Anthony Quayle | |
Saul király szerepében a The Story of David (1976) című filmben | |
Született | John Anthony Quayle 1913. szeptember 7. Metropolitan Borough of Sefton |
Elhunyt | 1989. október 20. (76 évesen) London |
Állampolgársága | brit |
Nemzetisége | angolok |
Házastársa |
|
Gyermekei | Rosanna Quayle |
Foglalkozása |
|
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
Halál oka |
|
Színészi pályafutása | |
Aktív évek | 1935–1989 |
Műfajok | Shakespeare-komédia |
Díjai | |
Emmy-díjak | |
Legjobb férfi mellékszereplő (televíziós minisorozat vagy tévéfilm) A királynő törvényszéke (1975) | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Anthony Quayle témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Sir John Anthony Quayle (Ainsdale, Southport, Lancashire, Egyesült Királyság, 1913. szeptember 7. – Chelsea, London, 1989. október 20.) Primetime Emmy-díjas brit (angol) színpadi, film- és televíziós színész, színházi rendező, színházigazgató, író. A Brit Birodalom Rendje parancsnoki fokozatának birtokosa (CBE).
Ainsdale faluban született, Lancashire grófságban, amely ma Southport része, Sefton „borough” választókörzetben, Merseyside megyében. Felmenői „Manx”-ok, azaz Man-szigetéről származtak. A worcestershire-i Abberley Hall magániskolába, és a rugby-i középiskolába járt. Zenés színpadokon lépett fel, 1932-ben a londoni Old Vic társulatában kezdett dolgozni, közben kijárta a londoni Royal Academy of Dramatic Art (RADA) színiakadémiát, ahol 1933-ban diplomát szerzett. 1936-ban kijutott a New York-i Broadway-ra, itt William Wycherley The Country Wife c. komédiájában szerepelt.
A brit hadsereg tisztjeként szolgált a második világháborúban. A northumberlandi területvédelmi erők egyik parancsnokságát vezette.
Később őrnagyi rangban a Különleges Bevetési Egységekhez (Special Operations Executive, SOE) került, és az albániai partizánok összekötő tisztjeként dolgozott a Balkánon. A feladat nagyon megviselte, a partizánok kíméletlen módszerein megütközött, de hiába próbált más beosztásba kerülni. Élményeiről sohasem beszélt nyilvánosan. Eight Hours from England című novellájában fiktív történetként írta le, aminek tanúja volt. 1943-ban Gibraltár kormányzójának segédtisztje volt. Władysław Sikorski lengyel tábornok-politikus repülőgépe az ő szolgálati idejében (1943. július 4-én) zuhant le, közvetlenül a Gibraltárból való felszállás után, máig tisztázatlan körülmények között. Gibraltárnál szerzett tapasztalatairól Quayle a második, On Such a Night című novellájában számolt be.
1948–1956 között a Shakespeare Memorial Theatre (ma Royal Shakespeare Theatre) igazgatója volt, és előkészítette a Royal Shakespeare Company színházművészeti társaság megalakítását. Kiváló Shakespeare-színész volt, alakította Falstaffot, Othellót, VIII. Henriket, és a Sok hűhó semmiértben Benedeket. Aaront játszotta a Titus Andronicusban, ahol Laurence Olivier volt a címszereplő. Fontos szerepeket alakított újkori és kortárs színművekben is. Kiváló Mosca volt Ben Jonson Volponéjában.
A filmszakmában apró, névtelen szerepekkel debütált már a háború kitörése előtt. A Pygmalion (1938) című filmben Eliza olasz fodrászát alakította. Az 1950-es évek elejétől komolyabb filmszerepeket kapott, 1956-ban tengerésztisztet játszott a A River Plate-i csatában, és szerepelt Alfred Hitchcock: A tévedés áldozata című thrillerjében. Hadviselt katonatiszti múltjával kiválóan és hitelesen alakított (elsősorban brit) katonákat, haditengerészeket, hadvezéreket. J. Lee Thompson rendező Sivatagi támadás (1958) c. háborús filmjében az észak-afrikai hadszíntéren harcoló Captain van der Poel kapitányt alakította, a szerepért 1959-ben jelölték a a legjobb férfi főszereplőnek járó BAFTA-díjra.
1952-ben kitüntették A Brit Birodalom Rendje parancsnoki osztályával (CBE). 1955-ben lovaggá ütötték, ettől kezdve viselhette a Sir előnevet.
A megnemértett c. filmben (rendezte Luigi Comencini, 1966)Hasonló, harcos karaktereket alakított J. Lee Thompson rendező Navarone ágyúi (1961) című háborús filmjében, David Lean Arábiai Lawrence (1962) című életrajzi kalandfilmjében. Itt régi Old Vic-beli kollégáival és jóbarátaival, Alec Guinnesszel, Jack Hawkinsszal és Jack Gwillimmel játszott együtt. Római parancsnokot alakított Anthony Mann rendező A Római Birodalom bukása c. történelmi tablójában (1964). Wolsey bíborost, VIII. Henrik király államkancellárját formálta meg Charles Jarrott történelmi filmdrámájában, az Anna ezer napjában (1969). Ezért az alakításáért a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjra jelölték (1970).
1970-ben ismét a New York-i Broadway-en szerepelt, Anthony Shaffer: A magánnyomozó (Sleuth) című színpadi krimijében. Teljesítményéért Quayle (színésztársával, Keith Baxterrel együtt) megkapta a New York-i kritikusok és szakújságírók Drama Desk Award nevű díját. Quayle ritka filmvígjátéki szerepeinek egyike volt a király alakítása Woody Allen Amit tudni akarsz a szexről… (1972) című szexkomédiájában, amelyet az Egyesült Államokban forgattak.
Az 1970-es évek közepén szerződéses színésztanárként dolgozott Knoxville-ben, a Tennessee-i Egyetemen. Sikeres színházi turnékat szervezett Nagy-Britanniában és az USA-ban is. Színtársulatokat alapított és indított útjukra mindkét országban. Számos televíziós sorozatban szerepelt. 1970-ben narrátorként működött a BBC televízió VIII. Henrik hat felesége c. történelmi dokumentumsorozatában. 1981-ben a Masada c. ókori történelmi filmsorozatban a római vezért, Rubrius Galliust alakította. 1988-ban Villers francia tábornokot alakította az 1988-as Bourne-rejtélyben.
Első házasságát 1934-ben Hermione Hannen (1913–1983) színésznővel, 1941-ben elváltak. 1947-ben újranősült, Dorothy Hyson (1914–1996) színésznőt vette el, aki Quayle haláláig vele maradt. A második házasságból három gyermek született, Jenny, Rosanna és Christopher. Egyik leányuk, Jenny Quayle (*1950) szintén színésznő lett. Anthony Quayle 1989-ben, 76 éves korában hunyt el Londonban, májrák következtében.
Nemzetközi katalógusok |
---|