Zouzou (énekes)

Ebben a cikkben a Zouzou (énekes) témával foglalkozunk, amely nagy érdeklődést és vitát váltott ki különböző területeken. A Zouzou (énekes) egy releváns téma, amely személyes és globális szinten is hatással van az emberek mindennapi életére. Az évek során a Zouzou (énekes) fejlődött, és változatos perspektívákat és véleményeket generált, végtelen vitákat és elemzéseket váltva ki a fontosságáról, következményeiről és lehetséges megoldásairól. Ezért elengedhetetlen a Zouzou (énekes) komplexitásának mélyebbre ásása és megértése, hogy megalapozott véleményt alkossunk, és hozzájáruljunk a témával kapcsolatos párbeszédhez. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Zouzou (énekes) különböző aspektusait, és elemezzük a mai társadalomra gyakorolt ​​hatását.

Zouzou
Életrajzi adatok
Született1943. november 29.(81 éves)
algériai Blida, Algéria
Származásalgériai Algéria
francia, Franciaország
ÉlettársBrian Jones (1965–1967)
Pályafutás
Műfajokyé-yé, pop
Hangszerének
Tevékenység
KiadókDisques Vogue

Zouzou weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Zouzou témájú médiaállományokat.

Zouzou (születési neve: Danièle Jacqueline Élisa Ciarlet) (Blida, Algéria, 1943. november 29.– ) francia énekesnő, színésznő és fotómodell.

Élete

Pályájának aktív időszaka leginkább az 1960-as és a korai 1970-es éveket foglalta magában, ebben az időszakban elsősorban yé-yé énekesként és színésznőként vált ismertté. Népszerűségének kialakulásában nagyban közrejátszott, hogy ő játszhatta Éric Rohmer Szerelem délután (L'Amour l'après-midi) című, 1972-ben bemutatott filmjének női főszerepét. Művésznevét állítólag a sajátos selypítése (franciául zézaiement) után kapta.[1][2]

Fiatalon együtt járt több ismert zenésszel és színésszel, köztük Brian Jones-szal a Rolling Stonesból, Dave Davies-szel a Kinksből, Michel Taittingerrel, Jean-Paul Goude-dal, sőt még Jack Nicholsonnal is. Karrierjének további építésében azonban jelentősen akadályozta a már korán kialakult függősége a herointól és egyéb kábítószerektől, ami miatt két ízben börtönbe is került, 1992-ben és 1994-ben.

2002-2005 táján ismét visszatért a közönség elé, egy-két kisebb filmszereppel, retrospektív fellépéssel, és emlékiratainak kiadásával; 60 éves születésnapja alkalmából, 2004 elején pedig egy nagy koncertet is adott pályája legszebb éveire visszaemlékezve, ennek színhelye a párizsi Pompidou központ volt.[3]

Válogatott filmográfia

Művei

  • Jusqu'à l'aube – életrajzi jegyzetek (Olivier Nicklaus-szal); Éditions Flammarion, Párizs.

Jegyzetek

További információk