Jules d’Anethan
Ma a Jules d’Anethan-ről szeretnénk beszélni. A Jules d’Anethan olyan téma, amely az utóbbi időben sok ember érdeklődését felkeltette. Relevanciája túlmutat a határokon, és vita és elmélkedés forrásává vált a társadalom különböző szféráiban. Sok szakértő fordított időt és erőfeszítést a Jules d’Anethan tanulmányozására, hogy megértsék mindennapi életünkre gyakorolt hatását és hatókörét. Ebben a cikkben a Jules d’Anethan-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, az eredetétől a lehetséges jövőbeli következményekig. Reméljük, hogy ez az olvasmány átfogó képet ad a Jules d’Anethan-ről és annak a mai társadalomra gyakorolt hatásairól.
| Jules d’Anethan | |
 | |
| Belgium 13. miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1870. július 2. – 1871. december 7. | |
| Előd | Walthère Frère-Orban |
| Utód | Jules Malou |
| Született | 1803. április 23. Brüsszel |
| Elhunyt | 1888. október 8. (85 évesen) Brüsszel |
| Párt | Katolikus |
| Szülei | Josephine Verseyden de Varick Jacques Joseph Dominique d'Anethan |
| Gyermekei | Auguste d'Anethan |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái | State University of Leuven |
| Vallás | katolicizmus |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jules d’Anethan témájú médiaállományokat. | |
Báró Jules Joseph d’Anethan (Brüsszel, 1803. április 23. – Brüsszel, 1888. október 8.) belga politikus és államférfi, 1870–1871 között Belgium miniszterelnöke.
Pályafutása
A Belga Katolikus Párt tagjaként előbb a belga képviselőház, majd a szenátus tagja, utóbbinak elnöke. Első kormányzati pozícióját 1843-ban kapta, Sylvain Van de Weyer kormányában igazságügyi miniszter volt, majd ugyanezt a posztot töltötte be a következő kormányban Barthélémy de Theux de Meylandt vezetése alatt 1847-ig. 1846-ban rövid ideig hadügyminiszter, 1860 - 1865 között I. Lipót belga király, majd 1865 - 1866 között II. Lipót belga király személyi titkára.
1870. július 2-án II. Lipót belga király felkérésére alakította meg kormányát, amelyben a külügyminiszteri és hadügyminiszteri posztot is betöltötte. Bár a király követeléseinek ellenére távol tartotta Belgiumot az 1870-es porosz–francia háborútól, de mégis kompromisszumot kellett kötnie a királlyal: a Lipót által követelt katonai reformok (mint pl. az általános hadkötelezettség bevezetése, az antwerpeni és termondei erődök felépítése) végrehajtását vállalta a kormány, viszont nem egyeztek bele a választójog kiszélesítésébe. D’Anethan miniszterei azonban élesen ellenezték a király által kikényszerített katonai reformokat. Amikor Limburg tartomány kormányzójának, Pierre de Decker-nek kinevezése után lázongások törtek ki, a király felhasználta az alkalmat és a vele szemben álló miniszterek lemondását követelte, mire szolidaritásból d’Anethan 1871. december 7-én felajánlotta az egész kormány lemondását.
Ezt követően kinevezték Belgium vatikáni nagykövetének, és ezt a posztot 1880-ig töltötte be, amikor az első iskolaháború következményeként Walthère Frère-Orban miniszterelnök megszakította a diplomáciai kapcsolatokat a Szentszékkel és visszahívta országa nagykövetét. Ezt követően a belga szenátus tagja, majd 1884–1885 között elnöke lett, ezzel egyidőben Leuven polgármestere is volt.
A d’Anethan-kormány tagjai
| Miniszteri tiszt | Név | Párt |
|---|---|---|
| Külügyminiszter | Jules Joseph d’Anethan | Katolikus |
| Belügyminiszter | Joseph Kervyn de Lettenhove | Katolikus |
| Igazságügyminiszter | Prosper Cornesse | Katolikus |
| Pénzügyminiszter | Pierre Tack | Katolikus |
| Közmunkaügyi miniszter | Victor Jacobs | Katolikus |
| Hadügyminiszter | Henri Guillaume | tábornok |
Változások
- 1870. július 24.
- Jules Malou- kinevezték tárca nélküli miniszternek.
- 1870. augusztus 3.
- Pierre Tack lemondott a pénzügyminiszteri tisztségről, utóda Victor Jacobs.
- Victor Jacobs lemondott a közmunkaügyi miniszteri posztról, utóda ideiglenesen Jules Joseph d’Anethan.
- 1870. szeptember 12.
- Armand Wasseige lesz az új közmunkaügyi miniszter.
- 5 december 1870
- Jules Malou lemond a tárca nélküli miniszteri posztról.
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Jules d'Anethan című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.