Ma szeretnénk elmélyülni a Neményi Ambrus lenyűgöző világában. Ez egy olyan téma, amely emberek millióinak figyelmét ragadta meg világszerte, a társadalomra gyakorolt hatásától a populáris kultúrában való relevanciájáig. A Neményi Ambrus olyan téma, amely heves vitákat váltott ki, és nagy érdeklődést váltott ki különböző területeken, a politikától a technológiáig. Ebben a cikkben közelebbről megvizsgáljuk a Neményi Ambrus-et, feltárva eredetét, időbeli alakulását és mai hatását. Csatlakozzon hozzánk ezen az utazáson, hogy felfedezze a Neményi Ambrus összes lenyűgöző aspektusát és annak fontosságát a mai világban.
Neményi Ambrus | |
![]() | |
A Gyáriparosok Országos Szövetségének ügyvezető igazgatója | |
Hivatali idő 1902 – 1904 | |
A Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöke | Chorin Ferenc |
Előd | nem volt |
Utód | Hegedüs Lóránt |
Születési név | Neumann Ambrus |
Született | 1852. november 15.[1][2] Pécel |
Elhunyt | 1904. december 13. (52 évesen)[1][2] Budapest VI. kerülete |
Sírhely | Salgótarjáni utcai zsidó temető |
Párt | Szabadelvű Párt |
Gyermekei | Neményi Erzsébet |
Foglalkozás |
|
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Neményi Ambrus témájú médiaállományokat. |
Neményi Ambrus, születési és 1871-ig használt nevén Neumann Ambrus[3] (Pécel, 1852. november 15. – Budapest, Terézváros, 1904. december 13.)[4] politikus, újságíró, Neményi Pál nagybátyja.
Neumann Zsigmond kereskedő és Kohn Júlia fiaként született zsidó származású családban. Középiskolai tanulmányai befejeztével Bécsben hallgatta a jogot és államtudományokat és ott Lorenz von Stein (1815–1890) egyik kedvelt tanítványa volt. Ezután két éven át Párizsban a College de France és a Sorbonne tanárainak előadásait hallgatta. Hazatérése után a Budapesti Tudományegyetemen elnyerte doktori oklevelét.
A Pester Lloyd szerkesztőségébe lépve, mint ezen lapnak vezércikkírója, a társadalom számos közhasznú intézményét kezdeményezte. Ekkortól volt a Budapesti Szemlének is munkatársa. 1878-ban írta Rabelais és kora című művelődéstörténeti tanulmányát. 1880-ban adta ki összegyűjtött esszéit két kötetben Kortörténelmi rajzok címen. 1881-ben a főváros törvényhatósági bizottságának lett tagja és mint ilyen főleg az élelmezési és a lakásügyi kérdéseket karolta fel. A lakásügyről a fővárosi képviselőtestület megbízásából nagyobb munkát irt, amely 1884-ben a főváros kiadásában megjelent. Egy későbbi munkája: Parlamenti fegyelem és tekintély (Budapest, 1885) tárgyalja a mentelmi jogot, a klotür (clôture) és az elnök diszkrecionális hatalmának kérdéseit. Az állam és határai (1889) című munkája az államszocialisztikus felfogások terjedését a magyar állami intézményekben mutatja ki. Hasonló irányt követett Demokrácia az irodalomban című tanulmánya. Egy kisebb munkája: A francia forradalom hírlapjai és hírlapírói az Olcsó Könyvtárban jelent meg.
Külföldön jelentek meg: Hungaricae Res, amely a Schulverein üzelmeit leleplezte és annak idején éles polémiára adott alkalmat, 3 kiadást ért; Das moderne Ungarn (Berlin); Die Verstaatlichung der Eisenbahnen in Ungarn (Lipcse); angol, német, francia és amerikai szaklapok is átvették. 1884-ben a szilágycsehi kerületben képviselővé választották. Azóta állandóan tagja volt a képviselőháznak, ahol előbb a közgazdasági és közlekedésügyi, később a pénzügyi bizottságnak tagja és előadója volt és ezen minőségében nagy tevékenységet fejtett ki. A budapesti kereskedelmi kamarának is levelező tagja volt.
Felesége Koppély Terézia (1864–1944)[5] volt, Koppély Adolf és Deutsch Róza lánya, akit 1880. október 17-én Budapesten vett nőül.[6]
Lányai: