Ebben a cikkben szeretnénk mélyebbre ásni a Kossányi Béla témáját, amely szempont az elmúlt években egyre fontosabbá vált. A Kossányi Béla olyan téma, amely sok ember érdeklődését felkeltette különböző területeken, akár személyes, akár tudományos, akár szakmai szinten. Mivel a Kossányi Béla egyre fontosabbá válik, elengedhetetlen, hogy megértsük következményeit és alkalmazásait a mai társadalomban. Ebben a cikkben a Kossányi Béla-hez kapcsolódó különféle perspektívákat és megközelítéseket vizsgáljuk meg azzal a céllal, hogy teljes és gazdagító képet adjunk erről a témáról.
Kossányi Béla | |
Született | 1894. február 13. Libetbánya |
Elhunyt | 1968. november 2. (74 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Sírhelye | Farkasréti temető (745-34. fülke)[1][2] |
A Magyar Országos Levéltár igazgatója | |
Hivatali idő 1949 januárja – áprilisa | |
Előd | Jánossy Dénes |
Utód | Ember Győző |
Kossányi Béla (Libetbánya, 1894. február 13. – Budapest, 1968. november 2.) magyar történész, levéltáros, 1949-ben a Magyar Országos Levéltár főigazgatója.
![]() | |
---|---|
![]() | |
![]() ![]() | Kossányi Béla arcképe |
Budapesten szerzett bölcsészdoktori fokozatot, majd 1918-ban levéltárkezelői oklevelet. A következő évtől fogva az Országos Levéltár levéltári tisztje, majd 1923-ban levéltárnok lett, később főlevéltárnokként dolgozott. 1942-ben az Országos Levéltár főigazgató-helyettese, 1937 és 1943 között pedig a Történelmi Társulat titkári, majd 1946-ig főtitkári minőségében működött. 1949-ben a Magyar Országos Levéltár főigazgatója volt.
Jelentős szerepe volt a két világháború közötti időszakban a lengyel-magyar kapcsolatok ápolásában, tagja volt a Magyar Mickiewicz Társaságnak.[3]
Haláláról beszámolt a Népszabadság.