Lazaristák

A mai cikkben a Lazaristák-et vizsgáljuk meg, egy olyan témát, amely idővel érdeklődést és vitát váltott ki. A Lazaristák sok ember életének alapvető eleme, és hatása különböző szempontokra terjed ki, a mindennapi élettől a szakmai területig. Ebben a cikkben alaposan áttekintjük a Lazaristák különböző oldalait, az eredetétől a mai relevanciáig. Emellett megvizsgáljuk a terület szakértőinek véleményét, és konkrét példákat mutatunk be, amelyek szemléltetik a Lazaristák jelentőségét a mai társadalomban. Készüljön fel, hogy elmerüljön egy lenyűgöző utazásban a Lazaristák világán keresztül!

Lazaristák
Alapítva1625
SzékhelyeRóma, 00164, Via dei Capasso 30. [1]
A Lazaristák weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Lazaristák témájú médiaállományokat.

A lazaristák vagy a Misszióstársaság [2] vagy Missziós Kongregáció (latinul: Congregatio Missionis CM), a 17. század elején Páli Vince által alapított katolikus társaság; fogadalom nélküli kongregáció.[3] Világi papokból és felszentelt laikusokból („testvérekből”) áll, akik közösségben élnek és dolgoznak.

Neveik

A kongregációnak különféle nevei vannak:

  • Lázár-lovagok [3]
  • Szent Vince misszionáriusai
  • Misszióstársaság lazaristák [2]

A lazarista név a közösség első házára, a párizsi Szent Lázár rendházra utal.

A különböző országokban elterjedt különféle neveik (a lazaristák mellett):

  • Németországban: Vinzentiner [4]
  • Lengyelországban: Misjonarze (misszionáriusok) [5]
  • Spanyolországban: Paules,[5] padres paúles (páli atyák)
  • Az Egyesült Királyságban: Vincentians

Történet

Páli Vince az 1610-es években a firenzei Gondi család papjaként dolgozott. Itt közelebbi kapcsolatba került az említett családnak dolgozó szegényekkel és lehetősége volt megfigyelni a környékbeli parasztok vallástudatlanságát. Prédikálni kezdett és tanítani a birtokon dolgozó szomszédos falvak népét.

Vince 1617-ben elvállalta a lyoni egyházmegyében lévő Châtillon-les-Dombes nevű plébánia vezetését. 1625-ben megalapította paptársaival az Apostoli Élet Társaságát, a Misszió Kongregációját és Párizs külvárosában megkapták a Collége des Bons Enfants épületét, ahol állandó letelepedést szereztek.[6]

A következő évben (1626) a társaság megkapta a párizsi érsek jóváhagyását. Két sikertelen petíció után VIII. Orbán pápa az 1632. január 12-i Salvatoris nostri bullájával jóváhagyta az újonnan alapított társaságot.

1631-ben a székhelyük a párizsi Szent Lázár rendházba költözött, így a lazaristák néven lettek ismertek. Ezt a kolostort a bibliai, betániai Lázárról nevezték el és a lazaristák előtt a Szent Viktor-i kanonok tulajdona volt.

Néhány éven belül a közösség szerzett egy másik házat Párizsban, és más létesítményeket is Franciaország-szerte; továbbá terjeszkedtek Itáliában (1638), Tuniszban (1643), Algírban és Írországban (1646), Madagaszkáron (1648), Lengyelországban is (1651).

VII. Sándor bullája 1655 áprilisában ismételten megerősítette a társaságot.

A jezsuiták feloszlatása után, 1783-ban a lazaristákat nevezték ki a jezsuiták helyére a levantei és kínai missziókban. Képviseleteket hoztak létre a világ más részein is.

A francia forradalom idején a tömeg kifosztotta a rendházait és elnyomták a kongregációt. A párizsi Szt. Lázár házat is bezárták. A franciaországi vallási rendeket elnyomó rendelet következtében a kongregáció tagjai szétszóródtak.

Napóleon 1804-ben VII. Pius kívánságára helyreállította a társaságot. Hetven rendtárs gyűlt össze, és kötelezte el magát a közös élet mellett.[7]

Napóleon 1809-ben, a pápával való vitája során megszüntette, majd csak 1816-ban állították helyre véglegesen a kongregációt.[7]

A 19. században számuk megnövekedett, ami lehetővé tette a kongregáció számára, hogy új missziókat nyisson Franciaországban: plébániákat, nagyobb szemináriumokat. Ez a számnövekedés azt is lehetővé tette számukra, hogy misszionáriusokat küldjenek Ázsiába (különösen Kínába), a Közel-Keletre és Dél-Amerikába.[7] Perzsiában és az Oszmán Birodalomban, valamint Afrikában, Egyiptomban és Etiópiában is új missziókat alapítottak.

