A mai világban a Szoldatits Ferenc különböző területeken nagy jelentőséggel bír. Akár személyes, akár szakmai vagy társadalmi szinten, a Szoldatits Ferenc állandó érdeklődés és vita tárgyává vált. Az ezzel kapcsolatos vélemények változatosak és gyakran ellentétesek, ami jól mutatja a kérdés fontosságát és összetettségét. Ebben a cikkben a Szoldatits Ferenc-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, elemezzük hatását, következményeit és lehetséges megoldásait a hatékony kezelésre. A Szoldatits Ferenc perspektívájától függetlenül kulcsfontosságú, hogy megértsük a hatókörét és a kezelésének lehetséges módjait.
Szoldatits Ferenc | |
Született | 1820. november 29.[1][2] Balatonalmádi |
Elhunyt | 1916. január 25. (95 évesen)[3][1][2] Róma[4] |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | festőművész |
Iskolái | Bécsi Képzőművészeti Akadémia (1840–1848) |
Szoldatits/Szoldatics Ferenc (Vörösberény, 1820. november 28. – Róma, 1916. január 25.) magyar festő.
Veszprémben, a piarista gimnázium diákja volt.[5] 1840–1848 között Bécsben a képzőművészeti akadémián tanult Ranolder János pénzügyi támogatásával, ahol Josef von Führich és Leopold Kupelwieser (1796–1862) festő tanítványa volt. 1853-ban Rómában telepedett le. 1859-ben tanulmányutat tett Münchenbe és Drezdába.
A nazarénus festők követője volt, s így hatott a későbbi gödöllői iskola művészeire is. Olaszországban és Magyarországon számos templomnak festett oltárképeket és freskókat (Eger, Budapest, stb.). Fő műve az egri székesegyház Mária-kápolnájának falképei (1881). Portrékat is festett (IX. Pius pápa; XIII. Leo, egri Liceumi Képtár). Szoldatits Ferenc a magyar nazarénus egyik utolsó képviselője volt. Későbbi követője volt Nagy Sándor (1868–1950) és Körösfői-Kriesch Aladár (1863–1920), akik gyakori vendégei voltak nála. Művei megtalálhatóak a Magyar Nemzeti Galériában, a Bakony Múzeumban (ma: Laczkó Dezső Múzeum), Veszprémben, a Keresztény Múzeumban (Esztergom) és az egri érsekség képgalériájában.
1867-ben házasságot kötött, felesége Margherita Waldis lett. 1873-ban született egy fia, Giorgio Szoldatits (1873–1955), aki szintén festő lett.