Csiang Cö-min

Csiang Cö-min
Született1926. augusztus 17.
Jangcsou
Elhunyt2022. november 30. (96 évesen)
Sanghaj
Állampolgársága
  • kínai (1926. augusztus 17. – 1949)
  • kínai (1949 – 2022. november 30.)
HázastársaWang Yeping (1951 – 2022. november 30.)
Gyermekei
  • Jiang Mianheng
  • Jiang Miankang
SzüleiWang Zhelan
Jiang Shijun
Foglalkozása
  • politikus
  • villamosmérnök
Tisztsége
  • National People's Congress deputy
  • Sanghaj polgármestere (1985. június 20. – 1988. április 25.)
  • Secretary of the Shanghai Committee of the Chinese Communist Party (1987–1989)
  • A Kínai Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja (1987. november 2. – 2002. november 15.)
  • member of the Politburo Standing Committee of the Chinese Communist Party (1989. június 23. – 2002. november 15.)
  • A Kínai Kommunista Párt főtitkára (1989. június 24. – 2002. november 15.)
  • A Kínai Kommunista Párt Központi Katonai Bizottságának elnöke (1989. november 9. – 2004. szeptember 19.)
  • Chairman of Central Military Commission of People's Republic of China (1990. március 19. – 2005. március 8.)
  • A Kínai Népköztársaság elnöke (1993. március 27. – 2003. március 15.)
Iskolái
  • Yangzhou Dongguan Primary School (1933–1937)
  • Yangzhou High School of Jiangxi Province (1937–1943)
  • National Central University (1943–1945)
  • Chiao Tung University (1946–1947)
Kitüntetései
  • Order of the Golden Eagle
  • Order of State of Republic of Turkey
  • Bölcs Jaroszláv Herceg Érdemérem, Első osztály
  • Puskin-érem
  • Order of the Redeemer
  • Order of the Liberator
  • José Martí-rend
  • Order of the Crown of Brunei
  • Order of Tahiti Nui
  • Congolese Order of Merit
  • Grand Cross of the Order of Good Hope (1999)
  • Palestinian Bethlehem 2000 Award (2000. április 15.)
  • Grand Cross of the Order of Tahiti Nui (2001. április 3.)
Halál oka
  • leukémia
  • többszervi diszfunkciós szindróma
SírhelyeYangtze Estuary
Csiang Cö-min aláírása
Csiang Cö-min aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Csiang Cö-min témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Csiang Cö-min (Jiang Zemin) (Jangcsou, 1926. augusztus 17. – Sanghaj, 2022. november 30.) Kína elnöke, a Kínai Kommunista Párt főtitkára 1989 és 2002 között, a Teng Hsziao-ping (Deng Xiaoping) által megkezdett kínai fordulat beteljesítője.

Élete és munkássága

Csiangszu (Jiangsu) tartományban született 1926-ban, középosztálybeli családban. Nagybátyja volt a nevelőapja, aki aztán a kommunista párt mártírjaként halt meg a második kínai–japán háborúban. Az ő, egyre magasabb posztokra jutó bajtársai támogatták pályafutása során Csiang (Jiang)ot, aki előbb Nanking (Nanjing)ban, majd Sanghaj (Shanghai)ban tanult villamosmérnöknek. A KKP-ba 1946-ban lépett be, a polgárháború után gyárigazgató lett, miután a Kuomintang tagjainak és támogatóinak Tajvanra menekülése miatt káderhiány lépett fel. 1955-ben Moszkvában a Sztálinról elnevezett ZISZ autógyárban vett részt szakmai továbbképzésen, majd hazatérve a Csangcsun (Changchun)ban felépített kínai autógyárban igyekezett különböző posztokon teljesíteni a Mao Ce-tung (Mao Zedong) által elrendelt erőltetett iparosítás, a nagy ugrás követelményeit.

A kulturális forradalom idején négy évet töltött munkatáborban. Mao halála és a Teng Hsziao-ping (Deng Xiaoping)-féle reformok elindítása után viszont gazdasági tapasztalatai segítették karrierjét. Az 1970-es évek elején Kína bukaresti nagykövetségén volt gazdasági diplomata. 1982-ben elektronikai miniszterré nevezték ki, két évvel később felügyelte az első kínai távközlési műhold felbocsátását. 1985-ben Sanghaj (Shanghai) polgármestere, két évvel később a párttitkára lett, utóbbi automatikusan tagságot jelentett a KKP politikai bizottságában. Ennek ellenére a többi kínai vezetőhöz képest kevésbé törekedett saját követőiből álló hatalmi bázis kialakítására, ezért a kínai politikai zsargonban „virágcserépnek” tartották, aki jól mutat, ahol van, de különösebb hasznot nem hajt.

Ez azonban hasznára lehetett akkor, amikor 1989-ben a Tienanmen téri tüntetőkkel szót érteni próbáló Csao Ce-jang (Zhao Ziyang)ot a párt leszámolást követelő „halhatatlanjai” le akarták váltani a főtitkári posztról. A legfelső vezetőségen belüli küzdelemben a reformerek és konzervatívok kompromisszumaként a választás a „szürke” sanghaji párttitkárra esett, aki korábban sikeresen leszerelte a városában tiltakozókat. Teng Hsziao-ping (Deng Xiaoping), aki a háttérből még mozgatta a szálakat, támogatta Csiang (Jiang)ot, akit a KKP 1992-es kongresszusa megerősítette a posztján. Az addig lavírozó politikus meghirdette a szocialista piacgazdaság doktrínáját, a reformok elkötelezettje lett.

Csiang (Jiang) a szokásoknak megfelelően átvette az államfői posztot, valamint a KKP KB nagy hatalmú katonai bizottságának elnöki posztját is. Teng (Deng) 1997-es halálát követően a maga ura lett. A gazdasági reformok részeként – Csu Zsung-csi (Zhu Rongji) miniszterelnökkel együtt – levezényelte a szerkezetváltást az állami szektorban, ami cégek ezreinek csődjével, és munkanélküliek millióival járt, de a folyamatosan két számjegyű gazdasági növekedés segítette az átállást. Az ország megnyílt a külföldi tőke, a gazdaság a kínai vállalkozók előtt. A 2002-es pártkongresszuson a KKP alapokmányába is bevették azt, hogy kommunista párt már nem csak a munkásosztályt és a parasztságot, hanem a korábban burzsoának bélyegzett üzletembereket is képviseli, így dollármilliárdosok is a tagjai lehetnek. A belpolitikában azonban szigorúan tartotta magát a hatalom őrzéséhez. Lesújtott például egy kis liberális pártra, amely komolyan kívánta venni a Kínában formálisan létező többpártrendszert, vagy 1999-ben hadjáratot kezdett a szerinte a KKP hatalmát fenyegető Falun kung (Falun kung) vallási szekta ellen.

Elnöksége idején, 1997-ben Hongkong brit koronagyarmatból Kína különleges közigazgatási övezete lett – a városban a szabadságjogokat az 50 évre vállalt garancia felénél később Hszi Csin-ping (Hszi Csin-ping) számolta fel. Csiang (Jiang) elérte, hogy Kínát 2001-ben felvegyék a Kereskedelmi Világszervezetbe (WTO), és ezzel mérséklődjenek az exportja útjába állított vámakadályok. Kína hamarosan a világ manufaktúrájává, majd az USA utáni második legnagyobb gazdasági hatalmává vált.

Az amerikai–kínai kapcsolatokban Csiang (Jiang) a stabilitás híve volt, de nem riadt vissza a konfrontációtól sem. Egy Bill Clintonnal közös sajtóértekezleten, előre nem egyeztetett kérdésekre válaszolva vitába szállt az amerikai elnökkel emberjogi témákban.

Közvetlenség

Csiang (Jiang) a kínai vezetők szokásos stílusához képest néha zavaróan közvetlennek mutatkozott. Játszott hagyományos kínai hangszereken éppúgy, mint zongorán. A George W. Bush amerikai elnök tiszteletére adott állami banketten elénekelte az ’O sole mio dalt, egy Fülöp-szigeteki regionális csúcstalálkozón pedig előadta Elvis Presley Love Me Tender című slágerét is.

Előszeretettel idézett angolul Abraham Lincoln legendás gettysburgi beszédéből, de szavalt románul Mihai Eminescu-verset is, mivel fiatal korában Bukarestben dolgozott kínai diplomataként.

Visszavonulása

Csiang (Jiang) vezetése alatt dolgozták ki azt a gyakorlatot, miszerint a legfelső kínai vezető két hivatalban eltöltött öt éves ciklus után visszavonul. (Ennek a gyakorlatnak vetett véget Hszi Csin-ping (Xi Jinping) 2022 őszén, amikor harmadik ciklusra is megválasztották a KKP élére.) 2002-ben a KKP 16. kongresszusán megválasztották Hu Csin-tao (Hu Jintao)t a párt főtitkárának, és ezután fokozatosan a többi fontos funkcióját is átadta – bár egyes megfigyelők szerint az időt húzva – utódjának.

Ezután visszavonultan élt; 2022 novemberében, 96 éves korában hunyt el Sanghajban leukémia következtében.

Jegyzetek

  1. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Proleksis enciklopedija (horvát nyelven)
  4. ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b 告全党全军全国各族人民书 (egyszerűsített kínai nyelven), 2022. november 30. (Hozzáférés: 2022. november 30.)
  6. ↑ 2021. május 26., http://news.sina.com.cn/c/nd/2017-01-09/doc-ifxzkssy1483790.shtml
  7. ↑ https://web.archive.org/web/20150118121253/http://www.v1.sahistory.org.za/pages/artsmediaculture/culture%20&%20heritage/national-orders/1999.htm

Források

További információk

Nemzetközi katalógusok