Grigorij Alekszandrovics Margulisz

Ebben a cikkben a Grigorij Alekszandrovics Margulisz témáját tág és teljes perspektívából tárgyaljuk, azzal a céllal, hogy releváns információkat nyújtsunk az olvasók számára. A Grigorij Alekszandrovics Margulisz-hez, eredetéhez, fejlődéséhez, hatásához és mai relevanciájához kapcsolódó különböző szempontokat elemezzük. Ezen túlmenően a Grigorij Alekszandrovics Margulisz-ről szóló különböző vélemények és nézőpontok feltárásra kerülnek, hogy gazdagítsák a vitát, és átfogó képet nyújtsanak a témáról. A cikkben az egyes érvek alátámasztására adatok, statisztikák és alapos információk kerülnek bemutatásra, hogy minőségi és megbízható tartalmat biztosítsanak a Grigorij Alekszandrovics Margulisz-ről szerzett ismeretei elmélyítése iránt érdeklődő olvasók számára.

Grigorij Alekszandrovics Margulisz
Született1946. február 24. (79 éves)[1]
Moszkva
Állampolgársága
Foglalkozása
IskoláiMoszkvai Állami Egyetem Mechanikai és Matematikai Kara (–1967)
Kitüntetései
  • Fields-érem (1978)
  • Humboldt-díj (1995)[2]
  • Lobacsevszkij-díj (1996)[3]
  • matematikai Wolf-díj (2005, for his monumental contributions to algebra, in particular to the theory of lattices in semi-simple Lie groups, and striking applications of this to ergodic theory, representation theory, number theory, combinatorics, and measure theory., Oroszország)
  • honorary doctorate of Claude Bernard University Lyon 1 (2013)[4]
  • Abel-díj (2020)[5]
A Wikimédia Commons tartalmaz Grigorij Alekszandrovics Margulisz témájú médiaállományokat.

Grigorij Alekszandrovics Margulisz (Moszkva, 1946. február 24. –) Fields-érmes, Wolf- és Abel-díjas orosz-amerikai matematikus.

1970-ben kandidátus lett. Témavezetője Jakov Grigorjevics Szinaj volt. Disszertációjának címe: On some aspects of the theory of Anosov flows. 1970-1991 között a Moszkvai Állami Egyetem Információtovábbítási Intézetének munkatársa. 1978-ban Fields-érmet kapott, de a szovjet hatóságok nem engedték kiutazni a Helsinkiben megrendezett matematikai kongresszusra a díj átvételére. 1991 óta a Yale Egyetem professzora.

Főbb eredményei

  • Valószínűségszámítási, p-adikus analízisbeli és algebrai geometriai módszerek segítségével bebizonyította a Zelberg–Pjatyeckij–Sapiro-sejtést: magas rangú Lie-csoportok hálói aritmetikaiak.
  • Oppenheim 1929-es sejtését igazolva, 1986-ban bebizonyította, hogy ha n≥3 és a kvadratikus alak indefinit, valamelyik hányados irracionális, akkor minden ε>0-ra létezik nemnulla egész x vektor, amire |Q(x)|<ε.
  • Kazsdan egy állítását használva belátta Banach sejtését, vagyis azt, hogy n≥ 4-re a Lebesgue-mérték az egyetlen végesen additív, izometria-invariáns mérték az n dimenziós gömb Lebesgue-mérhető halmazain.
  • Explicit konstrukciót adott korlátos fokú expander gráfokra.

Díjai

Jegyzetek

Források