Horváth Teri

Ebben a cikkben a Horváth Teri lenyűgöző világát fedezzük fel. Az eredetétől a modern társadalomra gyakorolt ​​hatásáig alapos pillantást vetünk a Horváth Teri-hez kapcsolódó összes aspektusra. Ez a téma szakértők és rajongók figyelmét egyaránt felkeltette, és ezeken az oldalakon a Horváth Teri körüli legfontosabb szempontokat elemezzük. Legyen szó történelmi, tudományos, kulturális vagy társadalmi szempontból, ez a cikk olyan átfogó látásmódot kínál, amely lehetővé teszi az olvasó számára, hogy megértse a Horváth Teri fontosságát és hatókörét a mai világban. Biztosak vagyunk abban, hogy az itt közölt információk felkeltik azok érdeklődését és kíváncsiságát, akik szeretnék elmélyíteni tudásukat a Horváth Teri-ről.

Horváth Teri
Született1929. augusztus 18.[1]
Rábatamási[2]
Elhunyt2009. március 6. (79 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaKonfár Gyula
Foglalkozásaszínész
Iskolái
Kitüntetései
SírhelyeBalf
Színészi pályafutása
Aktív évek1948 – 1989
Híres szerepei
  • Szonya
    Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhödés
  • Pék Mária
    Fejes Endre: Rozsdatemető
  • Róbert gida
    Alan Alexander Milne: Micimackó
  • Banya
    Indul a bakterház
  • Piros
    Ludas Matyi
  • Jean d’Arc
    Paul Claude: Johanna a máglyán
  • Bernarda Alba
    Federico García Lorca: Bernarda Alba háza
Tevékenységszínész
Díjai
Kossuth-díjak
1973
Jászai Mari-díj
1956, 1964
Érdemes művész-díj
1969
További díjak
A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1994)
A Wikimédia Commons tartalmaz Horváth Teri témájú médiaállományokat.

Horváth Teri (Rábatamási, 1929. augusztus 18. – Budapest, 2009. március 6.) Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművésznő, érdemes művész.

Életpályája

Gyermekkorát Rábatamásiban töltötte, majd 17 éves korában családjával Balfra költöztek.[3]

Miután elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, 1952-ben az Ifjúsági Színházhoz került, 1953-tól a Madách, 1961-től 1990-ig a Jókai, valamint a Thália Színháznál játszott. 1952-1954 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanított. Őszinte, hiteles alakításaiból mély emberség sugárzott, színpadon és filmen egyaránt jól érvényesült egyszerű, eszköztelen játéka - írja a Magyar Színházművészeti Lexikon. 1981-ben lépett utoljára színpadra, akkor a Thália Színházban Najmán Anát alakította Ajtmatov Az évszázadnál hosszabb ez a nap című darabjában. "Régen volt, amikor színésznő voltam. Ha a színházra gondolok, összeszorul a szívem, szinte fizikai fájdalmat érzek" - vallott a teátrumhoz fűződő érzelmeiről az akkor 71 esztendős színművésznő. A színművésznő munkája elismeréseként 1973-ban Kossuth-díjban, 1956-ban és 1964-ben Jászai Mari-díjban, 1969-ben érdemes művész díjban részesült. A közönség láthatta őt a többi között Nyilas Misi édesanyjának szerepében (Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig), Pék Mária alakjában (Fejes Endre: Rozsdatemető) és Rozikaként is (Sarkadi Imre: Út a tanyákról).

Egyik legismertebb alakítását az 1979-es Indul a bakterház c. filmben nyújtotta, a bakter kiállhatatlan anyósának szerepében.

Élete történetét a Sárigyöp című 1978-ban megjelent önéletrajzi kötetben foglalta össze. A színésznő férje, Konfár Gyula Munkácsy-díjas festőművész 2008 szeptemberében hunyt el.[4]

Halála

Életének 80. évében, 2009. március 6-án hunyt el a színésznő. 2009. március 21-én 14 órakor helyezték örök nyugalomra Sopron-Balf köztemetőjében, búcsúztatása március 20-án 14.15 órakor volt Budapesten, a Farkasréti temetőben.[4]

Főbb színházi szerepei

Filmjei

Játékfilmek

Tévéfilmek

Cd-k, hangoskönyvek, rádió

  • Marosi Rudolf - Benedek Elek: A prücsök krajcárja
  • Baktai Ferenc: Az üdvösség forrása (1952)
  • Erdős László, dr.: A sárkúti zendülés (1957)
  • Andersen, Hans Christian: Hókirálynő (1960)
  • Kodolányi János: Vidéki történet (1961)
  • Művészpályám - Bikádi György visszaemlékezése (1965)
  • Sós György: Köznapi legenda (1965)
  • Sós György: A cipők éneke (1966)
  • Szergej Zaligin: Az Irtis mentén (1966)
  • Sőtér István: Eötvös József élete és művészete (1971)
  • Móricz Zsigmond: Árvácska (1973)
  • Bez, Helmut: Visszaút (1974)
  • Csetényi Anikó: Sok beszédnek sok az alja (1974)
  • Vészi Endre: Földszint és emelet (1974)
  • Szaltikov-Scserdin: Juduska (1975)
  • Raszkolnyikov - Jelenetek Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényéből (1976)

Könyvei

  • Sári-gyöp, Önéletrajzi írások Szépirodalmi, 1978
  • Fényben és árnyékban, 1992

Díjak, elismerések

Jegyzetek

  1. ↑ a b Teri Horváth, 315299
  2. ↑ a b Freebase-adatdump. Google
  3. ↑ Horváth Teri utolsó kívánsága. kisalfold.hu. . (Hozzáférés: 2017. január 1.)
  4. ↑ a b Archivált másolat. . (Hozzáférés: 2012. január 20.)
  5. ↑
  6. ↑

Források

További információk