Ma a Joseph Joffre-ről szeretnék beszélni veled. Ez a téma manapság rendkívül fontos és aktuális, hiszen jelentős hatással van életünkre. Ebben a cikkben a Joseph Joffre-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk megvizsgálni, az eredetétől a társadalomra gyakorolt hatásáig. Ezenkívül megvizsgáljuk, hogy a Joseph Joffre hogyan fejlődött az idők során, és milyen következményekkel jár a jövőre nézve. Kétségtelen, hogy a Joseph Joffre olyan téma, amely megérdemli figyelmünket és elmélkedésünket, ezért arra kérek mindenkit, hogy folytassa az olvasást, hogy többet tudjon meg erről az izgalmas témáról.
Joseph Joffre | |
![]() | |
Született | 1852. január 12.[1][2][3][4][5] Rivesaltes |
Meghalt | 1931. január 3. (78 évesen)[1][6][2][4][5] Párizs[7][8] |
Sírhely | |
Állampolgársága | francia |
Rendfokozata | tábornok |
Csatái |
|
Kitüntetései |
|
Házastársa | Henriette Penon[9] |
Iskolái |
|
![]() | |
Joseph Joffre aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Joseph Joffre témájú médiaállományokat. |
Joseph Joffre (Rivesaltes (Languedoc-Roussillon), 1852. január 12. – Párizs, 1931. január 3.) francia tábornok, akadémikus.
Dél-franciaországi szőlőműves paraszt fiaként az École polytechnique elvégzése után lépett be a hadseregbe. Rögtön katonai alapkiképzése után részt vett az 1870-71-es porosz–francia háborúban. Tiszti esküjét Párizsban tette le. 1886-ban Vietnámban, 1894-ben Timbuktuban szolgált, ahol már parancsnoki rangban vezényelte csapatait. 1911-ben a francia hadsereg főparancsnoka lett. Felismerte a hadsereg és a modern technika kapcsolatának fontosságát. Folyamatosan szorgalmazta a stratégiailag fontos vasútvonalak megerősítését, kiépítését.
1914 szeptemberében a francia hadsereg főparancsnokaként a marne-i csatában sikeresen állította meg a császári német hadsereg invázióját. 1915 folyamán több sikertelen áttörési kísérlete megingatta pozícióját. Bukását végül a Verdun alatt elszenvedett francia vereségek hozták el, felmentették a főparancsnoki teendők alól.
1918-ban a Francia Akadémia tagjává választották. Haláláig a francia kormány tanácsadójaként dolgozott és kisebb külföldi katonai akciókat irányított, de a politikára gyakorolt befolyása ekkorra már a múlté volt.