Alexander De Croo | |
2022-ben | |
Belgium 53. miniszterelnöke | |
Hivatali idő 2020. október 1. – hivatalban | |
Helyettes | Vincent Van Peteghem Georges Gilkinet Petra De Sutter Sophie Wilmès Vincent Van Quickenborne Pierre-Yves Dermagne Frank Vandenbroucke |
Uralkodó | Fülöp |
Előd | Sophie Wilmès |
Belgium pénzügyminisztere | |
Hivatali idő 2018. december 9. – 2020. október 1. | |
Elnök | Charles Michel Sophie Wilmès |
Előd | Sophie Wilmès |
Utód | Charles Michel |
Belgium miniszterelnöke-helyettese | |
Hivatali idő 2012. október 22. – 2020. október 1. | |
Elnök | Elio Di Rupo Charles Michel Sophie Wilmès |
Előd | Vincent Van Quickenborne |
Utód | Vincent Van Peteghem Georges Gilkinet Petra De Sutter Sophie Wilmès Vincent Van Quickenborne Pierre-Yves Dermagne Frank Vandenbroucke |
Belgium nyugdíjazásügyi minisztere | |
Hivatali idő 2012. október 23 – 2014. október 11 | |
Előd | Vincent Van Quickenborne |
Utód | Daniel Bacquelaine |
A Szabad Liberálisok és Demokraták vezetője | |
Hivatali idő 2009. december 12. – 2012. október 12. | |
Elnök | Elio Di Rupo Charles Michel Sophie Wilmès |
Született | 1975. november 3. (48 éves) Vilvoorde |
Párt | Nyitott Flamand Liberálisok és Demokraták |
Szülei | Herman De Croo |
Foglalkozás | politikus |
Iskolái |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Alexander De Croo témájú médiaállományokat. |
Alexander De Croo (1975. november 13. –) flamand liberális politikus és üzletember. 1975-ben Vilvoorde területén született, majd a The Boston Consulting Groupnál dolgozott, mielőtt 2006-ban megalapította volna Darts-ip nevű saját cégét. Ezután került közel a politikához, mikor megválasztották a Szabad Liberális es Denokrata Flamandok liberális pártjának elnökévé. Innen vezetett az út az országos politikához. Egy évvel később egy alkotmányos vita hatására pártja kilépett a kormányból. Abban az évben a pártja szenátorakét jutott be a parlamentbe. Ezt a posztját egész addig megtartotta, míg Vincent Van Quickenborne után nem lett belőle miniszterelnök helyettes és nyugdíjügyi miniszter. Ekkor lemondott a pártban betöltött vezető szerepéről is.
Miután két évig dolgozott Elio Di Rupo kormányában, leadta a nyugdíjügyi tárcát, és a fejlesztések összehangolásáért felelős miniszter lett. 2018 végén, mikor összeomlott a kormány, 2020 szeptemberéig pénzügyminiszter lett belőle. Ekkor jelentették be, hogy ő lesz Sophie Wilmès után Belgium miniszterelnöke.
Alexander De Croo 1975. november 3-án született a flamand Vilvoorde városában, a belga államminiszter és politikus Herman De Croo valamint felesége, Françoise Desguin két gyermeke egyikeként. 1993-ban megkezdte tanulmányait a Vrije Universiteit Brusselen, ahol 1998-ban végzett gazdasági mérnökként. 2002-ben csatlakozott a Northwestern Universityhez Chicagóban, ahol MBA-t szerzett, majd a Kellogg School of Management padjait koptatta 2004-től. Politikai karrierje előtt 1999-ben a The Boston Consulting Group projektvezetője lett. 2006-ban új céget alapított, melynek Darts-ip lett a neve, szolgáltatásaival pedig a szellemi jogok által érintetteket célozta meg.
