Karl Adolph Gjellerup

Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Karl Adolph Gjellerup témáját, különböző szempontok szerint foglalkozva annak számos aspektusával. A jelenlegi társadalomra gyakorolt ​​hatásától a lehetséges jövőbeli következményekig ez a cikk a Karl Adolph Gjellerup teljes és részletes vízióját kívánja kínálni, elemzéseket, adatokat és reflexiókat kínálva, amelyek elmélkedésre és vitára késztetnek. A szövegben a Karl Adolph Gjellerup-hez kapcsolódó releváns kérdésekkel, valamint a jelenlegi kontextusban való relevanciájával foglalkozunk. Multidiszciplináris megközelítéssel arra törekszünk, hogy a Karl Adolph Gjellerup holisztikus megértését biztosítsuk, lehetővé téve az olvasó számára, hogy elmélyítse tudását és megértését ezzel a témával kapcsolatban.

Karl Adolph Gjellerup
Született1857. június 2.
Præstø
Elhunyt1919. október 13. (62 évesen)
Klotzsche
Beceneveköltő, regényíró
Állampolgárságadán
Nemzetiségedán
HázastársaEugenia Gjellerup (1887. október 24. – 1919. október 11.)[1]
Foglalkozása
Kitüntetéseiirodalmi Nobel-díj (1917, Henrik Pontoppidan, 66 911 kr)[2][3]
SírhelyeAlter Friedhof Klotzsche[4][5]
A Wikimédia Commons tartalmaz Karl Adolph Gjellerup témájú médiaállományokat.

Karl Adolph Gjellerup (Præstø, Dánia, 1857. június 2. – Klotzsche, Németország, 1919. október 13.) dán költő, regényíró. 1917-ben honfitársával, Henrik Pontoppidannal megosztva irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. Időnként Epigonos álnéven publikált. „Erősen intellektuális, sőt kissé tudálékos író, regényeiben is szereti kiteregetni jártasságát a filozófia és a misztika dolgaiban.”[6]

Életpályája

Gjellerup egy sjællandi lelkész fia volt, és nemzeti romantikus, idealista légkörben nőtt fel. Az 1870-es években szakított ezzel a háttérrel, és lelkes követője lett a naturalista mozgalomnak és Georg Brandesnek, merész regényeket írva a szabad szerelemről és az ateizmusról. Mivel gyökerei erős hatással voltak rá, fokozatosan elhagyta Brandes irányvonalát, 1885-ben végleg szakított a naturalistákkal, és az új romantikus irányzathoz csatlakozott. Életének központi vonala volt németbarát elkötelezettsége: közel érezte magát a német kultúrához (felesége német volt), és 1892-ben Németországban telepedett le, ami Dániában minden politikai oldalon népszerűtlenné tette. Az évek múltával teljesen azonosult a Német Birodalommal, beleértve 1914-1918-as háborús céljait is.

Művei között meg kell említeni legfontosabb regényét, A német diákot (Germanernes Lærling, 1882), egy részben önéletrajzi ihletésű személyiségfejlődési történetet, amely egy fiatalember életútját mutatja be miközben konformista teológusból németbarát ateistává válik. Néhány wagneriánus drámája bemutatja növekvő romantikus érdeklődését. Fontos műve még A malom (Møllen, 1896) című regénye, egy sötét melodráma szerelemről és féltékenységről.

Magyarul megjelent művei

  • A zarándok Kámanita. Legendás regény; ford. Baktay Ervin; Athenaeum, Bp., 1922 (Híres könyvek)
  • Arkádiai legenda; ford. Balassa József; Lampel, Bp., 1923 (Magyar könyvtár)
  • A titokzatos Indiában. A zarándok Kármanita. Legendás regény, 1-2.; ford., bev. Baktay Ervin; Athenaeum, Bp., 1927 k. (Athenaeum olcsó könyvei)

Jegyzetek

  1. ↑ Karl_Gjellerup, 2025. március 15.
  2. ↑ https://www.nobelprize.org/nobel_prizes/literature/laureates/1917/
  3. ↑ https://www.nobelprize.org/nobel_prizes/about/amounts/
  4. ↑
  5. ↑ Find a Grave (angol nyelven). Find a Grave . (Hozzáférés: 2024. június 29.)
  6. ↑ Szerb Antal: A világirodalom története, Magvető Könyvkiadó, Budapest, ISBN 963-14-1484-1, 784. oldal

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Karl Adolph Gjellerup című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk