Ebben a cikkben a Karalábé lenyűgöző világát fedezzük fel. A kezdetektől a mai hatásig a Karalábé alapvető szerepet játszott a társadalomban. A történelem során a Karalábé számos tanulmány és kutatás tárgya volt, aminek köszönhetően jobban megértették jelentőségét és relevanciáját a különböző területeken. Ebben a cikkben elmélyülünk annak számos aspektusában, elemezve következményeit és lehetséges következményeit a jövőre nézve. Csatlakozzon hozzánk ezen a Karalábé-en keresztüli utazáson, és fedezze fel a körülöttünk lévő világra gyakorolt hatását.
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
Karalábé | |
---|---|
![]() | |
Osztályozás | |
Nemzetség: | Brassica |
Faj: | B. oleracea |
Rassz: | B. o. convar. acephala |
Változat: | B. o. convar. acephala var. gongylodes |
Fajta: | számos |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz |
Energia 27 kcal 113 kJ | |
Szénhidrátok | 6.2 g |
---|---|
- Cukrok 2.6 g | |
- Étkezési rostok 3.6 g | |
Zsír | 0.1 g |
Fehérje | 1.7 g |
Víz | 91 g |
C-vitamin 62 mg | 75% |
A százalékos értékek az amerikai felnőttek számára javasolt napi mennyiségre (RDA) vonatkoznak. |
A karalábé vagy kalarábé[1] (Brassica oleraceae convar. acephala var. gongylodes) a káposztafélék családjába tartozó zöldségnövény. Magas B1-, B2-, B6- és C-vitamin (63 mg/100 g) tartalma miatt ajánlatos a nyers fogyasztása. Tartalmaz még kalciumot, káliumot, magnéziumot, vasat, valamint meszet és foszfort is. Nem savanyítható, konzerválásra is alkalmatlan. Viszont egész évben termeszthető, és már tyúktojás nagyság elérésekor szedhető. A karalábét magas vitamintartalma miatt az alternatív gyógyászat hívei méregtelenítő hatásúnak tartják, ami bár nem igaz, de ettől függetlenül a karalábé mindenképpen egészséges.
Vannak hajtatásra alkalmas fajták, amelyek rövid tenyészidejűek, hideg- és fényszegény körülményekhez alkalmazkodtak, valamint hosszabb tenyészidejű őszi-téli felhasználásra alkalmas fajták, amelyeknél lényeges szempont, hogy ne legyenek fásodásra hajlamosak.