William James Sidis

William James Sidis
Született	1898. április 1.[1] Manhattan
Elhunyt	1944. július 17. (46 évesen)[1] Boston
Állampolgársága	amerikai
Szülei	Sarah Mandelbaum Boris Sidis
Foglalkozása	matematikus antropológus történész nyelvész feltaláló író békeaktivista
Iskolái	Harvard Law School Harvard Egyetem (–1914)
Halál oka	agyvérzés
weboldal
A Wikimédia Commons tartalmaz William James Sidis témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

William James Sidis (Manhattan, New York, 1898. április 1. – Boston, Massachusetts, 1944. július 17.) amerikai csodagyerek kiemelkedő matematikai képességekkel, aki állítólag rengeteg idegen nyelven beszélt. Halála után testvére azt nyilatkozta, hogy Sidis a valaha volt legmagasabb intelligenciahányados birtokosa volt. Ezt az állítást semmilyen írásos bizonyíték vagy a férfi által kitöltött IQ teszt nem igazolja.^[2] 11 évesen bejutott a Harvard egyetemre, és felnőtt korára állítólag több mint 40 nyelven folyékonyan kommunikált, habár később egy kutató megállapította, hogy állításai több esetben is túlzóak voltak: „ Rengeteg témában kutattam az első kézből származó források hitelességét 28 éves pályafutásom során, és mindeddig nem találtam ehhez fogható témát, melyet annyira beárnyékolnak a hazugságok, mítoszok, féligazságok, és a félrevezetés más formái, mint az Willam Sidis története esetén bebizonyosodott.^[3] Sidis először koraérettsége, majd később a befelé fordulása és a nyilvánosságtól való elzárkózása nyomán vált ismertté. Végül már a matematikát is kerülte, és különböző álnevek alatt más-más témákban kezdett cikkeket publikálni.

William James Sidis 1898. április 1-jén született New Yorkban. Apja Boris Sidis orvos és filozófus doktor, 1887-ben politikai üldöztetése miatt emigrált az Egyesült Államokba. Anyja Sarah (Mandelbaum) és családja a pogrom elől menekült az államokba. Sarah a Bostoni egyetem orvostudományi karán végzett 1897-ben.^[4]

William a keresztapja, William James után kapta nevét, aki egyben édesapja Boris jó barátja és kollégája is volt. Boris pszichiáter volt, és számos könyvet és cikket publikált, úttörő munkát végzett a pszichopatológia területén. Boris poliglott volt, és a fia, William is azzá vált egész fiatalon.

Sidis szülei a tápláló, feltétel nélküli korai tudásszeretetben hittek, melyért több ízben kritika is érte őket. Sidis 18 hónaposan a New York Times-ot olvasta, állítólag 8 éves koráig 8 nyelven tanult meg teljesen önállóan (latinul, görögül, franciául, oroszul, németül, héberül, törökül és örményül) és feltalált egy új nyelvet, melyet Vendergood-nak nevezett el.^[5]

A Harvard Egyetem fiatal korára hivatkozva elutasította, amikor apja be akarta íratni a 9 éves Williamet, két évvel később, 1909-ben azonban az addigi legfiatalabb diákként 11 évesen Sidis felvételt nyert az egyetemre. 1910 elején Sidis tudása a magasabb matematika területén olyan szinten volt, hogy a négydimenziós testekről a Harvard Matematika Klubban tartott előadásokat.^[6] Daniel F. Comstock MIT professzor véleménye szerint a terület jövőbeni nagy matematikusa és vezetője lehetett volna. Sidis nappali tagozaton folytatta 1910-ben, és 1914. június 18-án, 16 évesen megszerezte BA diplomáját cum laude minősítéssel.^[7]

Röviddel diplomázása után azt mondta a riportereknek, hogy tökéletes életet akar élni, mely számára az elvonultságban testesül meg. A Boston Heraldnak adott egy interjút, melyben kifejtette, hogy cölibátust fogad és sosem házasodik meg, mert ahogy fogalmazott, a nők nem vonzódnak hozzá. Később erős kötődés alakult ki közte és egy Martha Foley nevű fiatal hölgy között. Később beiratkozott a Harvard-diplomások művészeti és tudományos iskolájába.

Életrajzi könyve szerint (A csoda: William James Sidis életrajza – The Prodigy: a Biography of William James Sidis) a Nemzetek Szövetségében is szolgált, de rövid idő után kilépett, mert az USA 28. elnöke, Woodrow Wilson nem hívta vissza az első világháború alatt szolgáló csapatokat. Nyíltan pacifista nézeteket vallott.

Miután a Harvard Egyetem tanulóinak egy csoportja Sidist fizikailag is bántalmazta, a szülei matematikatanár-asszisztensi állást biztosítottak neki az Irodalom, Tudomány és Művészet Haladásáért William Marsh Rice Intézetben (ma Rice Egyetem), Houstonban (Texas állam). 1915 decemberében kezdett a Rice-ban, 17 évesen. Ekkor már a doktori munkáján dolgozó diplomás munkatárs volt.

Sidis 3 területen tanított: euklideszi geometria, nemeuklideszi geometria és trigonometria. Egy tankönyvet is írt görög nyelven az euklideszi geometria témájában. Kevesebb mint egy évvel később, a tantervi követelményektől és a nálánál idősebb diákjai vele szemben tanúsított viselkedésétől frusztrálva elhagyta a szakot és visszatért New Englandbe. Később, miután egy barátja megkérdezte tőle, hogy miért hagyta ott a korábbi pozícióját, azt válaszolta: „Sosem tudtam, miért adták nekem azt a munkát. Nem vagyok valami nagy tanár. Sosem hagytam ott az állást, ők kértek, hogy távozzak.” Sidis letett arról, hogy matematikusi diplomát szerezzen és 1916 szeptemberében beiratkozott a Harvard jogi karára, de 1919 márciusában, az utolsó évében, noha jó előmenetelű diák volt, félbeszakította tanulmányait.^[8]

1919-ben, nem sokkal a jogi karról való kilépését követően Sidist letartóztatták az erőszakba torkolló szocialista májusi parádén való részvételéért. 18 hónap börtönre ítélték az 1918-as zendülési törvény alapján. Sidis letartóztatása kiemelt szerepet kapott az újságokban, mert a korai Harvard-diploma megszerzése révén tekintélyes helyi híresség vált belőle. Próbaideje alatt Sidis kifejtette, hogy lelkiismereti okokból tiltakozott az első világháború ellen, szocialista és spiritualista volt.^[9] Később kifejlesztette saját libertárius filozófiáját, mely az egyéni jogokon és az „amerikai társadalom folytonosságán” alapult.^[10][11] Apja megegyezett a kerületi ügyésszel, hogy Sidisnek ne kelljen börtönbe vonulnia, míg a fellebbezése tárgyalása nem kezdődik meg. A szülei ehelyett a New Hampshire-i szanatóriumban tartották őt egy éven keresztül. Ezt követően Kaliforniába vitték, ahol újabb 1 évet töltött el. Míg a szanatóriumban volt, a szülei döntöttek elmegyógyintézetbe szállításáról.^[12]

Miután 1921-ben visszatért a keleti partra, Sidis független és egyedüli életre volt ítélve, kerülte a szellemi tevékenységgel járó munkavégzést. New Yorkban dolgozott és elhidegült a szüleitől. Évekbe telt, mire jogilag tisztázta magát és visszatérhetett Massachusetts-be. Évekig aggódott, hogy ismét börtönbe kerülhet. Szenvedélyesen gyűjtötte a vonaljegyeket, a saját maga által publikált folyóiratokat, és a szűk baráti körében tanította az amerikai történelem maga által vázolt verzióját. 1933-ban Sidis közszolgálati vizsgát tett New Yorkban, de a vizsgát alacsony pontszámmal teljesítette. Erről később azt mondta, hogy „nem volt valami biztató jel.”

1944-ben Sidis a The New Yorkerrel szemben keresetet nyert egy 1937-ben róla közölt cikk kapcsán.^[13] mely véleménye szerint rengeteg hamis állítást tartalmazott vele kapcsolatban. A „Hol vannak ők most?” című, álnéven írt cikk Sidis életét egy hallba és hálószobába zárkózó unalmas ember életeként mutatta be.^[14] Később az alacsonyabb szintű bíróság elutasította a keresetet, mondván: közszereplőként el kell viselnie az őt ért negatív állításokat. Az ítélet ellen fellebbezett a magánszférája megsértése miatt, de a fellebbezése másodfokon is elutasításra került. Charles Edward Clark bíró kifejezte Sidis iránti együttérzését – aki állítása szerint társadalmi megvetés, gúny és lenézés tárgyává vált, keserves szellemi kínt okozva neki – de úgy találta, hogy a bíróság nem szolgáltatott magánéletével kapcsolatos információkat a sajtónak a tárgyalás során.

Sidis 1944-ben agyvérzésben halt meg Bostonban, 46 évesen. Édesapja ugyanabban a betegségben halt meg 1923-ban 56 évesen.

Sidis megalkotott egy saját nyelvet melynek második könyvében a Vendergood nevet adta (Book of Vendergood). A könyvet 8 évesen írta. A nyelv leginkább a latin és görög nyelvre épült, de a német, francia és más újlatin nyelv hatása is érvényesült az új nyelvben.^[15] Halála után testvére, Helena több megkérdőjelezhető hitelességű információt szolgáltatott Williamról. Többek között azt, hogy testvére 250-300 közötti IQ-val rendelkezett, hogy a Föld minden nyelvét beszélte, és hogy képes volt elsajátítani egy nyelvet egy nap alatt.

Később Sidist a sajtó gúnyosan ábrázolta. A New York Times például „egy tudományos kísérlet csodálatosan sikeres eredményének” nevezte. Édesanyja később fenntartotta, hogy fia ábrázolása kevés hasonlóságot mutat a valósággal.

• Világi Máté: A csodagyerek, aki ugyan 16 évesen már végzett a Harvardon, mégsem lett tudományos világsztár (HTML). Telex.hu. Van Másik Kft., 2022. január 17.