Fényes Adolf | |
Született | Fischmann Adolf 1867. április 29. Kecskemét |
Elhunyt | 1945. március 15. (77 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | festőművész |
Iskolái | Julian Akadémia |
Sírhelye | Salgótarjáni utcai zsidó temető (J-V Díszsor 3.) |
Fényes Adolf aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Fényes Adolf témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fényes Adolf, születési nevén Fischmann Adolf (Kecskemét, 1867. április 29. – Budapest, 1945. március 14.) magyar festőművész.
Apja Fischmann Simon kecskeméti rabbi, anyja Wahrmann Regina, Israel Wahrmann-nak, a Pesti Izraelita Hitközség első rabbijának unokája. Nagybátyja Wahrmann Mór nagykereskedő, az első magyar zsidó országgyűlési képviselő. Apja halála (1879) után Budapestre költözött, 1886-ban vette fel a Fényes nevet (64692/86 BM). Egy testvére volt: József.
Jogi tanulmányokat folytatott, amit félbehagyott és 1884-től 1887-ig a Mintarajziskolában Székely Bertalan és Greguss János növendéke lett. Weimarba költözött, ahol 1887–1890 között Max Thedytől tanult. 1891-ben Párizsban telepedett le, ahol a Julian Akadémia hallgatója lett. Mestere itt William-Adolphe Bouguereau volt. Párizsból visszatért két évre Weimarba, Max Thedyhez. Miután hazatért, 1894–1898 között Benczúr Gyula mesteriskoláját látogatta. Az 1900-as évet Olaszországban és Franciaországban töltötte. A szolnoki művésztelep alapító tagja. 1902-től minden nyarat Szolnokon töltött, ott alkotott. A Tanácsköztársaság idején a Művészi Végrehajtó Bizottság tagja lett. 1936 után egyre kevesebbet festett, beteg lett.
1944-ben Horthy Miklóstól kormányzói mentességben részesült (mint Telcs Ede és néhány más művész is). A nyilas uralom idején a budapesti gettóba került, ott élte túl Pest ostromát. Két hónappal a gettó felszabadulása után a Nagymező utcai műteremlakásban agyvérzést kapott, a kórházban már nem tudták megmenteni. Más forrás szerint „a gettóban halt éhen, ahonnan a 80 éves agglegénynek már nem volt ereje hazajönni.”
A Salgótarjáni úti temetőben nyugszik.
Sírja a Salgótarjáni utcai zsidó temetőben (J-V Díszsor 3.).Kecskeméten, Szolnokon és Budapesten (III. kerületben) utcát neveztek el róla.
1898-ban kezdett neki a Szegény ember élete című festményciklusnak. Az ebből a korszakából származó képei a kritikai realizmus legszebb magyar alkotásai közé tartoznak. A sorozat befejezése után új utakat keresett és a plein air irányzat felé fordult. Festményeit világos színek és egyszerű kompozíció jellemezte. Az ezután következő korszakára a bibliai jellegű, romantikus festészet jellemző.
Nemzetközi katalógusok |
|
---|