Étkezési rostok
Ebben a cikkben Étkezési rostok lenyűgöző életét tárjuk fel, egy karakter, aki nyomot hagyott az emberiség történetében. Hihetetlen eredményeitől a kihívásokig és akadályokig egy utazásra indulunk örökségén keresztül, amelyben felfedezhetjük pályafutásának legrelevánsabb aspektusait. Ezen a vonalon fogjuk feltárni a társadalomra gyakorolt hatását, a világhoz való hozzájárulását és azt az örökséget, amelyet a jövő generációira hagyott. Készülj fel, hogy elmerülj Étkezési rostok izgalmas történetében, és fedezd fel, mi teszi őt olyan különlegessé.
 |
Ezt a szócikket tartalmilag és formailag is át kellene dolgozni, hogy megfelelő minőségű legyen. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz. Ha nincs indoklás a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont! |
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Az étkezési rostok olyan növényi eredetű szénhidrátok, amelyeket az emberi szervezet nem képes megemészteni, ezért eljutnak a vastagbélbe. Többféle jótékony hatásuk is van: hatékonyabbá teszik a víz megkötését, az elfogyasztott ételek felszívódását, a bélműködést, az emésztést. Felszívják az epesav sóit és a koleszterint, megkötik az emésztéskor termelődő gázok egy részét. A rosthiányos táplálkozás rövidtávon székrekedést, hosszútávon elhízást, cukorbetegséget vagy akár vastagbélrákot is okozhat.
A rostok fajtái
Vízben oldódó rostok
A vízben oldódó rostok közé tartozik pl. a pektin, gumiarábikum, zab, inulin, oligofruktóz. Mivel zselésítő (gélképző) tulajdonsággal rendelkeznek, a víz mellett egyéb táplálékokat is megkötnek, lassítják és egyben hatékonyabbá teszik az emésztést. Az ételek egy része ezért könnyebben juthat el a bélrendszer megfelelő helyére. Csökkentik a koleszterinszintet, illetve a vércukorszint hirtelen megugrását az étkezéseket követően.
Jótékonyan hatnak a zsír- és szénhidrát-anyagcserére és közvetve a bélfalak nyálkahártyáira.
Fertőzések, hasmenés esetén megkötik a baktériumok termelte méreganyagokat is, ezért elősegítik a gyorsabb gyógyulást.
Vízben nem oldódó rostok
A vízben nem oldódó rostok közé tartozik pl. a cellulóz, szója-poliszacharid, egyes keményítők. A vizet ezek is megkötik, de mivel nem oldódnak fel benne, felduzzadnak, és segítenek a vastagbél adott szakaszának teljes kitöltésében, ezáltal a béltartalom hatékonyabb továbbjutásában, végső soron a gyakoribb és könnyebb székelésben is. Az étkezések után a megduzzadó rostanyag könnyen eltölti a beleket, jóllakottság-érzést nyújt, miközben a megevett tápanyag egy része emésztetlenül fog távozni. Mindezek következtében hatékonyan csökken az elhízás veszélye.
Rostokban gazdag élelmiszerek
- gabonakorpa (főleg búzakorpa), gabonapelyhek
- az ezekből készült ételek (müzli, hamlet, abonett, korpás kenyér stb.)
- száraz hüvelyesek (bab, lencse stb.)
- olajos magvak (dió, mogyoró, napraforgó, mák stb.)
- egyéb magvak (len, szezám stb.)
- barnarizs
- zöldségek (borsó, kukorica, spenót, zeller stb.)
- gyümölcsök (szilva, szőlő, meggy, alma, barack, eper stb.)
A húsfélék, a tojás és a tejtermékek egyáltalán nem tartalmaznak rostokat, de pl. a kiszitált őrölt gabonák (pl. finomliszt) is csak minimális mértékben.
Napi rostszükséglet
Magyarországon a felnőttek számára ajánlott átlagos napi rostbevitel: 25-35 gramm (ez kb. egy kilogramm zöldségnek vagy 5-10 dkg korpának felel meg). Az ideális mennyiség függ a környezettől, az életmódtól, az életkortól stb., ez magyarázza, hogy bizonyos országokban vagy egyes élethelyzetekben (pl. fogyókúra kapcsán) más-más mennyiséget ajánlanak.