető százötven éve. bfl.archivportal.hu, 2012. . (Hozzáférés: 2012. május 3.)

Források