Szvjatlana Aljakszandravna Alekszievics | |
Élete | |
Született | 1948. május 31. (75 éves) Sztanyiszlav, Szovjetunió |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | oknyomozó riport |
Első műve | A háború nem asszonyi dolog |
Fontosabb művei | Fiúk cinkkoporsóban |
Kitüntetései |
|
Irodalmi díjai | irodalmi Nobel-díj (2015) |
Szvjatlana Aljakszandravna Alekszievics aláírása | |
Szvjatlana Aljakszandravna Alekszievics weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szvjatlana Aljakszandravna Alekszievics témájú médiaállományokat. |
Szvjatlana Aljakszandravna Alekszievics (belaruszul: Святлана Аляксандраўна Алексіевіч, oroszul: Светлана Александровна Алексиевич (Szvetlana Alekszandrovna Alekszijevics), (Sztanyiszlav (ma: Ivano-Frankivszk), 1948. május 31. –) Nobel-díjas belarusz író és oknyomozó újságíró.
1948-ban született ukrán és fehérorosz szülőktől az ukrajnai Sztanyiszlavban, de Fehéroroszországban nőtt fel. Iskolái elvégzése után helyi újságoknál dolgozott, majd a minszki Nyoman irodalmi lap munkatársa lett.
Újságírói pályafutása során elbeszéléseket írt olyan drámai események szemtanúival készült interjúk alapján, mint a második világháború, a Szovjetunió afganisztáni háborúja, a Szovjetunió felbomlása vagy a csernobili atomkatasztrófa. A Lukasenko-rezsim üldöztetése miatt 2000-ben elhagyta Fehéroroszországot. Az International Cities of Refuge Network szervezet menedéket ajánlott neki és a következő évtizedben Párizsban, Göteborgban és Berlinben élt. 2011-ben visszaköltözött Minszkbe.
Művei a szovjet és a posztszovjet emberek érzelmi történeteinek irodalmi krónikái.
„ | Ha visszanézünk a szovjet és posztszovjet történelemre, egyetlen hatalmas tömegsírt és vérfürdőt látunk magunk előtt, végtelen dialógust elkövetők és áldozatok között. (...) Ez a könyveim témája. | ” |
– Szvjatlana Alekszievics |
Első könyve, A háború nem asszonyi dolog 1985-ben jelent meg, majd többször újranyomták és több mint kétmillió példányban adták el. A regény nők monológjaiból áll, akik a háború kegyetlenségéről, a nők szerepéről és szenvedéseiről beszélnek. A könyvet a szovjet hatóságok betiltották, szamizdatban terjedt, csak a gorbacsovi glasznoszty idején lehetett publikálni.
Művei 2015-ig 19 országban jelentek meg szinte minden földrészen az Egyesült Államoktól kezdve Németországon és Indián keresztül Japánig.
2015-ben irodalmi Nobel-díjat kapott „Többszólamú írásaiért, amelyekben a jelenkor szenvedéseinek és a bátorságnak állított emlékművet.”
Irodalmi Nobel-díjasok (2001–) | |
---|---|
2001: Naipaul · 2002: Kertész · 2003: Coetzee · 2004: Jelinek · 2005: Pinter · 2006: Pamuk · 2007: Lessing · 2008: Le Clézio · 2009: Müller · 2010: Vargas Llosa · 2011: Tranströmer · 2012: Mo Jen · 2013: Munro · 2014: Modiano · 2015: Alekszijevics · 2016: Dylan · 2017: Ishiguro · 2018: Tokarczuk · 2019: Handke · 2020: Glück · 2021: Gurnah · 2022: Ernaux · 2023: Fosse | |
Teljes lista · (1901–1925) · (1926–1950) · (1951–1975) · (1976–2000) |
A 2015. évi Nobel-díj kitüntetettjei | ||
---|---|---|
kémiai | Tomas Lindahl • Paul Modrich • Aziz Sancar | |
irodalmi | Szvetlana Alekszijevics | |
béke | Nemzeti Párbeszéd Kvartett | |
fizikai | Kadzsita Takaaki • Arthur B. McDonald | |
orvosi | William C. Campbell • Ómura Szatosi • Tu Ju-ju | |
közgazdasági | Angus Deaton | |
Teljes lista · 02 · 03 · 04 · 05 · 06 · 07 · 08 · 09 · 10 · 11 · 12 · 13 · 14 · 15 · 16 · 17 · 18 · 19 · 20 |
Nemzetközi katalógusok |
---|