Buchenwaldi koncentrációs tábor | |
Ország | Nemzetiszocialista Németország Németország |
Település | Weimar |
Elhelyezkedése | |
Buchenwaldi koncentrációs tábor Pozíció Németország térképén | |
é. sz. 51° 01′ 16″, k. h. 11° 14′ 56″51.021198, 11.24899951.021198°N 11.248999°EKoordináták: é. sz. 51° 01′ 16″, k. h. 11° 14′ 56″51.021198, 11.24899951.021198°N 11.248999°E | |
A Buchenwaldi koncentrációs tábor weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Buchenwaldi koncentrációs tábor témájú médiaállományokat. |
A buchenwaldi koncentrációs tábor a náci Németország által a Weimar mellett fekvő dombok között 1937 júliusától 1945 márciusáig működtetett koncentrációs tábor volt. Buchenwaldban és szatellit-táboraiban ez idő alatt mintegy 240 000 ember fordult meg Európa minden országából, ebből 43 000 halt meg fogva tartása alatt különböző okokból. A tábor lakói elsősorban kényszermunkásként dolgoztak a közeli hadiüzemekben.
A tábor lakói zsidók, politikai foglyok és hadifoglyok voltak. 1944-ben nagy számú magyarországi zsidó érkezett Auschwitzból Buchenwaldba, akik zömét rövid itt-tartózkodás után a környékbeli szatellit-táborokba szállították tovább, hogy hadiüzemekben dolgoztassák őket.
Buchenwaldnak a nácik a következő jelmondatot adták: „Mindenkinek a magáét” (Jedem das Seine). A tábort az amerikai csapatok közeledtével a németek részben kiürítették, ezt követően a fogvatartottak szabadították fel. Ebben aktív szerepet játszottak a magyar foglyok, mint például Kroó László, Gáti Ödön, Kolonits Ferenc és még sokan mások.
A tábort 1945 és 1950 között, kettes számú különleges tábor néven, a szovjet megszálló csapatok működtették tovább a német politikai foglyok büntetőtáboraként. Hivatalos szovjet adatok szerint 28 ezer foglyot őriztek a lágerben, közülük 7113 halt meg.
A környéken létrehozott hatalmas Thyssen-, Krupp-, I. G. Farben- és Siemens-üzemekben, fegyvergyárakban és kőbányákban a foglyok igen rossz körülmények között töltötték a munkanapokat.
Több barakkot állítottak fel a táborban. Ezek fűtetlen faházak voltak, földpadlóval, bennük kialakított emeletes priccsekkel. Visszaemlékezők így írnak Buchenwaldba történő megérkezésükről:
1940 januárjában vagy februárjában a buchenwaldi koncentrációs táborban, 250 cigány gyermeken próbálták ki először a gázkamrában való tömeges kivégzést. Egyben ez volt az első Zyklon–B-vel történt kivégzés is.
Estétől reggelig a náci mércével is szadista Otto Karl Koch parancsnok és klientúrája kínzásainak voltak kitéve: gyakoriak voltak a kikötések, az akasztások és agyonverések. Eközben Koch példátlan korrupciós hálózatot épített ki. Ellopta és eladta az élelmet, a munkaerőért járó fizetést zsebre tette, fényűző körülmények között élt.
Erwin-Ding Schuler doktor azt vizsgálta, hogy a 392 „önkéntes” szervezete hogyan reagál a tífusz ellen beadott oltóanyagraA buchenwaldi lágerben Erwin-Ding Schuler doktor azt vizsgálta, hogy a 392 „önkéntes” szervezete hogyan reagál a tífusz ellen beadott oltóanyagra; sokan pusztultak el az értelmetlen tífuszkísérletek során. Koch Még egy állatkertet is létrehozott, ahová az SS-ek jártak családjukkal. A foglyok irigykedve nézték, amint a medvéket mézzel és lekvárral táplálják, mialatt ők éheznek. Koch ellen 1941-ben sikkasztás miatt vizsgálat indult, de Himmler közbelépésének köszönhetően csak áthelyezték a majdaneki (Lublin) tábor élére. Itt azonban folytatta üzelmeit, különösen sok szlovák zsidóktól elvett értéktárgyat lopott, ezért 1942-ben letartóztatták. Később egy SS-bíróság elítélte és közvetlenül a háború vége előtt, 1945. április 26-án kivégezték.
Az SS-kommandó a foglyoktól minden értéket elvett (ékszerek, aranyfogak, használati tárgyak), kihasználták a hatalmi helyzetüket és külön munkára vitték őket a saját vagyonuk gyarapításának érdekében.
Buchenwaldban összesen 240 ezer embert tartottak fogságban hosszabb-rövidebb ideig, közülük 43 ezren meghaltak.
A táborban igen erős volt a kommunisták által irányított ellenállási mozgalom, amely megpróbálta javítani az általános körülményeket, és hatásosan szabotálta a hadiipari termelést. Évekig szervezték felkelésüket, és mindent ennek rendeltek alá: elsősorban a katonai tapasztalatokkal rendelkezőket és az erőseket akarták kímélni. A mozgalom minden fogva tartott nemzet képviselőiből állt a német, magyar, osztrák, orosz, lengyel, cseh, szlovák ellenállók figyelmet fordítottak rá, hogy a minden nemzet ünnepeit megtartsák. 1944 tavaszától 20 ezer zsidót hoztak, az összlétszám 40 ezerre, majd 110 ezerre nőtt. A foglyokat összezsúfolták, zsidók ezrei teleltek át sátrakban. Az élelmezés drasztikusan romlott. 1945 áprilisában az SS sikeresen evakuált 28 ezer foglyot, de a tábor teljes kiürítését és az utolsó 20 ezer, főleg zsidó rab elszállítását az ellenállás megakadályozta. Gáti Ödön felelt a fegyverek megszerzésért: Az SS-től alkatrészenként lopták el a fegyvereket és a 6-os barakk padlója alatt kialakított 1,5 m × 1 m × 1,5 m mély gödörben tárolták. Április 11-én, amikor az SS az Appelplatzra kérette a gyerekeket, hogy egy másik táborba szállítsák őket, a foglyok úgy döntöttek , hogy a 800 gyermeket nem adják ki az SS-nek, és megindult a lázadás. Néhány óra múlva megérkeztek az amerikaiak.
1944 nyarán 10-11 ezer magyar zsidó érkezett Birkenauból Buchenwaldba, köztük – az 1945. április 11-i szabadulásakor 15 éves – Kertész Imre (a későbbi irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett író) is. Legtöbbjük nem regisztrált, munkaképes fogoly volt. Az első 2000 magyar zsidó férfi 1944 júniusának elején érkezett. Június 18-án a következő ezer férfi, a hó végén 434 fő, július elején pedig egy 2 ezer fős női transzport érte el Buchenwaldot. Az utóbbiak közül 266 magyar zsidó nő az út során bombázás következtében halt meg. Július közepén két, egyenként 2500 fős magyar transzport jött. A magyar zsidók nagy részét sátrakba zsúfolták, és mindenkinek dolgoznia kellett. 1944 őszén és telén újabb 11 ezer auschwitzi foglyot (köztük több ezer magyar zsidót) vittek Buchenwaldba és altáboraiba. Az utolsók a januári halálmeneteket és többnapos vonatozást túlélve szörnyű állapotban érkeztek. Ilyen volt – a szabadulásakor 16 éves – Elie Wiesel (a későbbi Nobel-békedíjas író) és édesapja, aki az éhség és betegség miatt legyengülve a buchenwaldi kórházban halt meg. 1944 karácsonyán a budapesti Gestapo újabb 1913 zsidót küldött ide. A legalább 15 ezer buchenwaldi magyar zsidó közül ezrek haltak meg.
1945-ig a nácik működtették koncentrációs tábort, 1945-től a szovjetek rendezték be itt a kettes számú különleges tábort, ahol ők viszont a náci bűnösöket gyűjtötték össze – vagy legalábbis azokat, akiket annak véltek. A kettes számú különleges táborban 1945 és 1950 között több tízezer német pusztult el a túlzott munkavégzés, a kínzások, a nyilvános kivégzések, az éhezés, a betegségek és a járványok következtében. A szovjet különleges tábort végül 1950-ben számolták fel, a nemzetközi felháborodásra való tekintettel. Ma múzeum és emlékhely található itt.
2002-ben „Hangok Buchenwaldból” (Stimmen aus Buchenwald) címmel antológia jelent meg Göttingenben a buchenwaldi koncentrációs tábort megjártak visszaemlékezéseiből. A kötet 161 írást tartalmaz ismert és ismeretlen szerzőktől. Németországban több recenzió is megjelent a könyvről, amelyekben Primo Levivel, Elie Wiesellel és Kertész Imrével együtt, az ismert szerzők közt sorolják fel a szombathelyi születésű Eugén Heimlert is.
A Harmadik Birodalom koncentrációs táborai
Nemzetközi katalógusok |
|
---|