I. Chilperich frank király

Ebben a cikkben elemezzük a I. Chilperich frank király hatását a mai társadalomban, és feltárjuk a következményeit a különböző területeken. A I. Chilperich frank király az elmúlt években kutatások és viták tárgya volt, és befolyása nyilvánvaló olyan területeken, mint a technológia, a politika, a kultúra és a gazdaság. Ezzel az elemzéssel megpróbáljuk megérteni, hogy a I. Chilperich frank király milyen mértékben változtatta meg gondolkodásmódunkat, interakciónkat és életünket a mai világban. Hasonlóképpen megvizsgáljuk, hogy a I. Chilperich frank király milyen kihívásokat és lehetőségeket jelent a jövőre nézve, figyelembe véve a témával kapcsolatos eltérő nézőpontokat és véleményeket.

I. Chilperich
Frank király
Uralkodási ideje
561 – 584
ElődjeI. Chlothar
UtódjaII. Chlothar
Életrajzi adatok
UralkodóházMerovingok
Született539
nem ismert
Elhunyt584. szeptember 27. (45 évesen)
Chelles
Nyughelyesaint-germain-des-prés-i apátság
ÉdesapjaI. Chlothar
ÉdesanyjaArnegonda
Testvére(i)
Házastársa
Gyermekei
  • Theudebert of Soissons
  • Merovech of Soissons
  • Clovis
  • Basina, daughter of Chilperic I
  • Childesinda
  • Rigunth
  • Chlodebert
  • Samson
  • Dagobert
  • Theuderich
  • II. Chlothar frank király
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Chilperich témájú médiaállományokat.

I. Chilperich (539 – 584. szeptember 27.) frank király Neustriában 561-től haláláig.

I. Chlothar fiaként született.[1] Édesapja halála után (561) ajándékok által a legbátrabb frankokat megnyerte a maga pártájának s ezután Párisba ment, ahol elfoglalta a trónt;[1] de később féltestvérei: Charibert, Guntram és Sigebert kényszerítették, hogy ossza meg velük a birodalmat;[1] Chilperich Armorikát és a száli tartományt kapta Soissons főhellyel,[1] de ravasz, vállalkozó fejedelem lévén hamarosan gyámolatlan testvéreinek országaiban is magához ragadta a hatalmat.[1]

581-ben, illetve 583-ban két hercegséget alapított Akvitániában, hogy gátat vessen a baszkok betöréseinek. A hercegségek élére hűbéreseit nevezte ki: az egyikbe Toulouse központtal Bladastest (Bladast néven is említik), a másikba Akvitániai Desideriust, és nagy sereggel a baszkok ellen küldte őket. A hercegek csúfos vereséget szenvedtek, miként 587-ben is, amikor – valószínűleg Toulouse-tól nyugatra – megpróbálták feltartóztatni a baszk ellencsapást (amit a frank történetírók fosztogató hadjáratként írnak le). Desideriusról tudjuk, hogy ebben az évben halt meg – lehet, hogy a harcokban.

Első felesége, Galswintha Athanagild nyugati gót király leánya volt. Ő azonban hamarosan háttérbe szorult Fredegunde, Chilperich kedvese előtt, és a király 567-ben meg is gyilkoltatta. Ezért Galswintha nővére, Brunhilda, Siegbert ausztráziai király felesége háborúra ingerelte férjét Chilperich ellen.[1][2] Tovább bonyolította dolgot, hogy Chilperich visszakövetelte magának Bordeauxt, Limogest és Cahorst, azt a három várost, amelyet jegyajándékul adott Galswinthának[3] – Brunhilda ellenben elérte, hogy Cahors az övé legyen , mint a meggyilkolt nővére örököséé.[3] Ez a kérdés még elkeseredettebbé tette harcát fivérével.[3] Chilperich hatalma, sőt élete is már veszedelemben forgott. Chilperich meggyilkoltatta Fredegunde férjét, Sigebertet,[1] őt viszont 584-ben Chelles táján (Párizs közelében) egy vadászaton gyilkolták meg.[1][2][4] Tours-i Gergely így ír erről.

VI. könyv. 46. "Chilperich, ez a mi időnkben élő Nero meg Heródes Calensis (Calais) helységébe ment, amely Paris városától mintegy 100 stádiumnyira[5] van, és ott vadászgatott. Egy napon pedig, midőn a vadászatból visszatérvén – már erősen sötétedett – a lóról levették, s kezét a lovászlegény vállára tette, odajött valaki s tőrével hónaljába döfött, majd a szúrást megismételve a hasát döfte át. Mind szájából, mind hasának sebéből bőven omló vérrel együtt gonosz lelkét is kiadta."[6]

A kicsapongó életű király az egyház ellensége volt:[1]

Egyéb

"Ímhol, szegényen maradt kincstárunk, íme gazdagságunk az egyházakhoz ment át, teljességgel nem mások, de csak a püspökök uralkodnak." – panaszkodott a király.[7] Chilperich gyakran szét is tépte főrangú, gazdag alattvalóinak a végrendeletét, ha az egyházat tették örökösükké.[7] A király a gondosan vezetett adókönyveire különösen vigyázott.[8] Uralkodása alatt történt, hogy súlyos adók miatt felkelt Lemovice – Limoges – népe, s meg akarta ölni Marcust, a király római adóbehajtóját.[8] A város püspökének sikerült Marcust megmentenie, de az összesereglett sokaság megkaparintotta és elégette az adókönyveket.[7] "Emiatt a király nagyon megharagudott, kiküldte személyes megbízottait, hatalmas büntetésekkel sújtotta, büntetésekkel rémítette a népet, sőt egyeseket még ki is végeztetett. Azt is beszélik, hogy az apátokat és presbitereket karókhoz kötözték, és mindenféle kínzóeszközzel gyötörték, mert a királyi kiküldöttek azzal vádolták meg őket, hogy a felkelés alkalmával segédkeztek a népnek az adókönyvek elégetésében. Ezután pedig még súlyosabb adókat róttak ki."[8]

Tetteiért Tours-i Szent Gergely Heródesnek, meg Neronak nevezi művében.[1][2] Korához mérten meglehetős műveltséggel bírt, írni-olvasni megtanult,[8] két kötetnyi verset,[8] szent himnuszokat,[8] imádságokat költött.[8]

Jegyzetek

  1. ↑ a b c d e f g h i j Chilperich. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X  
  2. ↑ a b c Révai nagy lexikona, IV. kötet (Brutus–Csát), Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest, 1912, 449. oldal
  3. ↑ a b c Tolnai Világtörténelme, Középkor I., szerkesztette: Dr. Mangold Lajos és Dr. Horváth Cyril, Budapest, A Magyar Kereskedelmi Közlöny, Hírlap- és Könyvkiadó Vállalat kiadása (Hasonmás kiadás, Kassák kiadó, Budapest, 1991), ISBN 963-7765-03-4, 106. oldal
  4. ↑ Dr. Márki Sándor: A középkor története (Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, Budapest; reprint kiadás: Laude Kiadó, ISBN 963-7830-81-2, 56. oldal) műve szerint saját felesége, Fredegunda gyilkoltatta meg, mert Chilperich rájött, hogy felesége udvarmesterét, Landrichot szereti. Ezt erősíti meg a Tolnai Világtörténelme, Középkor I., 106. oldala is.
  5. ↑ A stadium római hosszmérték: 190 m.
  6. ↑ Sz. Jónás Ilona: Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény (Európa és Közel-Kelet IV-XV. század) (magyar nyelven). Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 1999)
  7. ↑ a b c Varga Domokos – Vekerdi László: Európa születése (Képes történelem sorozat), Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1980, ISBN 963-11-2042-2, 35. oldal
  8. ↑ a b c d e f g Európa születése, 35–36. oldal

Lásd még


Előző uralkodó:
I. Chlothar
Frank király
Neustriában 561 – 584
 Következő uralkodó:
II. Chlothar