A mai világban a Kerényi Károly olyan téma, amely sok ember figyelmét és érdeklődését felkeltette. Akár történelmi jelentőségének, akár a jelenlegi társadalomra gyakorolt hatásának, akár a mindennapi élet különböző területeire gyakorolt hatásának köszönhetően, a Kerényi Károly a szakértők és a nagyközönség állandó beszélgetési pontja lett. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Kerényi Károly-hez kapcsolódó különböző szempontokat, elemezve annak fontosságát, következményeit és időbeli alakulását. A Kerényi Károly eredetétől a végső eredményig olyan nagy érdeklődésre számot tartó témát képvisel, amely megérdemli, hogy különböző szemszögekből vizsgáljuk meg.
Aradon érettségizett, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen 1921-ben megszerezte a tanári diplomát.[7] 1926-ban egyetemi magántanár lett.[7] 1936-tól a pécsi egyetemen a klasszika-filológia nyilvános rendes tanára. 1943-tól Svájcban élt.[7] 1944–1947-ben a Bázeli Egyetemen a magyar nyelv és irodalom vendégtanára, 1948–1966-ban a zürichi C. G. Jung Intézet kutatásainak irányítója volt.
Lukács György 1948 nyarán a Társadalmi Szemlében megjelentetett kritikájában Kerényi Napleányok című könyvét „a mai reakció ideológiai felvonulásának” egyik példájaként jellemezte és a fasizmussal hozta kapcsolatba.[8] Ezzel hozzájárult ahhoz, hogy Kerényi nem kapott állást a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen (noha erre már jó kilátásai voltak), és így le kellett mondania hazatelepüléséről.
Kerényi Károly a hazai ókortudomány vezéralakja, ideológiai megalkuvásra képtelen, a szókimondást erkölcsi kötelességnek érző és széles körű nemzetközi tudományos tekintéllyel rendelkező polihisztor volt.
Kerényi folyamatosan gondolkodott tudománya mibenlétéről, az ókortudomány módszereiről, alapvető szemléleti beállítódásáról. Így nagyon sok elvi-tudománymódszertani megfontolást köszönhetünk neki.[9] 1934-ben közreadott Ókortudomány című esszéjében (és más ez idő tájt született írásaiban is) az antikvitás „érzéki hagyományának” megismerését tűzte ki az ókortudomány céljául. Ezzel ahhoz a hagyományhoz kapcsolódott, amely a szűken értett klasszika-filológiát mint szövegekkel foglalkozó tudományt igyekezett kibővíteni a tárgyi emlékek vizsgálatával is. Az ókor hagyományának (szövegeknek és tárgyaknak) „érzéki jelenléte” képes arra, hogy e hagyomány üzenetét eljuttassa későbbi korokba is. Ezért az ókortudósnak mindenekelőtt ebbe az érzéki hagyományba kell belemélyednie, ebből kell kibontania az ókor szellemi tartalmát.[10] Kerényi az ókorral való foglalkozás révén – Friedrich Nietzsche nyomán – mindig a jelenkor kérdéseire keresett választ, a maga kora emberének egzisztenciális helyzetét próbálta meg az ókori művek (irodalmi, képzőművészeti, vallási, filozófiai formában kifejeződő) „szelleme” alapján megvilágítani, tudománya lényegét éppen ebben az egzisztenciális-hermeneutikai közvetítésben látva.
Kerényi eredeti elképzelést fejtett ki a mitológia antropológiai és egzisztenciális vonatkozásairól. Mint írja, a „mitológia azoknak, akik benne gondolkoznak és általa fejezik ki magukat, egyúttal élet- és cselekvési forma.” Meggyőződése volt, hogy az antik vallástörténetnek az „antik emberi lét tudományává” kell válnia, és azt a kérdést kell kutatnia, hogy milyen válaszokat kapott a görög ember az élet nagy kérdéseire saját jelen-valóságában, abban a léthelyzetben, amivel a lét kérdése állította szembe. Ebben a tekintetben az antik vallástörténet a modern ember létezésének lényegét érintő kérdésekre is válaszokat kínál. Az istenalak ugyanis nem hiedelem, vallási képzet vagy gondolkozási alakzat, hanem az emberi lét egy-egy jellegzetes formája, ősképe, archetípusa, amely a valóság felidézésének és emberi valósággá alakításának aktusán keresztül teremtődik. „A mitológia az ember önábrázolása , egyúttal pedig a világról szóló kinyilatkoztatás. Az ember saját léte és az őt körülvevő világ valósága egyszerre jut benne kifejezésre a mitológia sajátos hangján ” – írja az Aszklépiosz-tanulmány elé írott bevezetőjében (15. o.). Gondolkozására nagy hatással volt Walter F. Otto német vallástörténész is.[11]
Kerényi kései munkásságára erősen hatott a Jung-féle pszichoanalitikai irányzat. Több közös publikációja született Junggal: az isteni gyermekről és az isteni leányról szóló tanulmány német kiadása együtt jelent meg a mitologéma Jung által készített feldolgozásával, s 1941-ben ugyanilyen módon két oldalról világították meg a mitológia alapvonásait Einführung in das Wesen der Mythologie című könyvükben. A József-tetralógiát író Thomas Mann-nal folytatott levelezése a mítoszról magyarul is olvasható (Budapest, 1947).
Számos hazai és külföldi tudományos, akadémiai testület, a Magyar Tudományos Akadémia, a Norvég Tudományos Akadémia, a firenzei Instituto di Studi Etruschi, a frankfurti Forschunginstitut für Kulturmorphologie tagja, az uppsalai egyetem teológiai karának tiszteletbeli doktora volt. 1990-ben posztumuszSzéchenyi-díjat kapott a görög mitológiai és vallástörténeti kutatásaiért.
Die griechisch-orientalische Romanliteratur in religionsgeschichtlicher Beleuchtung; Mohr, Tübingen, 1927
Ascensio-ábrázolás Brindisiben Budapest, 1930
Dionysos und das Tragische in der Antigone, Frankfurt am Main, 1935
Apollon. Studien über antike Religion und Humanität; Franz, Wien–Amsterdam–Leipzig, 1937Görög mitológia
Die Göttin Diana in nördlichen Pannonien. Dunántúl, Pécs, 1938
Religio academici./Kerényi Károly, Dunántúl, Pécs, 1938 (Pannónia Könyvtár 52.)
Die antike Religion. Eine Grundlegung; Pantheon, Leipzig, 1940
La religione antica nelle sue linee fondamentali; olaszra ford. Delio Cantimori; Zanichelli, Bologna, 1940 (Storia delle religioni)
Pythagoras und Orpheus./Kerényi Károly, 2. Ausgebung mit einem Anhang über die Seelenwanderungslehre bei Ennius. Pantheon, Amsterdam, 1940 (Albae Vigiliae 2. Heft)
C. G. Jung–Karl Kerényi: Das göttliche Kind in mythologischer und psychologischer Beleuchtung; Pantheon, Leipzig, 1940 (Albae vigiliae)
Labyrinth-Studien. Labyrinthos als Linienreflex einer mytoligischen Idee; Pantheon, Amsterdam–Leipzig, 1941 (Albae vigiliae)
C. G. Jung–K. Kerényi: Das göttliche Mädchen. Die Hauptgestalt der Mysterien von Eleusis in mythologiser und psychologiser Beleuchtung; Pantheon, Amsterdam–Leipzig, 1941 (Albae vigiliae)
L. M. Lanckoroński: Der Mythos der Hellenen in Meisterwekren der Münzkunst; Pantheon, Amsterdam–Leipzig, 1941 (Albae vigiliae)
Das ägäische Fest. Die Meergötterszene in Goethes Faust, II; Pantheon, Amsterdam–Leipzig, 1941 (Albae vigiliae)
Einführung in das Wesen der Mythologie. Gottkindmythos eleusinische Mysterien./Carl Gustav Jung-Kerényi Károly, Pantheon Akademische Verlag, Amsterdam, 1941
Mythologie und Gnosis; Pantheon, Amsterdam–Leipzig, 1942 (Albae vigiliae)
Töchter der Sonne, Zürich, 1944
Hermes der Seelenführer. Das Mythologem vom männlichen Lebensursprung; Rhein, Zürich, 1944 (Albae Vigiliae)
Romandichtung und Mythologie – ein Briefwechsel mit Thomas Mann – 1934-1945 közötti levélváltás Mann-nal, Zürich, 1945, majd a további levélváltással együtt Gespräch in Briefen címen, Zürich, 1960
Die Geburt der Helena, samt humanistischen Schriften aus den Jahren 1943-45; Rhein, Zürich, 1945 (Albae Vigiliae N. F.)
