Ebben a cikkben a Pļaviņas lenyűgöző életét és örökségét tárjuk fel, amelynek hatása határokon és generációkon átível. A szerény kezdetektől a szakterületének vezető alakjává való megalakulásáig a Pļaviņas kitörölhetetlen nyomot hagyott a történelemben. Ezeken az oldalakon keresztül felfedezhetjük pályafutásának legjelentősebb mérföldköveit, legjelentősebb eredményeit és a társadalomra gyakorolt hatását. Tanúságtételeken, elemzéseken és elmélkedéseken keresztül elmerülünk a Pļaviņas életében és munkásságában, felismerve jelentőségét, és megünnepelve az emberiséghez nyújtott felbecsülhetetlen értékű hozzájárulását.
Pļaviņas | |||
![]() | |||
A vasútállomás épülete Pļaviņasban | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | ![]() | ||
Tájegység | Vidzeme | ||
Alapítás éve | 1927 | ||
Irányítószám | LV-5120-21 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 2823 fő (2024. jan. 1.)[1] | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 7 km² | ||
Időzóna | UTC+2 | ||
Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
![]() | |||
Pļaviņas weboldala | |||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Pļaviņas témájú médiaállományokat. |
Pļaviņas (németül: Stockmannshof) kisváros Lettországban.
Pļaviņas a Daugava és az Aiviekste folyók összefolyásánál, a pļaviņasi víztározónál fekszik.
A települést először a svéd–lengyel háború idején említik, amikor a település közelében egy kisebb csatára került sor.
Az iparosodás 1902-ben kezdődött a Pļaviņas–Valka-vasútvonal megnyitásával, majd üveggyár és dolomitfeldolgozó üzem kezdte meg a működését. A település 1927-ben kapott városi jogokat. A 2009-es közigazgatási reformig Lettország Aizkraukle járásához tartozott.