A Géczi István (labdarúgó) olyan téma, amely érdeklődést és vitát váltott ki a társadalom különböző területein. Az idő múlásával jelentősége mind személyes, mind kollektív szinten egyre fontosabbá vált, ellentmondó véleményeket generálva, és kiterjesztette hatókörét a különböző tanulmányi és kutatási területekre. Ebben a cikkben a Géczi István (labdarúgó)-hez kapcsolódó különböző perspektívákat fogjuk megvizsgálni, megvizsgálva a jelenlegi társadalomra gyakorolt hatását és az idők során bekövetkező fejlődését. A kultúrára és a politikára gyakorolt hatásától a tudományos és technológiai téren való relevanciájáig a Géczi István (labdarúgó) jelentős nyomot hagyott, amely megérdemli, hogy teljes egészében elemezzük és megértsük.
1962-ben érettségizett az Egri Közgazdasági Technikumban, majd 1969-ben a Testnevelési Főiskolán testnevelő tanári diplomát, 1976-ban pedig labdarúgó szakedzői oklevelet szerzett, 1984-ben pedig doktorált. 1991-ben az FTC Aranydiplomáját, 1999-ben Centenáriumi Aranydiplomát kapott életműve elismeréséül.[4]
1975 és 1990 között a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen volt testnevelő tanár, 1985 és 1992 között pedig a Testnevelési Tanszék vezetője, egyetemi docens. 1985-1990 között országgyűlési képviselő volt: 1987-ig a Honvédelmi Bizottság tagja, majd 1990-ig a javaslatára létrehozott Ifjúsági és Sportbizottság elnöke volt.[5][6]
A Ferencvárosban
18 évesen került Egerből a Ferencvárosba. Nevelőedzője Mészáros József. 1962 és 1975 között ötszörös magyar bajnok, kétszeres kupagyőztes. Részese a Fradi nemzetközi sikereinek: 1965-ben Vásárvárosok kupája győztes, 1968-ban döntős, 1972-ben UEFA-kupa elődöntős, 1975-ben Kupagyőztesek Európa-kupája döntős.
Búcsúmérkőzése 1979. augusztus 7-én volt az Üllői úton. Csapatkapitányként tíz percet védett az FC Bruges ellen (FTC- FC Bruges 3-0).
Összesen 501 mérkőzésen szerepelt, ebből 309 bajnoki, 150 nemzetközi, 42 hazai díjmérkőzés volt. 1974-ben az FTC örökös bajnokává választották.
A válogatottban
1964 és 1974 között 23 alkalommal védett a magyar válogatottban. 1972-ben tagja volt az Európa-bajnoki csapatnak a belgiumi négyesdöntőn, ahol a csapat negyedik helyezést ért el.
Az 1972-es müncheni olimpián az ezüstérmes csapat tagja volt.[7]
Edzőként
1975 és 1980 között az FTC kapusiskola vezetője. 1978-tól az első csapat kapusedzője, a tartalékcsapat edzője.
1977-ben fiatal kapusokkal edzett a Fradi pályán, mikor egy felugrásnál egy fatális véletlen folytán megsérült. Három olyan súlyos belső sérülést szenvedett, amelyekből már egy is halálos lehetett volna. Napokig életveszélyes állapotban volt, a gondos gyógyításnak köszönhetően visszahozták az életbe.