Prometheus. Das griechische Mythologem von der menschlichen Existenz; Rhein, Zürich, 1946 (Albae Vigiliae N. F.)
Niobe. Neue studien über antike Religion und Humanität; Rhein, Zürich, 1949
Miti e misteri; olaszra ford. Angelo Brelich; Einaudi, Torino, 1950 (Collezione di studi religiosi, etnologici e psicologici)
Die Mythologie der Griechen, I. Göttergeschichten, Zürich, 1951; London, 1951
Carlo Kerényi: La religione antica nelle sue linee fondamentali; Astrolabio, Roma, 1951 (Psiche e coscienza)
Stunden in Griechenland, Zürich, 1952
Die Jungfrau und Mutter der griechischen Religion. Eine Studie über Pallas Athene; Rhein, Zürich, 1952 (Albae Vigiliae. N. F.)
Paul Radin–Karl Kerényi–C. G. Jung: Der göttliche Schelm. Ein indianischer Mythen-Zyklus; Rhein, Zürich, 1954
Unwillkürliche Kunstreisen, Zürich, 1954
Umgang mit Göttlichem. Über Mythologie und Religionsgeschichte; Vandenhoeck-Ruprecht, Göttingen, 1955 (Kleine Vandenhoeck Reihe)
Geistiger Weg Europas. Fünf Vorträge über Freud, Jung, Heidegger, Thomas Mann, Hofmannsthal, Rilke, Homer und Hölderlin; Rhein, Zürich, 1955 (Albae Vigiliae N. F.)
Der göttliche Arzt. Studien über Asklepios und seine Kultstätten; Gentner, Darmstadt, 1956
Griechische Grundbegriffe. Fragen und Antworten aus der heutigen Situation; Rhein, Zürich, 1964 (Albae vigiliae)
Menschsein als Mysterium in griechischer DeutungWien, 1967
Die Eröffnung des Zugangs zum Mythos : Ein Lesebuch / Hrsg., (Vorwort) von Karl Kerényi, Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt , 1967
Der antike Roman. Einführung und Textauswahl; Wissenschaftliche Buchges, Darmstadt, 1971 (Libelli)
Der höhere Standpunkt – Zum Humanismus des integralen Menschen (München, 1971)
Briefwechsel aus der Nähe (levélváltás Hermann Hesse-vel, München, 1972 (olaszul is)
Dionysos. Urbild des unzerstörbaren Lebens; szerk. Kerényi Magda; Langen–Müller, München–Wien, 1976 (Werke in Einzelausgaben)
Walter Weiss–Karl Kerényi: Griechenland; Bucher, Luzern–Frankfurt, 1977
Humanistische Seelenforschung / Karl Kerényi ; [hrsg. von Karl Kerényi, Langen Müller, München – Wien, 1978
Goddesses of sun and moon. Circe, Aphrodite, Medea, Niobe; angolra ford. Murray Stein; Spring, Irving, 1979 (Dunquin series)
Apollon und Niobe; Langen–Müller, München–Wien, 1980 (Werke in Einzelausgaben)
Apollo – The wind, the spirit, and the God : Four studies / Karl Kerényi ; Transl., from German by Jon Solomon, Dallas, Tex. : Spring Publications, c1983
Prometheus : Archetypal image of human existence / Carl Kerényi ; transl. from the German by Ralph Manheim, Princeton, N.J. Princeton University Press, 1997
Urbilder der griechischen Religion; Klett-Cotta, Stuttgart, 1998 (Werke in Einzelausgaben)
Összegyűjtött műveinek sorozata: Werke in Einzelausgaben címmel Münchenben jelent meg (I. Bd. Humanistische Seelenforschung, 1966; II. Bd. Auf Spuren des Mythos, 1967; III. Bd. Tage- und Wanderbücher, 1969; VII. Bd. Antike Religion, 1971; VIII. Bd. Dionysos, 1976)
Platon és Aristoteles. Olvasókönyv a gimnáziumok VIII. o. számára; Szent István Társulat, Budapest, 1931 (Bibliotheca discipulorum)
Orphikus lélek. Pauler Ákos emlékkönyv. Egyetemi Nyomda, Budapest, 1934
Egyetemes történet négy kötetben / Szerk. Hóman Bálint, Szekfű Gyula, Kerényi Károly, 1. kötet Az ókor története, Szerk., Kerényi Károly, Magyar Szemle Társaság, Budapest, 1935
Ókortudomány, Kecskemét, 1935
Gondolatok Dionysosról. Pécs, 1935
Római ókortudományunk a háború után. Dunántúl, Pécs, 1936 (Pannónia Könyvtár 25.)
