Kis légykapó

A történelem során a Kis légykapó az emberiség érdeklődésére számot tartó téma volt. Az ókortól napjainkig a Kis légykapó kíváncsiságot, vitát és elmélkedést váltott ki a társadalomban. Számos könyvet írtak, filmet készítettek, kutatásokat végeztek és előadásokat tartottak a Kis légykapó-ről, bemutatva annak fontosságát és relevanciáját az emberek életében. A Kis légykapó különféle szempontokkal foglalkozhat, a tudományos és technológiai területtől a kulturális és filozófiaiig, így multidiszciplináris és széles körű témává válik. Ebben a cikkben a Kis légykapó különböző perspektíváit és megközelítéseit vizsgáljuk meg azzal a céllal, hogy bővítsük ismereteinket és megértsük ezt a lenyűgöző témát.

Kis légykapó
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon fokozottan védett
Természetvédelmi érték: 100 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Australaves
Csoport: Eufalconimorphae
Csoport: Psittacopasserae
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Részalrend: Passerida
Öregcsalád: Muscicapoidea
Család: Légykapófélék (Muscicapidae)
Alcsalád: Saxicolinae
Nem: Ficedula
Faj: F. parva
Tudományos név
Ficedula parva
(Bechstein, 1792)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kis légykapó témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kis légykapó témájú médiaállományokat és Kis légykapó témájú kategóriát.

A kis légykapó (Ficedula parva) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez és a légykapófélék (Muscicapidae) családjához tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése

A fajt Johann Matthäus Bechstein német természettudós írta le 1792-ben, a Muscicapa nembe Muscicapa parva néven.[3]

Előfordulása

Eurázsia középső részén honos, erdők lombkoronájának lakója. Hosszútávú vonuló, telelni délre vonul. Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők, szubtrópusi vagy trópusi száraz erdők, síkvidéki esőerdők, valamint ültetvények és vidéki kertek.[4]

Kárpát-medencei előfordulása

Áprilistól szeptemberig tartózkodik Magyarországon, rendszeres fészkelő az öreg bükkösök patakvölgyeiben.[5]

Megjelenése

Testhossza 11–12 centiméter, szárnyfesztávolsága 18–21 centiméter, testtömege pedig 8–11 gramm.[5] A hím torka vörös, mint a vörösbegynek.

A hím
és a tojó

Életmódja

Főleg rovarokkal táplálkozik, de vonuláskor a bodza bogyóit is fogyasztja.[5]

Szaporodása

Ficedula parva

Korhadt fák odvaiba készíti fészkét, melyet mohával bélel ki. Fészekalja 5–6 tojásból áll, melyen 13–14 napig kotlik. A fiókákat még 13–14 napig táplálja, mire kirepülnek. A hím fiókák vörös mellénye csak 2 éves korára alakul ki, de egyévesen már költ.

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma nagy és növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4] Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 forint. Fészkelő-állománya 60-150 párra tehető (2008-2012)[5]

Jegyzetek

  1. ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. június 22.)
  2. ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. január 1.)
  3. ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. január 1.)
  4. ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. január 1.)
  5. ↑ a b c d Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2021. január 1.)

Források

További információk