2012-es Eurovíziós Dalfesztivál

2012-es Eurovíziós Dalfesztivál Light Your Fire!
Kristályterem, Baku, Azerbajdzsán
Első elődöntő	2012. május 22.
Második elődöntő	2012. május 24.
Döntő	2012. május 26.
Műsorvezető	Leyla Aliyeva Eldar Qasımov Nargiz Birk-Petersen
Rendező csatorna
Dalfesztivál igazgatója	Jon Ola Sand
Győztes dal	Euphoria (Loreen)
Magyar versenyző	Compact Disco (Sound of Our Hearts)
Szavazási rendszer	Mindegyik ország a 10 kedvenc dalára szavazott, melyek 1–7, 8, 10, és 12 pontot kaptak.
Indulók száma	42; 26 a döntőben, a két elődöntőből összesen 16 dal nem jutott tovább
Először részt vevő országok	—
Visszatérő országok	Montenegró
Visszalépő országok	Lengyelország Örményország
Nulla pontos dal	—
Meghívott előadók	Marija Šerifović, Dima Bilan, Alexander Rybak, Lena, Ell, Nikki, Emin, Natiq Rhythm Band, Azerbajdzsáni Nemzeti Tánccsoport
Előző Következő ◄2011 2013►
Sablon Wikidata Segítség

A 2012-es Eurovíziós Dalfesztivál (angolul: Eurovision Song Contest 2012, franciául: Concours Eurovision de la chanson 2012, azeriül: 2012 Avroviziya Mahnı Müsabiqəsi) volt az ötvenhetedik Eurovíziós Dalfesztivál. Azerbajdzsán fővárosában, Bakuban rendezték meg, mivel a 2011-es Eurovíziós Dalfesztivált az azerbajdzsáni duó, Ell és Nikki nyerte. Két elődöntőt rendeztek, az elsőt 2012. május 22-én, a másodikat pedig május 24-én. A döntőre 2012. május 26-án került sor.^[1]

Baku, Azerbajdzsán Tofiq Bahramov Stadion Heydar Aliyev Sport- és Kiállítási Komplexum Kristályterem

2011. szeptember 8-án az Azad TV bejelentette, hogy a bakui Kristályteremben fogják megrendezni a 2012-es Eurovíziós Dalfesztivált. Az aréna építése 2011. augusztus 2-án kezdődött el, és átadása 2012. április 30-án volt. A komplexum nem messze a National Flag Square-től, a Kaszpi-tenger partján található. Befogadó képessége körülbelül 25 000 fő, és az építési költsége megközelítőleg hatmillió azeri manat volt, ami több mint másfél milliárd magyar forintnak felel meg. Az építést a német Alpine cég végezte.^[2] A házigazdának meg kellett jelölni még két, már létező alternatívát arra az esetre, ha az új helyszín nem készülne el időben. Az egyik a Tofiq Bahramov Stadion volt, ami 37 000 férőhelyes, és 1939-ben épült, míg a másik a Heydar Aliyev Sport-és Kiállítási Komplexum, melyet 1990-ben adtak át, és többek között itt rendezték volna meg a harmadik Eurovíziós Táncversenyt, melyet egy eddig ismeretlen időpontra elhalasztottak.^[3] 2012. január 25-én az EBU is megerősítette a Kristálytermet, mint hivatalos helyszínt, tehát így nem volt szükség a korábban említett két alternatívára. Ez volt az első olyan verseny, melynek a tiszteletére emeltek egy komplett stadiont.^[4] Jon Ola Sand, a fesztivál főfelügyelője azt mondta, miután biztosítékot kaptak arra, hogy az építkezés időben befejeződik, alig várták, hogy megtarthassák a rendezvényt a vadonatúj, ultramodern csarnokban.

Az emberek ősidők óta a tűz körül jönnek össze, hogy történeteket mesélve, énekelve és táncolva kommunikáljanak egymással. Az Eurovíziós Dalfesztivál is olyan hely, ahol az emberek összejönnek, hogy ünnepeljenek, és dallal, tánccal kommunikáljanak. A fesztivál emblémájának két fő elemének egyike így a tűz lesz, míg a másik a buta – egy mandulához vagy bimbóhoz hasonló, a Kaukázusban nagyon elterjedt, valószínűleg a tűzimádó korból származó keleties népművészeti díszítőelem. Ezek mellett még az is a szlogen, és embléma mellett szólhat, hogy a Föld iszapvulkánjainak majdnem a fele Azerbajdzsánban található, így nem csoda, hogy a tűz országának nevezett kaukázusi állam a verseny mottójának a “Light your fire!” azaz Gyújtsd meg a tüzed! nevet adta.^[5]

A dalversenynek sorozatban harmadszor, összesen negyedszer volt három házigazdája. Az egyik műsorvezető az előző évi győztes duó férfi tagja, Ell volt, aki Leyla Aliyevával és Nargiz Birk-Petersennel vezette a műsort.

Csehország 2011 szeptemberében bejelentette, hogy az előzetes találgatásokkal ellenben, melyek szerint lehetséges visszatérők lettek volna a bakui mezőnyben, nem fognak részt venni. A Česká Televize elnökválasztás előtt állt, és a jelöltek közti versenyben nagy viták tárgya volt az Eurovízió is, de a tanácskozások nem zárultak pozitív eredménnyel.^[6][7] Hasonlóan a szlovák közmédiát átfogó RTVS sem tervezett indulót nevezni a 2012-es versenyre.^[8] Később bejelentették, hogy mégis az indulás mellett maradnak, de a 2011-es huzavonához hasonlóan nem jutottak könnyen dűlőre ebben az ügyben, habár már novemberben azt is kiszivárogtatták, hogy Miro Šmajda a lehetséges induló.^[9] December 20-án végül jelezték végleges részvételi szándékukat; de az előadó személyéről nem született döntés, csak 2012. március 7-én, aki végül a korábban megnevezett előadó lett, csak más művésznéven, Max Jason Maiként.^[10] Andorra nem tért vissza a versenybe két kihagyott év után, és még az Európai Műsorszolgáltatók Uniójából való kilépést is fontolgatták, de mégis tagok maradtak. Montenegró viszont két kihagyott év után visszatért a versenybe.^[11] Lengyelország több sikertelen próbálkozás után, előző évi rossz helyezésükből kifolyólag, és a 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokság kifogástalan lebonyolítása érdekében nem nevezett előadót a versenyre.^[12] Örményország ismert többek között az Azerbajdzsánnal folytatott több évtizedes múltra visszatekintő rivalizálásáról, és politikai viszályairól, de ennek ellenére a 2012. január 17-én, az EBU által kiadott listán szerepeltek, mint résztvevők a bakui versenyen.^[13] Így végül 43 állam vett volna részt a 2012-es Eurovíziós Dalfesztiválon, de mivel 2012. március 7-én bejelentette az örmény közmédia, hogy az elmúlt hetek politikai történései miatt visszalépnek a versenytől,^[14] ezért mindössze 42 állam vett részt a versenyen.

A 2012-es Eurovíziós Dalfesztivál résztvevői^[15]

Ország	Műsorsugárzó	Előadó	Dal	Nyelv	Dalszerző(k)
Albánia	RTSH	Rona Nishliu	Suus	albán[m 1]	Florent Boshnjaku Rona Nishliu
Ausztria	ORF	Trackshittaz	Woki mit deim Popo	német[m 2]	Manuel Hoffelner Lukas Plöchl
Azerbajdzsán	İTV	Sabina Babayeva	When the Music Dies	angol	Anders Bagge Sandra Bjurman Johan Kronlund Stefan Örn
Belgium	VRT	Iris	Would You	angol	Walter Mannaerts Jean Bosco Safari Nina Sampermans
Bosznia-Hercegovina	BHRT	Maya Sar	Korake ti znam	bosnyák	Maja Sarihodžić
Bulgária	BNT	Sofi Marinova	Love Unlimited	bolgár[m 3]	Krum Georgiev Iasen Kozev Donka Vasileva
Ciprus	CyBC	Ivi Adamou	La La Love	angol	Björn Djupström Alex Papaconstantinou Viktor Svensson Alexandra Zakka
Dánia	DR	Soluna Samay	Should’ve Known Better	angol	Isam Bachiri Chief 1 Remee Amir Sulaiman
Egyesült Királyság	BBC	Engelbert Humperdinck	Love Will Set You Free	angol	Sacha Skarbek Martin Terefe
Észtország	ERR	Ott Lepland	Kuula	észt	Aapo Ilves Ott Lepland
Fehéroroszország	BTRC	Litesound	We Are the Heroes	angol	Dmitrij Karjakin Vlagyimir Karjakin
Finnország	Yle	Pernilla	När jag blundar	svéd	Jonas Karlsson
Franciaország	France Télévisions	Anggun	Echo (You and I)	francia, angol	Anggun Jean-Pierre Pilot William Rousseau
Görögország	ERT	Eleftheria Eleftheriou	Aphrodisiac	angol	Dajana Lööf Dimitri Stassos Mikaela Stenström
Grúzia	GPB	Anri Jokhadze	I’m a Joker	angol, grúz	Ruszudan Cskaidze Bibi Kvacsadze
Hollandia	TROS	Joan Franka	You and Me	angol	Joan Franka Jessica Hoogenboom
Horvátország	HRT	Nina Badrić	Nebo	horvát	Nina Badrić
Írország	RTÉ	Jedward	Waterline	angol	Nick Jarl Sharon Vaughn
Izland	RÚV	Greta Salóme és Jónsi	Never Forget	angol	Gréta Salóme Stefánsdóttir
Izrael	IBA	Izabo	Time	angol, héber	Siri Hadar Ran Sem Tov
Lettország	LTV	Anmary	Beautiful Song	angol	Ivars Makstnieks Rolands Ūdris
Litvánia	LRT	Donny Montell	Love Is Blind	angol	Jodie Rose Brandon Stone
Macedónia	MRT	Kaliopi	Crno i belo	macedón	Kaliopi Bukle Romeo Grill
Magyarország	MTVA	Compact Disco	Sound of Our Hearts	angol	Behnam Lotfi Pál Gábor Sándor Attila Walkó Csaba
Málta	PBS	Kurt Calleja	This Is the Night	angol	Kurt Calleja Mikael Gunnerås Johan Jämtberg
Moldova	TRM	Pasha Parfeny	Lăutar	angol[m 4]	Alex Brașoveanu Pasha Parfeny
Montenegró	RTCG	Rambo Amadeus	Euro Neuro	angol[m 5]	Antonije Pušić
Németország	NDR	Roman Lob	Standing Still	angol	Jamie Cullum Wayne Hector Steve Robson
Norvégia	NRK	Tooji	Stay	angol	Figge Boström Peter Boström Tooji
Olaszország	RAI	Nina Zilli	L’amore è femmina (Out of Love)	angol, olasz	Charlie Mason Frida Molander Christian Rabb Kristoffer Sjökvist Nina Zilli
Oroszország	Rosszija 1	Buranovskiye Babushki	Party for Everybody	udmurt, angol	Mary Susan Applegate Viktor Drobis Tyimofej Leontyijev Olga Tyuktarjova
Portugália	RTP	Filipa Sousa	Vida minha	portugál	Andrej Babić Carlos Coelho
Románia	TVR	Mandinga	Zaleilah	spanyol, angol	Elena Ionescu Costi Ioniță Omar Secada
San Marino	SMRTV	Valentina Monetta	The Social Network Song (Oh Oh – Uh – Oh Oh)	angol[m 6]	José Juan Santana Rodriguez Ralph Siegel Timothy Touchton
Spanyolország	RTVE	Pastora Soler	Quédate conmigo	spanyol	Erik Bernholm Thomas G:son Antonio Sánchez
Svájc	SRG SSR	Sinplus	Unbreakable	angol	Gabriel Broggini Ivan Broggini
Svédország	SVT	Loreen	Euphoria	angol	Peter Boström Thomas G:son
Szerbia	RTS	Željko Joksimović	Nije ljubav stvar	szerb	Željko Joksimović Miloš Roganović Marina Tucaković
Szlovákia	RTVS	Max Jason Mai	Don’t Close Your Eyes	angol	Miroslav Šmajda
Szlovénia	RTVSLO	Eva Boto	Verjamem	szlovén	Vladimir Graić Igor Pirkovič Hari Varešanović
Törökország	TRT	Can Bonomo	Love Me Back	angol	Can Bonomo
Ukrajna	NTU	Gaitana	Be My Guest	angol	Gaitana Essami Kiwi Project

A Jedward-testvérek a 2011-es verseny után sorozatban másodszor képviselték Írországot a dalfesztiválon. Az előző évben a döntőben a nyolcadik helyen végeztek, ám ebben az évben nem tudták megismételni azt a sikert. Másodszor vett részt még a szerb Željko Joksimović, aki 2004-ben Szerbia és Montenegró legjobb eredményét elérve a második helyen zárt (habár az államszövetség mindössze kétszer vett részt a versenyen), valamint a 2008-as versenyen műsorvezetőként és a szerb versenydal szerzőjeként, 2006-ban szintén dalszerzőként (Bosznia-Hercegovina) vett részt. Másodszor szerepelt a grúz Anri Jokhadze is, aki 2008-ban háttérénekesként volt jelen. Szintén másodszor indult Jónsi, aki 2004-ben Izlandot képviselve tizenkilencedik lett. Harmadjára lépett fel a bosnyák Maya Sar, aki 2004-ben vokalistaként, valamint 2011-ben zongoristaként szerepelt. A macedón Kaliopi pedig 1996-ban lett volna Macedónia első indulója az oslói versenyen, de kiesett a selejtezőben.

Előadó	Ország	Előző év(ek)
Željko Joksimović	Szerbia	2004 (Szerbia és Montenegró színeiben; az Ad Hoc Orchestra közreműködésében)
Jónsi (Gréta Salóme közreműködésében)	Izland	2004
Jedward	Írország	2011

Bővebben: A Dal (2012)

Az MTVA és az MTV Zrt. december 1-jén délután közös sajtótájékoztatóján jelentette be a 2012-es magyar eurovíziós szereplés részleteit.^[16] A tájékoztatón kiderült, hogy a magyar dalok versenye elindult; a pályázat határideje: 2011. december 30. A beérkezett, 202 dal – 170 előadótól – közül egy zsűri választotta ki a magyar válogató résztvevőit. A zsűri egy kilenctagú zenei szakértőkből, rádiós műsorvezetőkből állt. A nemzeti döntő zsűrije négyfős, tagjai voltak Rákay Philip, az MTVA legfőbb vezetője, Csiszár Jenő, televíziós, rádiós személyiség, Wolf Kati, a 2011-es Eurovíziós Dalfesztivál magyar indulója, és Rakonczai Viktor, a What About My Dreams? zeneszerzője lettek. A hazai elődöntőkre több külföldi előadó is pályázott, így az Egyesült Államokból, Kanadából, Lengyelországról és Izlandról is érkezett nevezés.^[17] Januárban és februárban összesen három show-műsort tartottak. A műsorfolyam, A Dal címet kapta. A műsorok során a szakmai zsűri, illetve a közönség szavazatai döntöttek arról, ki képviselje Magyarországot Azerbajdzsánban. Az elődöntőkben összesen húsz dal versenyzett, ahonnan 4-4 dal jutott be a nemzeti döntő fináléjába.^[18] Az SMS szavazás lebonyolításáért a már több magyar televíziós műsort lebonyolító Telekom New Média Zrt. felelt. A műsor két házigazdája Kapócs Zsóka és Gundel Takács Gábor volt.

A február 11-én megtartott döntő fináléján a nyolc indulóból a közönség szavazatai alapján négy került a zsűri elé: A Király testvérek, Caramel, a Compact Disco és Heincz Gábor Biga dala. A zsűri többségi döntése végül a Compact Discóra esett, így ők indulhattak a nemzetközi versenyen.

2011. június 20-án az EBU Referenciacsoportjának ülésén született döntés arról, hogy az első dal előadásának kezdetekor már nem szavazhatnak a nézők. 2010-től a műsor egész ideje alatt lehetett szavazni, de a nézők többsége csak az összes dal meghallgatása után döntött. A rendszer eltörlése mellett szólt az is, hogy a telefonszámokat mutató grafika elfoglalta a képernyő negyedét. A szavazás időtartamát még nem tudni, hogy megnövelték-e, vagy maradnak a korábbi, a dalok elhangzása utáni tizenöt percnél. Emellett a pontozásnál a Junior Eurovíziós Dalfesztiválon az új szabályok értelmében a szóvivők nemcsak a 8, 10 és 12 pontot mondják ki hangosan, hanem az összes kiadott pontot. Az Eurovíziós Dalfesztiválon a műsoridő csökkentésének érdekében csak a 8, 10 és a 12 pontot mondták ki hangosan.^[19] Emellett a döntő mezőnyének érdekessége lesz, hogy a korábbi években a Négy Nagy, illetve 2011-től az Öt Nagy ország személyében – Olaszország visszatéréséből kifolyólag – öt automatikus döntős volt, ám ezúttal nem a "Nagy" országok egyike lett a győztes, mint 2011-ben Németország, hanem Azerbajdzsán. Így a május 26-i döntőben huszonhat dal fog elhangzani. Legutóbb 2003-ban fordult elő ilyen – más okokból.

A harminchét elődöntős országot hat kalapba osztották földrajzi elhelyezkedésük, és szavazási szokásaik alapján, a 2008-ban bevezetett módon. Január 25-én tartották a sorsolást, ahol a kalapok egyik fele az első elődöntőbe, a másik a második elődöntőbe került. Ennek célja a szavazás igazságosabbá tétele. A sorsolás során azt is eldöntötték, hogy az egyes országok az adott elődöntő első, vagy második felében fognak fellépni, így a delegációk előre tudják, mikor kell megérkezniük a próbákra. A végleges fellépési sorrend egy március 20-án tartott sorsolás után alakult ki. A sorsolás során a 2007-ben bevezetett módon néhány ország saját maga választhatta ki a sorszámát. E szabadkártyát a két elődöntő első és második felének, illetve a döntő fellépési sorrendjének sorsolása során elsőként kihúzott országok kapják. A szerencsések Finnország, Írország, Ukrajna, Litvánia és Spanyolország voltak.^[20]

A három adásból álló műsorfolyamot élőben, HD minőségben közvetítette az M1, Gundel Takács Gábor helyszíni kommentálásában. Az adásokat megelőzően Novodomszky Éva műsorvezetésével, az Elővízió című műsorban tudhattunk meg kulisszatitkokat, érdekességeket a versenyről.

Sorozatban harmadszor, összesen negyedszer fordult elő, hogy három műsorvezető volt: Leyla, Nargiz és Eldar. Utóbbi 2011-ben maga is részt vett a versenyen, ahol Ő lett a győztes Nikkivel.

A dalok közötti képeslapok különböző azeri helyeket, városokat, nevezetességeket mutattak be. A képeslap a Kristályterem élő képével zárult, melyen az adott ország zászlóinak jellegzetes színei jelentek meg.

A döntő nyitásaként Ell és Nikki előadott előző évi győztes dalából egy részletet, azeri hangszerekkel felvezetve. A szavazatok számlálása alatti szünetben egy orosz–azeri énekes, Emin szórakoztatta a közönséget, ahol új albumának egyik dalát adta elő, a "Never Enough"-ot.

A verseny előtt esélyesnek tartották Szerbiát, Oroszországot és Svédországot, de egyértelműen a legtöbben az utóbbira esküdtek, és végül e három ország lett az első három hely birtokosa.

A szavazás az elődöntőkben és a döntőben is azonos módon történt: mindegyik ország rendelkezett egy ötfős szakmai zsűrivel, és az ő pontjaik, valamint a nézők telefonos szavazatai közösen alakították ki az országonkénti eredményeket. Az elődöntők eredményeit a döntő után hozták nyilvánosságra: a második elődöntőben pontazonosság volt a továbbjutó helyen. Norvégia és Bulgária között dőlt el, hogy ki jut be a döntőbe, de végül a versenyszabályok értelmében Norvégia ment tovább. Az első elődöntőben Ausztria végzett az utolsó helyen, történetük során nyolcadszor, míg a második elődöntőben Szlovákia zárt a tabella legalján eddig először.

A döntőben a szavazás során összesen három ország váltotta egymást az élen. Az elsőként szavazó Albánia Görögországot helyezte az élre. Montenegró pontjai után Macedónia vezetett, de ezután átvette a vezetést Svédország, amely előnyét végig őrizve ötödik győzelmét aratta. A győzelem az előző évvel ellentétben fölényes volt: az elődöntők 2004-es bevezetése, ezáltal a résztvevők számának megemelkedése óta a 372 pont a második legmagasabb, amivel nyerni lehetett. Emellett a győztes dal tizennyolc országtól gyűjtötte be a maximális tizenkét pontot, mellyel új rekordot állított fel. Második helyen az udmurtföldi nagymamák zártak. Korábban kétszer, 2000-ben, és 2006-ban végzett Oroszország a második helyen. A harmadik helyen a második elődöntő második helyezettje, Szerbia végzett. A döntőben az utolsó helyet Norvégia szerezte meg, akik a második elődöntőből tizedik helyen éppen, hogy továbbjutottak, és ezzel növelik eddigi rekordjuk számát: immáron tizenegyszer sikerült nekik zárni a versenyt.

A házigazda Azerbajdzsán a negyedik helyen végzett. Két év után először fordult elő, hogy a hazai közönség örülhetett a maximális 12 pontnak, méghozzá négyszer is. A döntőben mindössze tizenhárom olyan dal volt, amely nem kapott legalább egyszer tizenkét pontot; ugyanennyi kapott legalább egyszer. Magyarország pontjait Novodomszky Éva hirdette ki, a tizenkét pontot Svédország dala kapta. Magyarország nem szerzett senkitől sem tizenkét pontot; nyolc pontot adott Szlovákia, hetet Románia, míg kettőt köszönhetünk a szerbeknek, és egyet-egyet a moldovaiaknak illetve a törököknek.

Magyarország szakmai zsűrijéből ismertetett nevek: Balázs Fecó és Orbán Tamás.^[21]

Az első elődöntőt május 22-én rendezték meg tizennyolc ország részvételével. Az egyes országok által kiosztott pontok telefonos szavazás, illetve szakmai zsűrik szavazatai alapján alakultak ki, mely alapján az első tíz helyezett jutott tovább a döntőbe. A részt vevő országokon kívül  Azerbajdzsán,  Olaszország és  Spanyolország is az első elődöntőben szavazott.

• Albániában egy súlyos buszbaleset miatt gyásznapot rendeltek el az első elődöntő napjára, ezért a közszolgálati televízió levette programjáról az Eurovíziós Dalfesztivált, így onnan csak a zsűri szavaztok számítottak bele a végeredménybe.^[22]

#	Ország	Előadó	Dal	Helyezés	Pontszám
01	Montenegró	Rambo Amadeus	Euro Neuro	15.	20
02	Izland	Greta Salóme és Jónsi	Never Forget	8.	75
03	Görögország	Eleftheria Eleftheriou	Aphrodisiac	4.	116
04	Lettország	Anmary	Beautiful Song	16.	17
05	Albánia	Rona Nishliu	Suus	2.	146
06	Románia	Mandinga	Zaleilah	3.	120
07	Svájc	Sinplus	Unbreakable	11.	45
08	Belgium	Iris	Would You	17.	16
09	Finnország	Pernilla	När jag blundar	12.	41
10	Izrael	Izabo	Time	13.	33
11	San Marino	Valentina Monetta	The Social Network Song (Oh Oh – Uh – Oh Oh)	14.	31
12	Ciprus	Ivi Adamou	La La Love	7.	91
13	Dánia	Soluna Samay	Should’ve Known Better	9.	63
14	Oroszország	Buranovskiye Babushki	Party for Everybody	1.	152
15	Magyarország	Compact Disco	Sound of Our Hearts	10.	52
16	Ausztria	Trackshittaz	Woki mit deim Popo	18.	8
17	Moldova	Pasha Parfeny	Lăutar	5.	100
18	Írország	Jedward	Waterline	6.	92

	Szavazók
	Össz
Montenegró	20					12						8
Izland	75	5		5	5			4	5	10	4	3	8	10	1	4	2	2			1	6
Görögország	116	10	5			8	12	3	8		3	7	12	4	5		1	10	10	10	5	3
Lettország	17	2													4			4	4	3
Albánia	146	12	3	10	4		4	12	10	5	5	10	10	7	2	10	12	1	1	12	12	4
Románia	120	7	4	8		5		2	4		8	6	6	1	8	3	5	12	12	7	10	12
Svájc	45		2		7	3	2				1	1	2			8	3	8			8
Belgium	16			4		2	1			2									6			1
Finnország	41		7		6	1		1	1		2			8		12			3
Izrael	33				1		5			3			1	3	6	5	7					2
San Marino	31	4		2		10												7		5	3
Ciprus	91	6	12	12	3	6	7		3	1	10				7			3	5	1	7	8
Dánia	63		8	1	8		3	10		8		4	4		3	1			7		6
Oroszország	152	8	6	7	12		6	8	12	12	12	2	7	12		7	10	6	8	8	2	7
Magyarország	52					7	8	6	6	4			5	5			4	5		2
Ausztria	8		1					5	2
Moldova	100	3		6	2	4	10	7		6	6	5	3	6	12	2	6		2	6	4	10
Írország	92	1	10	3	10				7	7	7	12		2	10	6	8			4		5

A sorok és az oszlopok a fellépés sorrendjében vannak rendezve. Az utolsó három oszlopban az itt szavazó automatikus döntősök ábécésorrendben találhatók meg.

A teljes zsűri és nézői szavazatpontokat külön, 2012 júniusában hozta nyilvánosságra az EBU.^[23]

Helyezés	Nézői szavazat	Pontszám	Zsűri	Pontszám
1.	Oroszország	189	Albánia	131
2.	Románia	132	Moldova	107
3.	Albánia	131	Görögország	103
4.	Írország	116	Ciprus	90
5.	Görögország	110	Románia	87
6.	Ciprus	99	Dánia	81
7.	Moldova	85	Magyarország	76
8.	Izland	79	Oroszország	75
9.	Dánia	53	Izrael	72
10.	Svájc	49	Írország	72
11.	Magyarország	39	Izland	70
12.	Finnország	36	Finnország	57
13.	San Marino	25	Svájc	45
14.	Montenegró	24	San Marino	42
15.	Lettország	18	Belgium	38
16.	Izrael	16	Montenegró	28
17.	Ausztria	15	Ausztria	27
18.	Belgium	2	Lettország	17

A második elődöntőt május 24-én rendezték meg tizennyolc ország részvételével. Az egyes országok által kiosztott pontok telefonos szavazás, illetve szakmai zsűrik szavazatai alapján alakultak ki, mely alapján az első tíz helyezett jutott tovább a döntőbe. A részt vevő országokon kívül az  Egyesült Királyság,  Franciaország és  Németország is a második elődöntőben szavazott.

• A versenyre eredetileg nevező Örményország a második elődöntő első felében vett volna részt, de még a delegációvezetők találkozója előtt visszaléptek, így nem sorsoltak nekik konkrét sorszámot.^[24]

#	Ország	Előadó	Dal	Helyezés	Pontszám
01	Szerbia	Željko Joksimović	Nije ljubav stvar	2.	159
02	Macedónia	Kaliopi	Crno i belo	9.	53
03	Hollandia	Joan Franka	You and Me	15.	35
04	Málta	Kurt Calleja	This Is the Night	7.	70
05	Fehéroroszország	Litesound	We Are the Heroes	16.	35
06	Portugália	Filipa Sousa	Vida minha	13.	39
07	Ukrajna	Gaitana	Be My Guest	8.	64
08	Bulgária	Sofi Marinova	Love Unlimited	11.	45
09	Szlovénia	Eva Boto	Verjamem	17.	31
10	Horvátország	Nina Badrić	Nebo	12.	42
11	Svédország	Loreen	Euphoria	1.	181
12	Grúzia	Anri Jokhadze	I’m a Joker	14.	36
13	Törökország	Can Bonomo	Love Me Back	5.	80
14	Észtország	Ott Lepland	Kuula	4.	100
15	Szlovákia	Max Jason Mai	Don’t Close Your Eyes	18.	22
16	Norvégia	Tooji	Stay	10.	45
17	Bosznia-Hercegovina	Maya Sar	Korake ti znam	6.	77
18	Litvánia	Donny Montell	Love Is Blind	3.	104

	Szavazók
	Össz
Szerbia	159		12	10	5	8	8	8	12	12	10	8	10		1	8	10	10	2	12	10	3
Észak-Macedónia	53	8			1	2		5	7	6	7		1	8				8
Hollandia	35									2		1		7	7		3		3		8	4
Málta	70	3	2	2		5		6	6	4	5	4	4	6	3	2			6			12
Fehéroroszország	35		1	1	4			12			2		8						7
Portugália	39			6						3	3			1		5	5	4	1	8	3
Ukrajna	64	4	3		6	12	2		5		1	6	6		5	1	2	2	5	2		2
Bulgária	45	2	6		2		6							10			6	3		3	2	5
Szlovénia	31	10	4								8							5			4
Horvátország	42	12	7			1		1		8								12			1
Svédország	181	7	8	12	8	7	10	7	10	10	6		12	5	12	12	12	7	10	6	12	8
Grúzia	36					6	1	10						3	4				12
Törökország	80		10	7	12			2	8			7	3		2	3	1	6		7	6	6
Észtország	100			8		4	12	3	3	1		12	7			10	8		8	10	7	7
Szlovákia	22	1			7		4					3			6					1
Norvégia	45			3	3	3	3		2			10		4	8	4		1	4
Bosznia-Hercegovina	77	5	5	5			5		1	5	12	5	2	12		6	4			4	5	1
Litvánia	104	6		4	10	10	7	4	4	7	4	2	5	2	10	7	7			5		10

A sorok és az oszlopok a fellépés sorrendjében vannak rendezve. Az utolsó három oszlopban az itt szavazó automatikus döntősök az angol ábécé szerinti sorrenben találhatók meg.

A teljes zsűri és nézői szavazatpontokat külön, 2012 júniusában hozta nyilvánosságra az EBU.^[23]

Helyezés	Nézői szavazatok	Pontszám	Zsűri	Pontszám
1.	Svédország	180	Svédország	145
2.	Szerbia	148	Szerbia	141
3.	Litvánia	128	Ukrajna	109
4.	Törökország	114	Észtország	102
5.	Észtország	88	Málta	97
6.	Norvégia	72	Bosznia-Hercegovina	77
7.	Bosznia-Hercegovina	70	Horvátország	66
8.	Macedónia	63	Grúzia	62
9.	Bulgária	59	Macedónia	58
10.	Hollandia	51	Litvánia	55
11.	Málta	39	Fehéroroszország	52
12.	Fehéroroszország	37	Portugália	49
13.	Portugália	37	Törökország	42
14.	Horvátország	34	Szlovénia	40
15.	Szlovákia	32	Szlovákia	40
16.	Szlovénia	27	Hollandia	31
17.	Ukrajna	24	Bulgária	27
18.	Grúzia	15	Norvégia	25

A döntőt május 26-án rendezték meg huszonhat ország részvételével. A mezőnyt a következő országok alkották:

• az első elődöntő első tíz helyezettje:  Oroszország  Albánia,  Románia,  Görögország,  Moldova,  Írország,  Ciprus,  Izland,  Dánia,  Magyarország
• a második elődöntő első tíz helyezettje:  Svédország,  Szerbia,  Litvánia,  Észtország,  Törökország,  Bosznia-Hercegovina,  Málta,  Ukrajna,  Macedónia  Norvégia
• a házigazda ország, egyben az előző év győztese:  Azerbajdzsán
• az automatikusan döntős „Öt Nagy”:  Egyesült Királyság,  Franciaország,  Németország,  Olaszország,  Spanyolország

#	Ország	Előadó	Dal	Helyezés	Pontszám
01	Egyesült Királyság	Engelbert Humperdinck	Love Will Set You Free	25.	12
02	Magyarország	Compact Disco	Sound of Our Hearts	24.	19
03	Albánia	Rona Nishliu	Suus	5.	146
04	Litvánia	Donny Montell	Love Is Blind	14.	70
05	Bosznia-Hercegovina	Maya Sar	Korake ti znam	18.	55
06	Oroszország	Buranovskiye Babushki	Party for Everybody	2.	259
07	Izland	Greta Salóme és Jónsi	Never Forget	20.	46
08	Ciprus	Ivi Adamou	La La Love	16.	65
09	Franciaország	Anggun	Echo (You and I)	22.	21
10	Olaszország	Nina Zilli	L’amore è femmina (Out of Love)	9.	101
11	Észtország	Ott Lepland	Kuula	6.	120
12	Norvégia	Tooji	Stay	26.	7
13	Azerbajdzsán	Sabina Babayeva	When the Music Dies	4.	150
14	Románia	Mandinga	Zaleilah	12.	71
15	Dánia	Soluna Samay	Should’ve Known Better	23.	21
16	Görögország	Eleftheria Eleftheriou	Aphrodisiac	17.	64
17	Svédország	Loreen	Euphoria	1.	372
18	Törökország	Can Bonomo	Love Me Back	7.	112
19	Spanyolország	Pastora Soler	Quédate conmigo	10.	97
20	Németország	Roman Lob	Standing Still	8.	110
21	Málta	Kurt Calleja	This Is the Night	21.	41
22	Macedónia	Kaliopi	Crno i belo	13.	71
23	Írország	Jedward	Waterline	19.	46
24	Szerbia	Željko Joksimović	Nije ljubav stvar	3.	214
25	Ukrajna	Gaitana	Be My Guest	15.	65
26	Moldova	Pasha Parfeny	Lăutar	11.	81

Az előző évekkel ellentétben a szavazás sorrendjét nem sorsolással döntötték el, hanem a főpróba alapján szavazó szakmai zsűrik pontjai alapján mesterségesen állították össze, hogy lehetőség szerint minél izgalmasabb legyen. A szóvivők között ezúttal is több, korábban részt vevő énekes volt: az azeri Safura (2010), a fehérorosz Koldun (2007), a román Paula Seling (2010), a francia Amaury Vassili (2011), a bosnyák Laka (2008), az izlandi Matthías Matthíasson (Sjonni’s Friends tagjaként, 2011), a norvég Nadia Hasnaoui (2010, műsorvezető), az észt Getter Jaani (2011), a lett Valters (Valters és Kazha tagjaként, 2005), a finn Mr. Lordi (a Lordi tagjaként, 2006) és a grúz Sopho Toroshelidze (az Eldrine tagjaként, 2011). Németország pontjait a 2011-es verseny egyik műsorvezetője, Anke Engelke ismertette. A magyar pontok kihirdetője Novodomszky Éva volt.

A szavazás sorrendje a következőképpen alakult:

↑ 1: Írország eredetileg harminckettedikként jelentkezett volna, de technikai okok miatt az írek pontjait jelentették be utoljára.

	Szavazók[25]
	Össz
Egyesült Királyság	12											5												4					2		1
Magyarország	19														7				1						2		1																8
Albánia	146		8			6			4		12				1	5	10	1	5		6	1	12		1			10	1	12	10	6		12	8				4	3	5	3
Litvánia	70	7					5			3		3	6	4								4		7				1	4							1	8		5			12
Bosznia-Hercegovina	55																		10				7		5			6		1					7					7	10		2
Oroszország	259	3	7	3	6	3		7	5	4	10	8	8	10	4	8	4	7	7	8	7	3	4	6	7	10	6	4	10		8	8	7	10	5	4	12	8	6	8	6	5	3
Izland	46		6						1			6	5			6				4	3											7								4			4
Ciprus	65			6			2	8			5			2	2		12	12			5					8							3
Franciaország	21					2		6										2											3	6					2
Olaszország	101		5	7	4				2	1		7	4			3	3			1	2	10	5	2		4	5	2		5			4	7				2		5	2	4	5
Észtország	120	4			8		6	10		10			7					8		6	4			8		1	2		8			10				7	4	7					10
Norvégia	7							1										3																		3
Azerbajdzsán	150	2		4	12	7	10		8								5		12			12	2	1	3	12	10	5					8	4			7		10			10	6
Románia	71						1		3	2				6		1	7		4	10				5			12				3		6					4
Dánia	21							5			2	2	2								5											5
Görögország	64			12		1	3		12					5	8				3		1				4	5	4				2		2						1			1
Svédország	372	12	12	5	10	8	12	12	10	12		12	12	7	10	12	6		6	12	12	6	6	12	10	6	7	7	12	7	12	12	12	3	12	12	6	3	8	10	7	8	12
Törökország	112	1	3	10	1	4				5				12	3	2		6			8	8	8							3	7		1	5	3	8			7			7
Spanyolország	97	8	1			5		2	6	6		4			6			4												8	6	3	10	1	6	6		12	3
Németország	110	6	10	2	3					7	8	10	3			10				3		2		10					7	4		1			4	2		10		2	4	2
Málta	41	5			7									8					2				1		6	7								2			3
Észak-Macedónia	71			8		12					1								8						12	3		8									2		2	6	8		1
Írország	46	10						4						1		4		5											5		4	4				5	1				3
Szerbia	214		4	1	5	10	4	3	7	8	6		10		5			10	10		10		10	10		2	3	12		10	5	2		6	10	10		5	12	12	12		7
Ukrajna	65				2		8				3	1	1	3			1			2		7	3	3			8		6								10	1				6
Moldova	81		2				7				4				12	7	2			7						8		3		2			5	8	1		5	6		1	1

A sorok a fellépés, az oszlopok előbb a döntősök, majd az elődöntőben kiesettek fellépési sorrendjében vannak rendezve.

A teljes zsűri és nézői szavazatpontokat külön, 2012 júniusában hozta nyilvánosságra az EBU.^[23]

Helyezés	Nézői szavazatok	Pontszám	Zsűri	Pontszám
1.	Svédország	343	Svédország	296
2.	Oroszország	332	Szerbia	173
3.	Szerbia	211	Albánia	157
4.	Törökország	176	Olaszország	157
5.	Azerbajdzsán	151	Spanyolország	154
6.	Németország	125	Észtország	152
7.	Románia	117	Ukrajna	125
8.	Albánia	106	Azerbajdzsán	118
9.	Görögország	89	Moldova	104
10.	Írország	89	Németország	98
11.	Macedónia	79	Oroszország	94
12.	Észtország	78	Ciprus	85
13.	Moldova	75	Franciaország	85
14.	Litvánia	68	Litvánia	82
15.	Ciprus	63	Bosznia-Hercegovina	71
16.	Bosznia-Hercegovina	57	Málta	70
17.	Olaszország	56	Macedónia	69
18.	Spanyolország	45	Görögország	60
19.	Izland	39	Izland	53
20	Ukrajna	37	Románia	53
21.	Egyesült Királyság	36	Dánia	51
22.	Magyarország	20	Törökország	50
23.	Dánia	18	Magyarország	30
24	Norvégia	16	Norvégia	24
25.	Málta	10	Írország	14
26	Franciaország	0	Egyesült Királyság	11

Az alábbi országok kaptak 12 pontot a döntőben:

A huszonhat döntős ország közül tizenhárom (50%) kapott minimum egyszer tizenkét pontot, és tizenhárom (50%) maradt legmagasabb pontszám nélkül.

A Wikimédia Commons tartalmaz 2012-es Eurovíziós Dalfesztivál témájú médiaállományokat.

• (angolul) Az Eurovíziós Dalfesztivál hivatalos honlapja
• (magyarul) Az Eurovíziós Dalfesztivál magyarországi rajongói oldala