Athanagild nyugati gót király

Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Athanagild nyugati gót király lenyűgöző világát és mindazt, amit ez a koncepció magában foglal. Az eredetétől a mai társadalomra gyakorolt ​​hatásáig, többféle értelmezésén és különböző területeken történő alkalmazásán keresztül elmélyülünk ebben az izgalmas témában, amely világszerte oly sok ember figyelmét felkeltette. Részletes elemzés és alapos kutatás révén felfedezzük a Athanagild nyugati gót király különböző oldalait és azt, hogy hogyan fejlődött az idők során. Nem számít, hogy Ön szakértő a témában, vagy egyszerűen csak kíváncsi, hogy többet megtudjon róla, ez a cikk egy teljes és gazdagító elképzelést kínál a Athanagild nyugati gót király-ről. Készülj fel, hogy elmerülj ebben az izgalmas univerzumban!

Athanagild
Mariano Brandi: Athanagild (1823)
Mariano Brandi: Athanagild (1823)
Nyugati gót király
Uralkodási ideje
554 – 567
ElődjeI. Agila
UtódjaI. Liuva, Leovigild
Életrajzi adatok
Született517
Elhunyt567 decembere (50 évesen)
Toledo[1][2]
Édesapjanem ismert
Édesanyjanem ismert
HázastársaGoiswintha
Gyermekei
A Wikimédia Commons tartalmaz Athanagild témájú médiaállományokat.

Athanagild (latinul: Atanagildus), (517 – 567 decembere[3]) a nyugati gótok ariánus hitű[4] ellenkirálya 551-től,[4] királya 554-től haláláig.

Élete

551-ben fellázadt Agila ellen,[5] és segítséget kért I. Justinianus bizánci császártól,[5] aki Patricius Liberius vezetésével haderőt küldött számára.[5] A hajóhad támogatásával megverte Agilát[6] Sevilla mellett[5] s ennek meggyilkolása után foglalta el 554-ben a királyi trónt.[6] Megkísérelte a görögök kiűzését;[7] ám ezek a megerősített városokban dacoltak fegyvereivel.[7] A Földközi-tenger partjait Valenciától Gibraltárig a bizánciaknak kellett átengednie[6] (a Cádiz és a Cartegna közti területeket.[4]) Jó viszonyt hozott létre a frankokkal.[4] Az arianizmust már ekkor nagy veszedelem fenyegette; észak felől a frankok, délkelet és dél felől a görögök, akikhez az ortodox hitre tért szvébek is csatlakoztak, törtek romlására.[7] Híre szárnyalt, hogy maga a király is hitet fog változtatni.[7] Erre látszott mutatni, hogy székhelyét Toledóba tette át.[7] Azonban ez nem következett be.[7] «A gótok – mondja Tours-i Szent Gergely – azt a szörnyű szokást vették föl, hogy a nekik nem tetsző királyt fegyverrel tették el láb alól s olyat választottak, a ki kedvökben járt».[7] Athanagild e részben kivétel volt s a krónikaírók különösen kiemelik, hogy hosszú idő óta ő az első gót király, ki természetes halállal múlt ki.[7] Halálával új remény szállta meg az ariánusokat.[7]

Gyermekei

Két leánya közül Brünhilde Sigebert ausztráziai királynak, Galswintha pedig soissons-i Chilperich királynak volt neje.[6]

Jegyzetek

  1. ↑ Atanagildo 554-568, Liuva 568-573 (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2008. augusztus 25.)
  2. ↑ Athanagild König der Westgoten (551-567) (német nyelven). Genealogie Mittelalter. . (Hozzáférés: 2005. június 25.)
  3. ↑ Iohannes Biclarensis krónikája 568-ra teszi halála dátumát: Ez idő tájt Athanagild, a gótok királya életét bevégezte Hispániában, és helyette Liuva vitte tovább a királyságot. (Vö.: Horváth Emőke: Iohannes Biclarensis krónikája (Aetas Archiválva 2008. szeptember 16-i dátummal a Wayback Machine-ben 23. évf. 2008. 1. szám) A krónika)
  4. ↑ a b c d Csató Tamás − Gunst Péter − Márkus László: Egyetemes történelmi kronológia I-II., Tankönyvkiadó, Budapest, 1984. júliusa, ISBN 963-17-7223-3, 116. oldal
  5. ↑ a b c d Iordanes: Getica – A gótok eredete és tettei (fordította: a PTE Ókortörténeti és Régészeti Tanszékének hallgatói munkaközössége Kiss Magdolna vezetésével, szerkesztette: Kiss Magdolna), 4. kiadás, L'Harmattan, Budapest, 2005, ISBN 963-9457-69-8, 171. oldal
  6. ↑ a b c d Athanagild. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X  
  7. ↑ a b c d e f g h i Marczali Henrik (szerk.): Nagy képes világtörténet IV. kötet. IV. rész XV. fejezet: A nyugati gótok országa – 2. Hispaniában

Irodalom

  • Luis A. García Moreno: The Creation of Byzantium‘s Spanish Province. Causes and Propaganda. In: Byzantion 66 (1996), 101–119. oldal
  • Céline Martin: La géographie du pouvoir dans l‘Espagne visigothique. Lille (u. a.) 2003 (Histoire et Civilisations 861).
  • John R. Martindale (Szerk.): The Prosopography of the Later Roman Empire. 3a kötet, 2. kiadás, Cambridge (és egyéb) 2000, 140–141 oldal (Athanagildus 1); 2. kötet, 3. kiadás, Cambridge (és egyéb) 2000, 677–681 oldal (Liberius 3).


Előző uralkodó:
I. Agila 		Következő uralkodó:
I. Liuva, Leovigild