2009-ben De Croo a 2009-es európai parlamenti választásokon mérettette meg magát. Itt több mint 47.000 szavazatot szerzett. Október 26-án őt jelölték az Open VLD pártelnökévé, hogy vegye átvegye az ideiglenesen kinevezett Guy Verhofstadt helyét. Ő Vincent Van Quickenborne-t és Patricia Ceysenst választotta jelölttársául Marino Keulen és Gwendolyn Rutten ellenfeleként. 11.676 szavazattal a második körben megválasztották a párt vezetőjének. Marino Keulenre 9614 szavazat érkezett. Megválasztása azért figyelemreméltó, mert előtte soha nem töltött be semmilyen politikai szerepet.
Öt hónappal az új szövetségi kormány megalakulása után After De Croo megfenyegette az új kabinetet azzal, hogy pártja, az Open VLD kilép a kormányból, ha nem találnak megoldást az alkotmányos válságra, mely a Brussels-HalleVilvordee választókerülethez kapcsolódott. Miután letelt a párt által megszabott határidő, bejelentette, hogy kilép a kormányból. Az akkori miniszterelnök, Yves Leterme bejelentette, hogy II. Albert 2010. április 26-án elfogadta a kormány lemondását. A 2010-es képviselő választáson ő szerezte a harmadik legtöbb, 301.000 szavazatot a holland nyelvű kerületek közül. 2012. október 12-ig volt szenátor, mikor is miniszterelnök helyettes és nyugdíjügyi miniszter lett.
2012. október 12-én De Croo vette át Van Quickenborn helyét a Di Rupo-kormányban miniszterelnök-helyettesként és nyugdíjügyi miniszterként. Van Quickenborne azért mondott le, hogy Kortrijk polgármestere lehessen. Decemberben Ruttent választották meg az Open VLD elnökének.
A 2014-es belga szövetségi választások és a kormányalakítási tárgyalások után eldőlt, hogy az első Michel-kormányban is helyettes miniszterelnök marad. Ezen kívül a fejlesztések összehangolásáért, a digitális haladásért és a telekommunikációért valamint a postai szolgáltatásokért felelős miniszter lesz. A nyugdíjügyeket pedig Daniel Bacquelaine veszi át. A kormány 2014. október 11-én lépett hivatalba.
De Croo hivatali ideje alatt Belgium elsőként vonta meg a 2015 óta véres összecsapásoknak helyt adó Burunditól a hivatalos fejlesztési támogatásokat. 2017-ben De Croo mdgígérte, hogy 2025-ig 25 millió eurót adnak az afrikai álomkór legyőzésére. Ezen kívül egyik alapító tagja volt annak a She Decudes nevű csoportnak, mely ellenezte, hogy Donald Trump ismét bevezeti a mexikóvárosi eljárást.
Mivel ellentétes állásponton voltak az ENSZ Migrációs Globális Szerződéséről, az N-VA kilépett a kormányból. Ezzel kisebbségi kormány jött létre, és erre szoktak második Michel-kormányként hivatkozni. Ők 2018. december 8-án tették le az esküt. De Croo a távozó Johan Van Overtveldttől vette át a pénzügyminiszteri teendőket.
2018. decemberben De Croo is részt vett Dél-Afrikában a Johannesburgban megtartott Globális Állampolgári Fesztiválon a Mandela 100 koncerten. Ez volt a #SheIsEqual nemzetközi mozgalom záró akkordja, ahol 780 millió eurónyi felajánlás gyűlt össze.
Sophie Wilmès belga miniszterelnök ügyvezető kormánya alatt később rálátása volt a COVID-19 hatásaira, és volt ötlete a Brussels Airlines megmentésére is 2020-ban. Az Open VLD elnökválasztásán Egbert Lachaerttel közösen alelnökké választották.
2020. szeptember 30-án bejelentették, hogy Wilmès után ő lesz Belgium miniszterelnöke. Kormánya az addigi belga kormányok közül a legnőiesebb: a miniszterek fele nő.
Nemzetközi katalógusok |
---|
Ez a belgiumi személy életrajzát bemutató lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |