A mai világban a Lester del Rey olyan téma, amely soha nem látott aktualitásra tett szert a társadalom különböző területein. Mind az akadémiai, mind az üzleti, mind a társadalmi szférában a Lester del Rey állandó vita és vita középpontjába került. A kezdetektől a mindennapi életre gyakorolt hatásáig a Lester del Rey felkeltette a szakértők és a nagyközönség figyelmét, és egyre nagyobb érdeklődést váltott ki a következményei és alkalmazásai iránt. Ebben a cikkben a Lester del Rey-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk feltárni, az alapoktól a körülötte lévő aktuális trendekig, azzal a céllal, hogy átfogó képet adjunk erről a ma oly aktuális témáról.
Lester del Rey | |
![]() | |
Született | Leonard Knapp[1] 1915. június 2.[2][3][4][5] Saratoga Township |
Elhunyt | 1993. május 10. (77 évesen)[2][3][4][5][6] New York[7] |
Álneve |
|
Állampolgársága | amerikai |
Házastársa |
|
Foglalkozása | |
Iskolái | George Washington Egyetem |
Kitüntetései | Damon Knight Memorial Grand Master (1991) |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Lester del Rey témájú médiaállományokat. | |
Lester del Rey (Saratoga, Minnesota, 1915. június 2. – New York, 1993. május 10.) amerikai tudományos-fantasztikus író.
Del Rey gyakran mondta azt az embereknek, hogy eredeti neve Ramon Felipe Alvarez-del Rey (néha pedig azt, hogy Ramon Felipe San Juan Mario Silvio Enrico Smith Heartcourt-Brace Sierra y Alvarez del Rey y de los Uerdes). A nővére egyértelműen megerősítette. hogy eredeti neve Leonard Knapp volt. Azt is állította, hogy az egész családja egy autóbalesetben halt meg 1935-ben. A valóságban ennek a balesetnek egyetlen áldozata del Rey első felesége volt.[9]
Első munkái ponyvalapokban jelentek meg az 1930-as évek végén, az "amerikai sci-fi aranykorának" nevezett időszak elején. A kor legismertebb, legszínvonalasabb sci-fi magazinjával, az Astounding-gal is kapcsolatban állt, első novellája, a The Faithful is e lapban jelent meg 1938. áprilisában, saját neve alatt. Az 1938. decemberi számban került az olvasók elé Helen O'Loy című híres novellája, amely később a fontos The Science Fiction Hall of Fame című antológiába is beválogatásra került. 1939 végén a Farnsworth Wright által szerkesztett Weird Tales-ben is megjelentetett néhány írást, amelyben a sci-fi elemeket fantasy és horror elemekkel ötvözte.[10]
Az 1950-es években del Rey volt az egyik legjelentősebb, a serdülő-korosztály számára alkotó író (Robert A. Heinleinnel és Andre Nortonnal együtt). Ebben az időszakban Erik van Lihn álnév alatt publikált. Az 1940-es évek elején veszített népszerűségéből, ezért a New York-i White Tower étteremben mint szakács kezdett dolgozni. Miután 1945-ben elvette második feleségét, Helen Schlaz-t, kilépett munkahelyéről, s ismét minden idejét az írásnak szentelte.
1947-ben ismerkedett meg Scott Meredith-tel a World Science Fiction Convention-on, ezután az akkor megalakult Scott Meredith Literary Agency-nél kezdett dolgozni.[11][12][13] Később több ponyvalap szerkesztője lett, 1952-ben és 1953-ban a következő lapokat szerkesztette: Space SF, Fantasy Fiction, Science Fiction Adventures, Rocket Stories és Fantasy Fiction.[14] Szintén 1952-ben jelent meg első két regénye, amelyek közül az egyiket még abban az éven olasz nyelven is kiadtak. 1957-ben Damon Knight-tal közösen egy apró, amatőr magazint, a Science Fiction Forum-ot szerkesztette. Egy, a lap hasábjain a szimbolizmusról folytatott vita kapcsán del Rey elfogadta Knight kihívását, hogy komoly elemzést írjon James Blish Common Time című elbeszéléséről, amely arról szól, hogy egy átlagember elfogyaszt egy sonkás szendvicset.[15]
Del Rey szerkesztői munkásságának legsikeresebb fejezete a negyedik feleségével, Judy-Lynn del Rey-el közösen a Ballantine Books-nál végzett munka volt, ahol 1977-ben megalapították a Del Rey Books című, fantasy és sci-fi regényeket kiadó könyvsorozatot.[16] Del Rey egy csak férfiakból álló irodalmi csoport, a Trap Door Spiders tagja volt, ez szolgált alapul Isaac Asimov elképzelt nyomozócsoportja, a Black Widowers alapjául. Asimov csoportjában del Rey Emanuel Rubin modellje volt.[17]
Del Rey 1972-ben a New England Science Fiction Associationtól megkapta az Edward E. Smith emlékdíjat (a Skylark című művéért). 1985-ben a fantasy irodalomban végzett tevékenységéért Balrog-díjat vehetett át. A Science Fiction and Fantasy Writers of America 11. SFWA nagymesterré választotta 1990-ben.[18]