Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Lovorje fogalmát és a társadalom különböző aspektusaira gyakorolt hatását. A történelem során a Lovorje alapvető szerepet játszott az emberek életében, és a kultúrától a gazdaságig mindenre hatással volt. Egy átfogó elemzésen keresztül megvizsgáljuk, hogy a Lovorje hogyan fejlődött az idők során, és milyen hatással volt a különböző területekre. Ezenkívül foglalkozni fogunk a Lovorje körül forgó vitákkal és vitákkal, valamint a hatások kezelésére javasolt lehetséges megoldásokkal vagy alternatívákkal. A Lovorje eredetétől napjainkig kitörölhetetlen nyomot hagyott a társadalomban, és ebben a cikkben megvizsgáljuk a következményeit és következményeit jelenlegi világunkban.
Lovorje | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Megye | Dubrovnik-Neretva |
Község | Slivno |
Jogállás | falu |
Irányítószám | 20357 |
Körzethívószám | (+385) 20 |
Népesség | |
Teljes népesség | 58 fő (2021. aug. 31.)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 16 m |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Lovorje témájú médiaállományokat. | |
Lovorje falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Slivno községhez tartozik.
Makarskától légvonalban 54, közúton 73 km-re délkeletre, Pločétől légvonalban 11, közúton 21 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 2, közúton 7 km-re délre Neretva völgyének alsó részén, a folyó deltavidékén fekszik.
A magasabban fekvő területek már ősidők óta lakottak voltak, melyet az itt található illír vármaradványok és halomsírok is bizonyítanak. A rómaiak településének maradványait, sírokat, sírköveket és egyéb tárgyakat tártak fel a település területén. Néhány szakember Lovorjét az ókori forrásokban is szereplő "Laureatae" településsel és erődjével azonosítja. A horvátok őseinek érkezése után a 8. századtól ez a terület a Ston székhelyű zahumi kenézséghez tartozott. Területe már 1490 előtt török uralom alá került és a török uralom több mint kétszáz évig tartott.
A török alóli felszabadítás után két hullámban a szomszédos Hercegovinából érkezett horvát ajkú lakosság telepedett itt le. Az első telepesek már 1686-ban megérkeztek és legelőször Opuzen környékét népesítették be. Slivno felszabadítása után népesültek be a slivnoi falvak. A második nagyobb hullám az ún. kis háború (1714-1718) idején érkezett. Már rögtön a felszabadulás után 1689-ben megalapították a slivno ravnoi plébániát. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A településnek 1890-ben 18, 1910-ben 32 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt.
A háború után a szocialista Jugoszlávia része lett. A háborút követően megindult a Neretva deltavidékének meliorációja, mely még ma sem fejeződött be teljesen. A mocsártól visszahódított területen intenzív mezőgazdasági művelés folyik, főként mandarin, szőlő, füge és olajfaültetvények találhatók. A Kis-Neretva és a tengerpart mentén több új település is létrejött, miközben a régi, magasabban fekvő települések kiürültek. A településnek 2011-ben 67 lakosa volt, akik főként a mezőgazdaságból éltek.
Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
0 | 0 | 18 | 0 | 31 | 32 | 0 | 0 | 86 | 105 | 138 | 53 | 0 | 84 | 66 | 67 |
(1857 és 1880 között, 1900-ban, 1921-ben, 1931-ben és 1981-ben lakosságát Slivno Ravnohoz számították. Az 1991-es adat Pižinovac lakosságával együtt értendő.)
A település gazdaságának alapját a mezőgazdaság adja. A II. világháborút követő vízrendezési munkák során nagy területeket hódítottak el a Neretva deltavidékét elfoglaló mocsártól, ahol intenzív mezőgazdasági termelés indult meg. Ezen a területen ma kiterjedt mandarin, szőlő, füge és olajfaültetvények találhatók.