A 20. században a kongregáció újabb veszteségeket szenvedett el. A spanyol polgárháború során több tucat „testvért” öltek meg, és sok kolostort elpusztítottak. A II. világháború után, a kelet-európai kommunista rezsimek lérejötte után Lengyelországban, Magyarországon, Csehszlovákiában és Jugoszláviában is felszámolták a kongregációikat.

Magyarországon

Első rendházukat Mária Terézia uralkodása alatt Nagyszombaton alapították.[8]

II. József király feloszlatta őket.

A Habsburg Birodalomban a 19. század közepén újjáalakultak.[9] Az első magyar nyelvű missziót 1871-ben Nagyperkátán tartották, majd a népmissziós házukat a század végén Piliscsabán építették fel.

Főleg a leprásokat vették oltalmukba. Lazarettjeik és lepraházaik közül ismertek az esztergomi, csurgói, szentei, kolozsvári, füzitői, borsai, szemenyei stb. [10]

Ismertebb magyar képviselőik: [11]

Létszámuk, jelenlétük a világban

A 21. században a legtöbb rendházuk Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban és Lengyelországban található.

1967-ben 6284 fő tagja van, ebből 4400 pap. [12]

1995-ben 4147 fő tagja van, ebből 3261 pap.[12]

2011-ben 3829 bejegyzett tagjuk volt, ebből 3029 pap.[13] Körülbelül 516 rendházuk volt.

2014-ben 3383 tagot számláltak, ebből 3001 pap.[14]

2022-ben a kongregációnak világszerte 3099 fő tagja van, ebből 2781 pap.[12] 95 országban vannak jelen. [15]

A művészetben

A rend francia misszionáriusát említi Jules Verne Öt hét léghajón című regénye (22. fejezet).

Vezetőik

  • Páli Vince (1625. április 17. – 1660. szeptember 27.)
  • René Alméras (1661. január 17. – 1672. szeptember 22.)
  • Edmond Jolly (1673 – 1697. március 26.)
  • Nicolas Pierron (1697-1703)
  • François Watel (1703-1710)
  • Jean Bonnet (1711. május 10. – 1735. szeptember 3.)
  • Jean Couty (1736-1746)
  • Louis de Bras (1747. március 6. – 1761. augusztus 21.)
  • Antoine Jacquier (1762-1787)
  • Jean Felix Cayla de la Garde (1788 – 1800. február 12.)
  • Pierre-Joseph Dewailly (1827 – 1828. október 25.)
  • Dominique Salhorgne (1829 – 1836. május 25.)
  • Jean Baptiste Rigobert Nozo (1835-1842)
  • Jean-Baptiste Étienne (1843-1874)
  • Eugène Boré (1874. szeptember 11. – 1878. május 3.)
  • Antoine Fiat (1878-1914)
  • Emile Villette (1914-1916)
  • François Verdier (1919-1933)
  • Charles Souvay (1933-1939)
  • William Slattery (1947-1968)
  • James Richardson (1968-1980)
  • Richard McCullen (1980-1992)
  • Robert P. Maloney (1992-2004)
  • Gregory Gay (2004-2016)
  • Tomaž Mavrič (2016-tól)

Jegyzetek

  1. ↑ http://www.gcatholic.org/orders/012.htm
  2. ↑ a b Lazarista. www.lazarista.hu. (Hozzáférés: 2023. szeptember 10.)
  3. ↑ a b lazaristák – Magyar Katolikus Lexikon. lexikon.katolikus.hu. (Hozzáférés: 2023. szeptember 10.)
  4. ↑ Die Vinzentiner in Deutschland
  5. ↑ a b Wer sind die Lazaristen? Lazaristen Österreich – Kongregation der Mission
  6. ↑ Randolph, Bartholomew. "Congregation of Priests of the Mission", The Catholic Encyclopedia Vol. 10. New York: Robert Appleton Company, 1911. 11 September 2021Public Domain Ez a cikk ebből a forrásból származó szöveget tartalmaz, amely közkincs.
  7. ↑ a b c The Congregation (amerikai angol nyelven). Congregation of the Mission. (Hozzáférés: 2023. szeptember 10.)
  8. ↑ Puskely Mária: Keresztény szerzetesség II. (1996)
  9. ↑ Magyar Tartomány Története. www.lazarista.hu. (Hozzáférés: 2023. szeptember 10.)
  10. ↑ Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)VII. Az orvostudomány módszeres művelése. A skolasztika
  11. ↑ Pallas nagylexikona
  12. ↑ a b c Catholic Hierarchy: Congregation of the Mission Vincentians/Lazarists
  13. ↑ AP (2011). Annuario Pontificio. Città del Vaticano: Libreria Editrice Vaticana. ISBN 978-88-209-8522-6
  14. ↑ Статистика конгрегации. . (Hozzáférés: 2013. február 6.)
  15. ↑ Congregation of the Mission (Global)