Ebben a cikkben kimerítően és részletesen foglalkozunk a Jean-Baptiste Greuze témával. A Jean-Baptiste Greuze olyan téma, amely az elmúlt években sok ember figyelmét felkeltette, jelentősége és hatása a társadalomra tagadhatatlan. Ebben a cikkben a Jean-Baptiste Greuze-hez kapcsolódó különböző szempontokat elemezzük, annak eredetétől és fejlődésétől a mai következményekig. Ezen túlmenően különböző véleményeket és nézőpontokat fogunk feltárni a Jean-Baptiste Greuze-ről, azzal a céllal, hogy olvasóinknak átfogó és teljes képet adjunk erről a nagyon releváns témáról. Kétségtelen, hogy a Jean-Baptiste Greuze alapos vizsgálatot érdemlő téma, és reméljük, hogy ez a cikk informatív és felvilágosító útmutatóként szolgál mindazok számára, akik többet szeretnének megtudni a Jean-Baptiste Greuze-ről.
Jean-Baptiste Greuze | |
![]() | |
Született | 1725. augusztus 21.[1][2][3][4][5] Tournus[6] |
Elhunyt | 1805. március 21. (79 évesen)[7][8][4][9][5] Párizs[10] |
Állampolgársága | francia[11] |
Gyermekei | Anna-Geneviève Greuze |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Francia Királyi Festészeti és Szobrászati Akadémia |
Sírhelye | Montmartre-i temető[12] |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-Baptiste Greuze témájú médiaállományokat. | |
Jean-Baptiste Greuze (Tournus, 1725. augusztus 21. – Párizs, 1805. március 4.) francia festőművész.
Lyonban Grandon festő tanítványa volt, azután 1750 táján a párizsi francia királyi festészeti akadémia növendéke volt és Charles-Joseph Natoire festő tanítványaként dolgozott. 1755-ben nagy feltűnést keltett a Megcsalt vak és a Bibliából fölolvasó családapa c. festményeivel, elnyerte az akadémiai tagság jogát, de tagja csak 1769-ben a Severus és Caracalla c. kevéssé sikerült történeti képe (Louvre) elkészítése után lehetett. Az 1760-as években tett szerint nagyobb hírnévre a polgári osztály életéből merített zsánerképeivel. Érzelgős és tanulságos célzatú képek voltak ezek, a családi boldogságot dicsőítve és a gonoszságot elítélve, ezeket állította oda követendő például a társadalom magasabb köreinek. Művészileg sokkal finomabbak bájosarcú, szentimentális leányfejei. Greuze művészete a francia forradalom után idejét múlta, képei kimentek a divatból. Utolsó éveit nagy szegénységben töltötte, a Louvre-ban hunyt el nyolcvan éves korában. Nevezetesebb képei közé tartoznak: Le Fils ingrat (a hálátlan fiú) és Le Fils puni (a megbüntetett fiú), A falusi eljegyzés, az Összetörött korsó, mind a Louvre- ban Párizsban; egy anya 3 gyermekkel (Buckingham-palota, London), valamint híres kortársaknak arcképei. Művei legnagyobb számmal a londoni Wallace-féle gyűjteményben és a montpellier-i múzeumban találhatók meg, valamint a berlini, drezdai, szentpétervári képtárakban. A Fiatal leány c. képét és Randon de Boisset-ről készült portréját a budapesti Szépművészeti Múzeumban őrzik, hasonló tárgyú képei a müncheni képtárban, a bécsi akadémia képtárában vannak.
Lánya, Anna-Geneviève Greuze szintén festészettel foglalkozott.