Lesbosi utazás Budapest, 1936
Horatius – Horatianizmus Budapest, 1936
Humanizmus és hellénizmus Budapest, 1936
Trasitus és Sedatus Budapest, 1936
Valláslélektan és antik vallás Budapest, 1936
Korfu és Odysseia; Kerényi Károly, Dunántúl, Pécs, 1937
Gondolatok a bűnvallomásról Budapest, 1938
Beszélgetések a szerelemről. Pseudo-Antisthenés: Sathón vagy a szerelemről; közrebocsátotta Kerényi Károly; Sziget, Budapest, 1943
Napleányok. Elmélkedések Héliosról és a görög istenekről; a klasszikus versidézeteket fordította: Devecseri Gábor; Sylvester Nyomda, Budapest, 1948 (A gondolatok mesterei)
Thomas Mann és Kerényi Károly levélváltása regényről és mitologiáról; ford. Petrolay Margit; in: Művész és műalkotás; Officina, Budapest, 1948
Görög mitológia/Ford. Kerényi Grácia, Szilágyi János György közreműködésével, Budapest, 1977. 1. Történetek az istenekről és az emberiségről., 2. Hérosztörténetek
Beszélgetések a Szerelemről / Pseudo-Antisthenés Kerényi Károly ; a szöveggondozás és az utószó Kerényi Grácia munkája Budapest, Helikon, 1983
Hérakleitos múzsái vagy a természetről : Pontos irányítás az élet célja felé / A kísérőtanulmányokat írta Kerényi Károly, Kövendi Dénes ; Összeáll., a szöveget gondozta és az utószót írta Steiger Kornél ; Írta Diogenés Laërtios et al Helikon, Budapest, 1983
Halhatatlanság és Apollón-vallás. Ókortudományi tanulmányok, 1918–1943; vál., sajtó alá rend. Komoróczy Géza, Szilágyi János György, ford. Kövendi Dénes, Szerb Antal, Tatár György; Magvető, Budapest, 1984
Hermés, a lélekvezető. Az élet férfi eredetének mitológiája (Hermes der Seelenführer); ford. Tatár György; Európa, Budapest, 1984 (Mérleg)
Mi a mitológia? Tanulmányok a homérosi himnuszokhoz; Szépirodalmi, Budapest, 1988
Adj ideákat az időnek! Kerényi Károly és Gulyás Pál barátságának dokumentumai; sajtó alá rend. Lisztóczky László; Kráter, Budapest, 1989
Kerényi Károly–Thomas Mann: Beszélgetések levélben; előszó, Lackó Miklós, ford. Doromby Károly et al.; Gondolat, Budapest, 1989
Az égei ünnep. Tanulmányok a 40-es évekből; vál., ford. Kocziszky Éva; Kráter Műhely Egyesület, Budapest, 1995
Az isteni orvos. Tanulmányok Asklépiosról és kultuszhelyeiről; ford. Rákóczi Katalin, utószó Kádár Zoltán; Európa, Budapest, 1999
A Nap leányai. Gondolatok a görög istenekről; ford. Tóth Zoltán; Szukits Könyvkiadó, Kaposvár, 2003
Az örök Antigoné. Vallástörténeti tanulmányok; vál., szöveggond., utószó Bodor Mária Anna; Paidion, Budapest, 2003
Kerényi Károly–Angelo Brelich: Az elysioni aszfodéloszok közt. Levelezés 1935–1959; szerk. Valerio Severino, Nagy Andrea, Varsányi Orsolya, ford. Nagy Andrea, Polgár Zsuzsanna; L'Harmattan, Budapest, 2020
Kerényi Magda válogatott levelei és írásai; szerk. Bélyácz Katalin; Gondolat, Budapest, 2022 (Electa)
↑Lukács György: Kerényi Károly: Napleányok. Társadalmi Szemle III. évf. 6–7. sz. (1948. jún.-júl.) 495.
