Napjainkra a Hubay Győző nagy érdeklődésre számot tartó témává vált a mai társadalomban. Egyre többen keresnek információt a Hubay Győző-ről és annak különböző területekre gyakorolt hatásairól. A politikától a technológiáig a Hubay Győző meghatározó tényezőnek bizonyult, amely felkeltette a szakemberek, szakértők és a nagyközönség figyelmét. Ez a cikk a Hubay Győző jelentését és hatókörét, valamint életünkre gyakorolt hatását kívánja elemezni és elmélyíteni. Ezek mentén feltárjuk a Hubay Győző különböző aspektusait és jelentőségét a mai világban.
Hubay Győző | |
Született | 1930. április 5. Miskolc |
Elhunyt | 2004. május 25. (74 évesen) Tatabánya |
Beceneve | Döndi, Döndy |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | Hubayné Szaniszló Ildikó |
Foglalkozása | koreográfus, tanár |
Iskolái | Színház- és Filmművészeti Főiskola (1950–1954) |
Kitüntetései | SZOT-díj |
Hubay Győző (Miskolc, 1930. április 5. – Tatabánya, 2004. május 25.) SZOT-díjas koreográfus, a Bányász Táncegyüttes alapítója.
Az első elemi iskolát Szikszón végezte, majd 7 éves korában Budapestre került, mivel édesapját a Honvédelmi Minisztériumba helyezték. 12 éves korában regös cserkészként ismerkedett meg a népművészettel, néptánccal, népzenével Molnár István vezetése alatt. A budapesti Lónyay utcai Református Gimnáziumban (1948) tanult. A gimnáziumban a Muharai táncegyüttesben táncolt, koreográfusuk Szabó Iván Munkácsy díjas szobrászművész volt. Olyanokkal táncolt együtt, mint Knoll István (Későbbi érdemes filmművész), Jancsó Miklós, Vass Lajos, Béres Ferenc.
1950-1954 között a Színművészeti Főiskolán tanult és táncrendezői szakon végzett.
Rábai Miklós kérte meg a budapesti VIT előtt az amatőr tatai táborban, hogy foglalkozzon tatabányai gimnazistákkal, így 1949-ben alapította meg a Bányász Táncegyüttest. 1957-től a Komárom megyei művelődési osztályra került, ahol a művészetek felügyelőjeként dolgozott két évtizeden keresztül. Később, 1975-től a Tatabányai Szénbányák Vállalat szakszervezeti bizottságánál volt a kultúra és sport vezetője 1989-es nyugdíjba vonulásáig. Nyugdíjasként a Hazafias Népfront városi elnöke volt, majd ennek utódjánál, a TESZ-nél töltötte be ugyanezt a szerepet.
1996 és 1998 között a Tatai Művészeti Iskola igazgatója volt.