A mai világban a Julie London olyan téma, amely nagy jelentőségűvé vált, és felkeltette a társadalom különböző szektorainak figyelmét. Megjelenése óta a Julie London előtte és utána is megjelöli azt a módot, ahogyan kölcsönhatásba lépünk, élünk és érzékeljük a körülöttünk lévő világot. Az idő múlásával a Julie London vita és vita tárgyává vált különböző területeken, ellentmondásos véleményeket generálva, és olyan cselekvéseket vált ki, amelyek hatással voltak az emberek életére. Ezért kulcsfontosságú elemezni és mélyrehatóan megérteni, hogy a Julie London milyen hatással volt életünkre, valamint a társadalom egészének fejlődésére. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Julie London néhány aspektusát és a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt hatását, hogy szélesebb és átfogóbb képet adjunk erről a létfontosságú témáról.
Julie London | |
Életrajzi adatok | |
Álnév |
|
Született | 1926. szeptember 26.[1][2][3][4][5] Santa Rosa |
Elhunyt | 2000. október 18. (74 évesen)[1][3][4][5] Encino |
Sírhely | Forest Lawn Memorial Park |
Házastársa |
|
Gyermekei |
|
Iskolái | Hollywood Professional School |
Pályafutás | |
Műfajok |
|
Híres dal | Sway Fly Me To The Moon Cry Me A River (Arthur Hamilton) Night and Day |
Hangszer | énekhang |
Hang | mezzoszoprán |
Díjak | csillag a Hollywoodi Hírességek Sétányán |
Tevékenység |
|
Kiadók |
|
Julie London weboldala | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Julie London témájú médiaállományokat. | |
Julie London (Santa Rosa, Kalifornia, 1926. szeptember 26. – Los Angeles, Kalifornia, 2000. október 18.) amerikai énekesnő, színésznő.
Julie London karrierje több mint 40 évig tartott. Szülei operettszínészek voltak. Los Angeles belvárosában liftkezelőként dolgozott, mielőtt színésznővé vált.
35 éves színészi pályája 1944-ben kezdődött. Westernfilmekben kapott főszerepeket (The Fat Man (1951), Saddle the Wind (1958), Wonderful Country (1959). Számos más filmben is szerepelt, a Kövér emberben Rock Hudsonnal és játszott Gary Cooperrel is.
Az 1950-es évek közepén zenei szerződést kötött a Liberty Records-szal, és pop- és jazzalbumokat jelentetett meg. Világhírű örökzöldje a Cry Me a River (Arthur Hamilton klasszikusa).
Julie London ritkán adott interjút. Utolsó éveit a közönségtől elvonulva töltötte. 1995-ben agyvérzést kapott, majd – öt évre rá – szívrohamban halt meg.
„...gyűszűnyi hangja volt, ezért egész közelről kellett énekelnie a mikrofonba – innen a rá jellemző, rendkívül intim, szexisen suttogó ének, mely 1955-ben 3 millió példányban adta el a Cry Me A River című kislemezt. Ezzel indult első albuma, a Julie is Her Name…”[6]