↑Simon Attila: Az antikvitás érzéki hagyománya. Kerényi Károly és „a könyv problémája”. Irodalomtörténet 2008/4, 491–515.
↑Kerényi Károly: Ókortudomány. In Kerényi Károly: Halhatatlanság és Apollón-vallás. Ókortudományi tanulmányok 1918–1943. Budapest: Magvető. 1984. 150–161.
↑Somos Róbert: Friedrich Nietzsche és Kerényi Károly. Acta Academiae Pedagogicae Agriensis – Sectio Philosophica XXXII. 276–283.
Források
Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 1019–1020. o. ISBN 963-05-6806-3*Kerényi Károly. almanach.pte.hu (Hozzáférés: 2022. január 28.)
Kerényi Károly. www.bibl.u-szeged.hu. (Hozzáférés: 2022. január 29.)
Szentkuthy Miklós: A mítosz mítosza. In Meghatározások és szerepek. Budapest: Magvető. 1969.
Szerb Antal: A mítosz mítosza. In Gondolatok a könyvtárban. Budapest: Magvető. 1971.
Szilágyi János György: Kerényi Károly emlékezete. Antik Tanulmányok XX. évf. 2. sz. 1973. 200–210.
Aldo Magris: Carlo Kerényi a la ricerca fenomenologica della religione. Milano: Mursia. 1975. (Studia di Filosofia, 13.)
Gál István: Jegyzet Kerényi Károlyról. Forrás VII. évf. 12. sz. 73.
Árkay László et al.: Kerényi Károly és a humanizmus. Zürich: Svájci Magyar Irodalom- és Könyvbarátok Köre. 1978.
Falus Róbert: Kerényi Károly mítosza és mitológiája. Kritika VII. évf. 4. sz. 1978. 12.
Mario Brelich: Il navigatore del diluvio. Postilla di Karl Kerényi. Milano: Adelphi. 1979. (Piccola Biblioteca Adelphi, 87.)
Hanák Tibor: A nélkülözhetetlen bírálat. München: Kerék Könyvek. 1983.
Essays in memory of Karl Kerényi. Ed. Edgar C. Polomé. Washington, D.C.: Institute for the Study of Man. 1984. (Journal of Indo-European Studies – Monograph Series, 4.)
Mitológia és humanitás: Tanulmányok Kerényi Károly 100. születésnapjára. Szerk. Szilágyi János György; a szerkesztésben közrem. Komoróczy Géza. Budapest: Osiris. 1999.
Miklóssy Endre: Túl a tornyon, melyet porbul rakott a szél. Magyar gondolkodók a XX. században. Budapest: Széphalom Könyvműhely. 2001.
Neuhumanismus und Anthropologie des griechischen Mythos. Karl Kerényi im europäischen Kontext des 20. Jahrhunderts. / Neo-umanesimo e antropologia del mito greco. Karl Kerényi nel contesto europeo del XX secolo. Hrsg. von Renate Schlesier, Roberto Sanchiño Martínez. Locarno: Rezzonico. 2006.
Simon Attila: Az antikvitás érzéki hagyománya. Kerényi Károly és „a könyv problémája”. Irodalomtörténet XXXIX. évf. 4. sz. 2008. 491–515.
Kerényi Károly. Pécsi Egyetemi Almanach (Hozzáférés: 2025. március 21.)
Kerényi Károly (1897–1973). Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont