Zsolnai Hédi
Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Zsolnai Hédi jelentőségét a mai társadalomban. A Zsolnai Hédi az emberek mindennapi életére gyakorolt hatásától a szakmai területeken való jelentőségéig folyamatos vitát váltott ki a különböző szférákban. Az évek során a Zsolnai Hédi tanulmányozás és elemzés tárgya volt, ami lehetővé tette számunkra, hogy megértsük hatását különböző kontextusokban. Hasonlóképpen, a közelmúltban végzett kutatások révén sikerült új perspektívákat felfedezni a Zsolnai Hédi-ről, ami arra késztet bennünket, hogy elgondolkodjunk a jelenlegi szerepén és jövőbeli kivetítésén.
| Zsolnai Hédi | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Zirner Hedvig |
| Született | 1924. november 29.[1][2] Budapest[3][2] |
| Elhunyt | 2004. december 19. (80 évesen)[1] München |
| Iskolái | Színház- és Filmművészeti Egyetem |
| Pályafutás | |
| Műfajok | sanzon |
| Hangszer | énekhang |
| Hang | mezzoszoprán |
| Díjak | Liszt Ferenc-díj (1977) |
| Tevékenység | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Zsolnai Hédi témájú médiaállományokat. | |
Zsolnai Hédi[4] (sz. Zirner Hedvig; Budapest, 1924. november 29. – München, 2004. december 19.) Liszt Ferenc-díjas magyar énekesnő, színésznő. Sokak szerint az első magyar igazi sanzonénekesnő.
Életpályája
Zirner József kereskedő és Danczinger Piroska divatárusnő lánya.[5] Az első énekes szerepét 1935-ben, az Édes mostoha című filmben kapta az akkor még mindössze tizenegy éves Zirner Hedvig. Énekesi pályája azonban igazán csak a második világháború után kezdődött, miután a Zeneművész Szövetségnél vizsgát tett. Elegáns előadói stílusa, szép hangja főként szentimentális, érzelmes slágerekben érvényesült; hasonlóan kortársaihoz: Ákos Stefihez vagy Hollós Ilonához. 1955-től a Budapesti Varieté, 1964-től a Vidám Színpad tagja volt, de az 1960-as években vendégszerepelt számos nyugat-európai országban is. 1977-ben Münchenbe disszidált, ott élt 2004. december 19-én bekövetkezett haláláig. Az utolsó éveiben írta meg a Johanna a kocsmában című, önéletrajzi ihletettségű regényét.
Színpadi szerepei
A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma (1949–): 31.[6]
- Bágya András – Szenes Iván: Őfelsége a sztár... Mademoiselle
- Tardos Péter: Autóstop... Hédi
- Az utca éneke
- Romhányi József: Bolondos állattan
- Eduardo De Filippo: Milliomos Nápoly... Assunta
- Enőd Tamás: Ó-Breton legenda... Ifi asszony
- Romhányi József: Piroska valamint a farkas... Nagymama
- Durant: Barbara... Dolly
- Ábrahám Pál: Bál a Savoyban... Bébé
- Kemény Egon: Fekete liliom... Paulette (Kemény Egon - Nóti Károly - Földes Imre - Halász Rudolf: „Fekete liliom” (1946) Romantikus nagyoperett 3 felvonásban. Bemutató: Fővárosi Operettszínház (ma: Budapesti Operettszínház) 1946. december 20. Főszereplők: Karády Katalin, Gombaszögi Ella, Fejes Teri, Somogyi Nusi, Latabár Kálmán, Nagy István, Gozmány György, Zentay Ferenc, id. Latabár Árpád, Pártos Gusztáv, Temessy Hédi, Zsolnay Hédi - Paulette. Rendező: Tihanyi Vilmos. Karnagy: Endre Emil. Díszlet: Bercsényi Tibor. Karády Katalin, Fejes Teri, Gombaszögi Ella ruhái a Szitanágay-szalonban készültek. Revükoreográfia: Rudas-fivérek)
Slágerei
- Ilyen vagyok (Kozma József – Reményi-Gyenes István)
- Mindig Pestről álmodom (Vécsey Ernő – Jamniczky László)
- Nagykörút (Hajdu Júlia – Romhányi József)
- Néha az kell, hogy dédelgess (Behár György – Romhányi József)
- Ragozás hármasban (Dobos Attila - Brand István - Zsolnai Hédi)
- Tíz év után (Vécsey Ernő)
- Tégy velem akármit (Berki Géza – Lóránd György)
- Későre jár (Beamter Jenő – Vécsey Ernő)
- Halló, ha ráér (Bródy Tamás – Rákosi János)
- Hulló falevelek (A két szemét meg most is látom...) (Kozma József – Vécsey Ernő)
Hang és kép
Jegyzetek
- ↑ a b Hédi Zsolnai, 364867
- ↑ a b Színházi Kislexikon. Staud Géza. (hely nélkül): Gondolat Könyvkiadó. 1969. 499. o.
- ↑ PIM-névtér. (Hozzáférés: 2020. június 25.)
- ↑ Egyes forrásokban: Zsolnay Hédi
- ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári házassági akv. 1646/1923. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. március 24.)
- ↑ 2010. október 4-i lekérdezés
Források
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
- Színházi adattár. Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet. (Hozzáférés: 2025. április 19.)
