Ebben a cikkben a Nagy István (színművész, 1909–1976)-et különböző szemszögekből közelítjük meg azzal a céllal, hogy átfogó és részletes képet adjunk erről a témáról. A Nagy István (színművész, 1909–1976) napjainkban nagyon fontos téma, mivel hatással van a társadalom, a gazdaság, a politika, a kultúra és az emberek mindennapi életének különböző aspektusaira. Szigorú és mélyreható elemzésen keresztül feltárjuk a Nagy István (színművész, 1909–1976) különböző oldalait, megvizsgálva következményeit, kihívásait és lehetőségeit. Ezzel a cikkel átfogó és gazdagító perspektívát szeretnénk kínálni az olvasónak, amely lehetővé teszi számukra, hogy jobban megértsék a Nagy István (színművész, 1909–1976) jelentőségét és hatókörét a mai világban.
Nagy István | |
![]() | |
Született | 1909. január 22. Maroslekence |
Elhunyt | 1976. január 23. (67 évesen)[1] Budapest[2] |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Haáz Joli |
Gyermekei | két gyermek |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Kolozsvári I. Ferdinánd Király Tudományegyetem (1927–1932) |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy István témájú médiaállományokat. | |
Nagy István (Maroslekence, 1909. január 22. – Budapest, 1976. január 29.) magyar színész.
Nagy Gábor és Nagy Julianna fia. 1927–1932 között a Kolozsvári I. Ferdinánd Király Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanult, utána Nagyenyeden és Kolozsvárott magyar-román szakos középiskolai tanár volt. 1934–1941 között a Thália és a Kolozsvári Nemzeti Színház egyik vezető színésze volt. 1941–1945-ben a budapesti Nemzeti Színház, 1946-tól a Fővárosi Operettszínház tagja, pályáján Miskolc, majd újra Budapesten a Petőfi és a Jókai Színház (a későbbi Thália Színház) következett. 1952-től 1963-ig a Állami Déryné Színház tagja volt, ahol 1972-ben még fellépett.
Erdély egyik legnépszerűbb színésze volt. 1940-től, amikor Magyarországra költözött, rendszeresen filmezett, többnyire főszerepeket játszott. Több ízben volt az első számú női sztár, Karády Katalin partnere, de játszott Szeleczky Zita, Fényes Alice és Simor Erzsi oldalán is.
Szerepelt az első magyar neorealista filmben, A hegyek lányában.[3] Kiemelkedő szerepei voltak a revizionista hangokat megütő Elnémult harangok Simándy Pál tiszteletese, a Külvárosi őrszoba Tóth János rendőre. Mély jellemábrázoló képessége, izzó szenvedélye jól érvényesült az És a vakok látnak... című megrendítő háborús filmdrámában, amelyben a fronton a szeme világát elvesztő Cseke Balázst formálta meg.[3]
Alakításait mindig bensőségesség és nagy érzelmi-indulati töltöttség jellemezte. Korának előrehaladtával a megelevenített figurák egyre keserűbbekké váltak. Nagy István maga is mindinkább a pálya szélére szorult. A sztárrendszer elmúltával nem igazán jutott neki képességeinek, színészi rangjának megfelelő feladat.
Felesége Haáz Joli színésznő volt, akit 1940-ben Székelyudvarhelyen vett feleségül. Két gyermekük született: Anikó (1941-) jogász, a török-magyar filmrendező, Széfeddin Sefket bej (1913–1980) felesége és István (1946-) svájci nagykövet, amerikai, majd európai bankár.[3]