Ma a Szútrajána olyan téma, amely nagy érdeklődést és vitát vált ki a társadalom különböző területein. Relevanciája és hatása egymásnak ellentmondó véleményeket szült, és számos tanulmányhoz és kutatáshoz vezetett, amelyek mélyebben próbálnak elmélyülni a következményeiben. Kétségtelen, hogy a Szútrajána folyamatosan fejlődik, alkalmazkodik a mai világ változásaihoz és kihívásaihoz. Ebben a cikkben a Szútrajána különböző perspektíváit és megközelítéseit vizsgáljuk meg azzal a céllal, hogy elemezzük jelentőségét, és megértsük mindennapi életünkre gyakorolt hatását.
A sorozat témája Tibeti buddhizmus |
---|
![]() |
Gyakorlatok és szintek
|
Történelem és áttekintés
|
A szútrajána (szanszkrit: sūtrayāna, kínai: 显乘、经乘) vagy páramitá-jána a jána háromrétű indo-tibeti osztályozása. A jána buddhista gyakorlat, amely révén megérthető a súnjata (a dolgok üresség-természete). A szútrajána három jánája a hínajána, a mahájána és a vadzsrajána. A harmadikon belül található a tantrajána és a dzogcsen. A szútrajánában a bölcsesség és az érdemek összegyűjtése külön történik és emiatt nagyon hosszú ideig tart (3 nagy eonon keresztül) a megvilágosodás elérése.[1]
A szútrajána szó szerinti jelentése a "szekér, amely a szútrákra (páliul szutta) épül".[2]
A szútrajána ösvényen a gyakorlók célja a megvilágosodáshoz vezető okok megalapozása. Ennek érdekében gyakorolják a hat tökéletességet, a megvilágosodás harminchét tényezőjét (bódipakkhijá-dhammá) és különböző etikai és intellektuális tantárgyakat. Amint az összes okot összegyűjti a gyakorló a buddhaság szintjének elérése magától megtörténik. A szútrajánában a tudat összegyűjti a bölcsesség (bodhi) és az érdem két halmazát, amelyek a dharmakája és a rúpakája elérésének az okozatai. Így a tudat válik a megvilágosodás okává.[3]
A szútrajánával szemben a vadzsrajána gyakorlatokkal gyorsabban elérhető a megvilágosodás.[1]