Ez a cikk a Josef Čapek (festő) témájával foglalkozik különböző nézőpontokból, azzal a céllal, hogy átfogó és mélyreható képet adjon a témáról. Elemezzük eredetét, fejlődését, következményeit és lehetséges jövőbeli forgatókönyveit, valamint jelentőségét a mai társadalomban. Különféle kutatásokat, tanulmányokat és szakértői véleményeket fogunk megvizsgálni annak érdekében, hogy az olvasó teljes és naprakész megértése legyen a Josef Čapek (festő)-ről. Ezenkívül konkrét példákat és esettanulmányokat mutatnak be az elméleti koncepciók példázására és a jobb megértés elősegítésére. Reméljük, hogy ez a cikk hasznos és érdekes azok számára, akik szeretnék elmélyíteni tudásukat a Josef Čapek (festő)-ről.
Josef Čapek | |
![]() | |
Született | 1887. március 23.[1][2][3][4][5] Hronov[6][7][8] |
Elhunyt | 1945. április (58 évesen)[9][10][4][11][8] bergen-belseni koncentrációs tábor[6][3] |
Állampolgársága | |
Házastársa | Jarmila Čapková |
Gyermekei | Alena Dostálová |
Szülei | Antonín Čapek |
Foglalkozása | |
Iskolái |
|
Kitüntetései | Tomáš Garrigue Masaryk-rend (posztumusz, 1991. október 28., Václav Havel)[12] |
Sírhelye |
|
![]() | |
Josef Čapek aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Josef Čapek témájú médiaállományokat. | |
Josef Čapek (Hronov, Osztrák–Magyar Monarchia, 1887. március 23. – Bergen-belseni koncentrációs tábor, 1945. április) cseh kubista festő, grafikus, karikaturista, díszlettervező, újságíró, műkritikus, író. Az egyik legsokoldalúbb cseh művész, Karel Čapek író bátyja.
Malé Svatoňovicében és Úpicében járt iskolába, Vrchlabíban tanulta a szövő szakmát a német szakiskolában. Lakatosként dolgozott egy szövőgyárban, és 1904-ben kezdte meg tanulmányait Prágában, az Iparművészeti Főiskolán. 1910–1912-ben Párizsban tanult öccsével, Karellel. Gyenge látása miatt nem hívták be katonának az első világháború idején.
1918-ban Tvrdošíjné nevű művészcsoportot hozott létre Jan Zrzavyvel, Václav Spálával, Rudolf Kremlickával. Az expresszionista kezdetek után sajátos, egyéni kubista stílust alakított ki. Az 1920-as években alkotásai már gyakrabban tartalmaztak társadalmi és politikai mondanivalót, és ez a tendencia az 1930-as években még tovább erősödött. Monumentális életképeivel, karikatúráival tiltakozott a fasizmus és háború ellen. 1918–20-ban Národní Listy, 1920–1939-ig Lidové noviny szerkesztője. Színházaknak készített díszleteket, könyvborítókat tervezett, öccsével, Karellel színműveket írt.
A Prágát megszálló németek 1939. szeptember 1-jén letartóztatták politikai elkötelezettsége miatt, és Dachauba, majd Buchenwaldba vitték. A bergen-belseni koncentrációs táborban halt meg 1945 áprilisában tífuszban. Nem érte meg a háború végét és a tábor felszabadítását. A koncentrációs táborokban írt költeményeit és aforizmagyűjteményét posztumusz adták ki.