Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Eurich nyugati gót király hatását különböző kontextusokban és helyzetekben. A Eurich nyugati gót király a társadalomra gyakorolt hatásától kezdve a szakmai téren való jelentőségéig nagy érdeklődés és vita tárgyának bizonyult. Ezeken az oldalakon elemezzük annak eredetét, fejlődését és lehetséges jövőbeli következményeit azzal a céllal, hogy teljes és frissített képet adjunk a Eurich nyugati gót király-ről. Adatok, beszámolók és szakértői vélemények gyűjtésével reméljük, hogy rávilágítunk erre a témára, és gazdagító perspektívát kínálunk olvasóink számára.
I. Eurich | |
Nyugati gót király | |
Uralkodási ideje | |
466 – 484 | |
Elődje | II. Theuderich |
Utódja | II. Alarich |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Balthingok |
Született | 440 körül |
Elhunyt | 484. december 28. (44 évesen) Arles[1] |
Édesapja | I. Theodorik |
Édesanyja | nem ismert |
Testvére(i) |
|
Házastársa | Ragnahilda |
Gyermekei | II. Alarich nyugati gót király |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz I. Eurich témájú médiaállományokat. | |
I. Eurich, más írásmóddal Evaric vagy Erwig (440 körül[2] – 484. december 28.[2]) a nyugati gótok királya 466-tól haláláig. I. Theuderich egyik fia volt. Nevéhez fűződik az első germán joggyűjtemény, a "Codex Euricius", amelyet a római hivatalnokok vetettek papírra.[3] Számos hadjáratot indított, és birodalmát a Loire-tól és a Rhône-tól egészen Hispániáig terjesztette ki.[3] Elfoglalta Clermont-t és Auvergne városait.[4]
Testvére, II. Theuderich meggyilkolásával jutott hatalomra[5] Az ő uralkodása alatt jött létre a független gót állam.[4] Uralma alatt bontották fel a vizigótok a szövetséget a Nyugatrómai Birodalommal.[5] 468-ban pedig bevonult Hispániába is.[5] Anthemius római császár hiába próbálta Riutimis britanniai király segítségével megállítani.[5] Eurich elfoglalta Areverna városát,[5] amelynek élén akkor Ecdicius, a rómaiak parancsnoka állt,[5] majd 473-ban Arelatumot és Massiliát saját területéhez csatolta.[5] 475-ben Julius Nepos császár elismerte a hódításokat, mivel az Észak-Itáliát fenyegető barbárok miatt szüksége volt a nyugati gótokra.[6]Lényegében 477-re megteremtette nagybirodalmi álmát:[5] létrehozott egy zárt gót hazát, melyet vizek határoltak és amely Gallia jelentős részét magába foglalta.[5] Hispaniában a teljes északi rész, Hispania Tarraconensis provincia az Ebro folyónál a gótok kezére kerül.[5]
Eurich kiadott egy törvénykönyvet is, melyben a gót és a római alattvalók viszonyát szabályozta[4] (475 körül[5] – elsőként a germán uralkodók közül[5]). A régi római adminisztrációs és pénzügyi szervezetet megtartotta, és az általa kinevezett duxok és comesek irányítása alá helyezte.[4] Uralkodása alatt érte a fénykorát a nyugati gót királyság.[4] toulouse-i (Tolosa) udvara nemzetközileg is tekintélyes volt.[4]
Eurich is ariánus keresztény volt.[4] Az arianizmust a gótok függetlenségével azonosította, a katolicizmust pedig a Római Birodalom uralmával.[4] Bár nem üldözte a katolikusokat, de ha megürült egy püspöki szék, azt nem töltötte be.[4]
Előző uralkodó: II. Theuderich |
Következő uralkodó: II. Alarich |