Lawrence Brown

A mai cikkben mindent megvizsgálunk, ami a Lawrence Brown-hez kapcsolódik. A Lawrence Brown eredetétől a mai társadalomra gyakorolt ​​hatásáig nagy érdeklődést váltott ki különböző területeken. A történelem során a Lawrence Brown alapvető szerepet játszott az emberek életében, mind a személyes, mind a társadalmi szintet érintve. Ezen túlmenően befolyása túlmutat a határokon, és különféle területeken vitákat és kutatásokat generált. Ebben a cikkben elmélyülünk a Lawrence Brown világában, hogy megértsük annak mai jelentőségét, és átgondoljuk mindennapi életünkben betöltött szerepét.

Lawrence Brown
Fotó: William P. Gottlieb, 1946.
Fotó: William P. Gottlieb, 1946.
Életrajzi adatok
Született1907. augusztus 3.[1][2][3]
Lawrence
Elhunyt1988. szeptember 5. (81 évesen)[1][2][3]
Los Angeles
HázastársaFredi Washington (1933–1951)
Pályafutás
Műfajokdzsessz
Hangszerharsona
Tevékenységdzsesszzenész
KiadókClef Records
Lawrence Brown weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Lawrence Brown témájú médiaállományokat.

Lawrence Brown (Lawrence, 1907. augusztus 3. – Los Angeles, 1988. szeptember 5.) amerikai harsonás. Leginkább arról ismert, hogy Duke Ellington zenekarának stabil tagja volt. Pályafutása során végig stúdiózenész volt, de saját neve alatt is jelentek meg felvételei.

Pályafutása

Brown apja metodista prédikátor volt, aki gyakran énekelt prédikációi részeként. Brown édesanyja orgonált és zongorázott. Brown akkor fedezte fel magának a harsonát, amikor apja templomában gondnokoskodott. Azt mondta, azt szeretné, hogy a harsonája úgy szóljon, mintha cselló lenne.

Brown karrierje Charlie Echols trompitás és Paul Howard szaxofonos támogatásával indult el. 1932-ben Brown már kiváló technikai tudással csatlakozott Duke Ellington zenekarához. 1951-ben Brown megvált Ellingtontól, hogy csatlakozzon a Johnny Hodges egykori zenésztársa által vezetett zenekarhoz, ahol 1955-ig maradt. Ezután öt évet a CBS-nél dolgozott. 1960-ban újra csatlakozott Ellingtonhoz, és 1970-ig vele maradt.

Pályafutása alatt Az Ellington Orchestra-ban szólistaként és szekcióvezetőként is foglalkoztatták. Dallamos játéka, valamint gyors technikája ihletően hatott a harsonásokra Tommy Dorseytól Bill Harrisig.

81 éves korában halt meg Los Angelesben.

Duke Ellington zenekarában

  • Side by Side (1959)
  • The Nutcracker Suite (1960)
  • Paris Blues (United Artists, 1961)
  • Piano in the Background (1962)
  • Duke Ellington Meets Coleman Hawkins (1963)
  • Afro-Bossa (1963)
  • The Great Paris Concert (1963, 1973)
  • The Symphonic Ellington (1963)
  • Ellington '65 (1964)
  • Ella at Duke's Place (1966)
  • Duke Ellington's Concert of Sacred Music (1966)
  • The Popular Duke Ellington (1966)
  • Far East Suite (1967)
  • Ella and Duke at the Cote D'Azur (1967)
  • ...And His Mother Called Him Bill (1968)
  • Second Sacred Concert (1968)
  • Yale Concert (1968, 1973)
  • 70th Birthday Concert (1970)

Johnny Hodges-szel

  • Memories of Ellington (1954)
  • Creamy (1955)
  • Dance Bash (1955)
  • Ellingtonia '56 (1956)
  • In a Tender Mood (1956)
  • Not So Dukish (1958)
  • Johnny Hodges with Billy Strayhorn and the Orchestra (1962)
  • Everybody Knows Johnny Hodges (1964)
  • Joe's Blues (1965)
  • Wings & Things (1965)
  • Blue Pyramid (1966)
  • Wild Bill Davis & Johnny Hodges in Atlantic City (1967)
  • Triple Play (1967)

Jegyzetek

  1. ↑ a b Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. május 4.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

Források

Irodalom

  1. Early Jazz. Its roots and musical development. 1986, ISBN 0-19-504043-0
  2. The swing era. The development of Jazz 1930–1945. 1991, ISBN 0-19-507140-9