Manon Lescaut (Puccini)

Ebben a cikkben a Manon Lescaut (Puccini) témájában fogunk elmélyülni, amely mai relevanciája miatt felkeltette az akadémikusok, szakértők és a nagyközönség figyelmét. A Manon Lescaut (Puccini) eredetétől a különböző területekre gyakorolt ​​hatásáig vita és tanulmányozás tárgya volt, és különböző típusú véleményeket és nézőpontokat generált, amelyek gazdagítják a jelenlegi körképet. Részletes elemzéssel arra törekszünk, hogy az olvasó számára átfogó és teljes képet adjunk a Manon Lescaut (Puccini)-ről, kitérve a legfontosabb szempontokra, hogy megvilágítsuk ezt a nagy érdeklődésre számot tartó témát.

Ez a szócikk Puccini operájáról szól. Hasonló címmel lásd még: Manon Lescaut (egyértelműsítő lap).
Manon Lescaut
opera
Eredeti nyelvolasz
AlapműManon Lescaut
ZeneGiacomo Puccini
Szövegkönyv
Felvonások száma4 felvonás
Főbb bemutatók1893. február 1.
A Wikimédia Commons tartalmaz Manon Lescaut témájú médiaállományokat.

A Manon Lescaut Puccini négyfelvonásos operája. A szövegkönyvet Antoine François Prévost d’Exiles abbé regénye alapján Marco Praga, Domenico Oliva, Luigi Illica, Giuseppe Giacosa, Giulio Ricordi, Ruggero Leoncavallo és a zeneszerző írták (Bókay János: Bohémek és pillangók című Puccini-életregény alapján).

A mű 1891–92-ben keletkezett. A bemutatót, nagy sikerrel 1893. február elsején, a torinói Teatro Regióban (Királyi színház) tartották.

Szereplők

Szerep hangtípus Premiere, 1893. február 1.
(Karmester: Alessandro Pomè)
Manon Lescaut szoprán Cesira Ferrani
Lescaut hadnagy, Manon bátyja bariton Achille Moro
Des Grieux lovag tenor Giuseppe Cremonini
Geronte de Revoir, királyi adóbérlő basszus Alessandro Polonini
Edmondo, diák tenor Roberto Ramini
Kocsmáros basszus Augusto Castagnoli
Énekes mezzoszoprán Elvira Ceresoli
Táncmester tenor Roberto Ramini
Lámpagyújtogató tenor Roberto Ramini
Őrmester basszus Ferdin. Cattadori
Hajóskapitány basszus
Fodrász néma szereplő Augusto Ghinghini
Énekesek, diákok, lányok, polgárok, vendégek, kikötőmunkások, nép (közepes létszám)

Szöveg és zene

A. F. Prévost abbé (1697–1763) szerelmi regényében bírálta a korabeli „gáláns” Franciaország társadalmi viszonyait. Az operában ez a kritika kevésbé hangsúlyos, a cselekmény inkább a három főszereplő életének egy-egy kiragadott epizódját mutatja be. A librettón maga Puccini is sokat dolgozott, feltehetően azért is, hogy a történet ne kövesse mindenben Massenet hasonló című operáját.

A Manon Lescaut-ban számos olyan tématöredékkel találkozhatunk, amelyeket Puccini későbbi operáiban – a Toscában és a Pillangókisasszonyban – viszonthallhatunk. Ebben a darabban bontakozott ki a mester művészetének két jellemvonása: a dallambőség és a zenekari színhatások iránti érzék. Az apró dallamtöredékek mellett jelentkeznek a későbbi művekre jellemző széles melódiaívek.

A cselekmény

Helyszín: Franciaország és Észak-Amerika a 18. század elején
Játékidő: 2 és ¼ óra

I. felvonás

helyszín: tér egy fogadó előtt

Amiens határában egy fogadó előtt mulat a város. Megérkezik a postakocsi, és kiszáll belőle Géronte, Manon és annak őrmester bátyja. Az őrmesternek egy zárdába kell kísérnie a húgát, Grieux lovag azonban első pillantásra szerelmes lesz a lányba. Amíg Lescaut némi pénzért eladja a húgát az öreg adóbérlőnek, a lovag – diáktársai segítségével – megszökteti a lányt.

II. felvonás

Ugo Gheduzzi díszletterve az ősbemutató II. felvonásához
helyszín: előkelő szalon Géronte házában

Manon nem bírta sokáig a nélkülözést a lovag oldalán, ezért testvére tanácsára megszökött szerelmétől, és a gazdag öregurat választotta. Géronte házában nagyvilági dáma lett, ám régi szerelméről álmodozik. Lescaut meghívására De Grieux felkeresi Manont, aki önfeledten borul annak karjai közé. Az idilli pillanatot Géronte színre lépése zavarja meg, aki szemrehányást tesz a lánynak, amiért nem becsüli az ő érzéseit, noha annyi ajándékkal halmozta el. Válaszként Manon gúnyosan tartja kézitükrét az öreg gavallér elé. Géronte bosszút esküszik, majd elrohan. Rövidesen őrcsapat ront be a szobába, és elhurcolják a lányt. Börtön, majd száműzetés vár rá.

III. felvonás

Ugo Gheduzzi díszletterve az ősbemutató III. felvonásához
helyszín: tér a börtön előtt, Le Havre kikötőjében

Le Havre kikötőjében, a börtön előtt várja Lescaut és Des Grieux a hajnalt. Sikerült megvesztegetniük egy őrt, így reménykednek Manon kiszabadításában. A szöktetés viszont meghiúsul. Zűrzavar kerekedik, a nép az utcára tódul, a katonaság igyekszik csillapítani a kedélyeket. Az őrmester egyenként szólítja a hajóra felszálló elítélteket, köztük Manont. Des Grieux megpróbálja áttörni a katonák sorfalát, hogy kiszabadítsa szerelmét, de a rá meredő puskacsövek útját állják. Könyörög a hajó parancsnokának, hadd szállhasson fel ő is a hajóra, az végül megszánja és engedélyezi, hogy kövesse szerelmét a száműzetésbe.

IV. felvonás

helyszín: sivatag New Orleans közelében

New Orleans sivatagában Manon és Des Grieux kimerülten vonszolják magukat. A lovag elmegy vizet keresni, de eredménytelenül tér vissza. A lány nem bírja tovább a szenvedést és Des Grieux karjai közt meghal.

Irodalom

További információk

Fájl:Commons-logo.svg
A Wikimédia Commons tartalmaz Manon Lescaut (Puccini) témájú médiaállományokat.