Erich von Stroheim | |
Született | Erich Oswald Stroheim 1885. szeptember 22. Bécs |
Elhunyt | 1957. május 12. (71 évesen) Maurepas |
Állampolgársága |
|
Házastársa | Valerie Germonprez (1919–) |
Gyermekei |
|
Foglalkozása |
|
Kitüntetései | |
Halál oka | rák |
Sírhelye | Maurepas |
Színészi pályafutása | |
Aktív évek | 1914–1955 |
Műfajok | némafilm |
A Wikimédia Commons tartalmaz Erich von Stroheim témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Erich von Stroheim (Bécs, 1885. szeptember 22. – Párizs, 1957. május 12.) osztrák származású amerikai filmrendező, színész, többek között a világ legjobb 12 filmje közé sorolt Gyilkos arany (1924) című mű alkotója. Egész életében azt állította (talán hitte is), hogy osztrák kisnemes és lovastiszt, ezért illesztette nevébe a von szócskát.
Bécsi zsidó családban született. Apjának kalapgyára volt, Erich egy ideig ott dolgozott. 1909-ben költözött Amerikába. 1915-ben segédrendező lett D. W. Griffith mellett Hollywoodban.
1919-ben a Universal Pictures-höz szerződött. Filmjeinek írója, rendezője, főszereplője, díszlettervezője és vágója lett. Nagyon alapos volt a hiteles kosztümök, díszletek, és kellékek terén is, ezért rendre csúszott a határidőkkel és túllépett minden költségvetést. Filmjeiben a balszerencse, a kegyetlenség, a keserűség társadalombírálattal párosul. Első filmje, a Vak férjek sikert aratott. 1921-ben ezt követte a Szeszélyes asszonyok. Az 1924-ben készült 110 perces Gyilkos arany eredetileg 462 perc hosszú volt, de a producer Metro-Goldwyn-Mayer kegyetlenül megvágatta. Ma egy 239 perces restaurált változata is ismert.
Megfilmesítette A víg özvegy című Lehár-operettet. A Nászinduló c. filmje olyan hosszú lett, hogy az amerikai mozikban csak az első felét vetítették, míg a folytatást csak Európa látta (Mézeshetek címmel).
A Fox stúdió bízta meg elsőként hangosfilmmel, de a határidő és a költségvetés túllépése miatt végül szakítottak vele. Szerepelt Jean Renoir szintén a világ legjobb 12 filmje közé sorolt, A nagy ábránd (1937) című remekművében, ahol egy civilizált német tisztet alakított.
A második világháború után Franciaországban telepedett le és sikerfilmekben játszott. 1951-ben Golden Globe- és Oscar-díjra is jelölték legjobb mellékszereplőként Billy Wilder Alkony sugárút (1950) című filmjében nyújtott alakításáért.
Kitüntették a francia Becsületrenddel is.
1935-ben egy magyar tárgyú regénye jelent meg (Paprika), ami egy cigánylányról szól.
Nemzetközi katalógusok |
---|