Mai cikkünkben a Gianluca Vialli izgalmas világát fedezzük fel. A kezdetektől a mai hatásig a Gianluca Vialli-hez kapcsolódó témák széles körébe fogunk elmélyülni, elemezve annak különböző területekre gyakorolt hatását és társadalmi relevanciáját. Ezeken az oldalakon keresztül ismeretlen szempontokat, meglepő adatokat és gazdagító gondolatokat fedezünk fel, amelyek elvezetnek bennünket ahhoz, hogy megértsük a Gianluca Vialli jelentőségét a mai világban. Készüljön fel egy lenyűgöző utazásra, amely lehetővé teszi ismeretei bővítését, és új perspektívák előtt nyitja meg elméjét a Gianluca Vialli-el kapcsolatban.
Gianluca Vialli | |||||||||||||||||||||
![]() | |||||||||||||||||||||
Személyes adatok | |||||||||||||||||||||
Születési dátum | 1964. július 9.[1][2][3] | ||||||||||||||||||||
Születési hely | Cremona, Olaszország | ||||||||||||||||||||
Halálozási dátum | 2023. január 6. (58 évesen)[4] | ||||||||||||||||||||
Halálozási hely | London, Egyesült Királyság | ||||||||||||||||||||
Halál oka | hasnyálmirigyrák | ||||||||||||||||||||
Állampolgárság | olasz | ||||||||||||||||||||
Magasság | 180[5] cm | ||||||||||||||||||||
Testtömeg | 77[5] kg | ||||||||||||||||||||
Poszt | csatár | ||||||||||||||||||||
Felnőtt klubok1 | |||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||
Válogatottság2 | |||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||
Edzőség | |||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. Utolsó elszámolt mérkőzés dátuma: 2019. november 4. 2 Utolsó elszámolt válogatott mérkőzés dátuma: 2019. november 4. | |||||||||||||||||||||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Gianluca Vialli témájú médiaállományokat. | |||||||||||||||||||||
Gianluca Vialli (Cremona, 1964. július 9. – London, 2023. január 6.) világ- és Európa-bajnoki bronzérmes válogatott olasz labdarúgó, olasz bajnoki gólkirály, vezetőedző.
Gianluca Vialli 1964-ben Cremonában, egy milliomos fiaként született. 16 évesen kerül a helyi Cremonese csapatához, de eleinte nem megy neki a játék. 1984-ben már 10 gólt lőtt, így felkeltette más klubok érdeklődését - a nyáron a Sampdoria szerződtette. 1985-ben Olasz Kupa-győztes, és a válogatottban is bemutatkozott. Az 1986-os mexikói vb-n kerettag. 1988-ban és 1989-ben ismét elnyeri az Olasz Kupát. Az 1990-es KEK-sorozatban meg sem állnak a döntőig, ahol Vialli két góljával megnyerik a trófeát. A hazai földön megrendezett Világbajnokságon bronzérmes az olasz válogatottal. Egy évre rá olasz bajnoki címet nyer, és 16 találatával gólkirály! 1992-ben BEK-ezüstérmes - a Barcelonával már nem bírtak a Wembley-ben megrendezett döntőn. Az 1992/93-as szezon végén - akkori világrekordot jelentő összegért - 12 és fél millió fontért szerződteti a Juventus!
1993-ban UEFA-kupa-győztes a torinói Zebrákkal. 1994-ben már nem nevezi a vb-keretbe Arrigo Sacchi szövetségi kapitány. 1995-ben a scudetto mellé az Olasz Kupát is begyűjti - Vialli 16 góllal járul hozzá a sikerekhez. Abban az évben Bajnokok Ligája győzelem ellenére (a döntőben a gólt Ravanelli szerezte). Szerződése lejártakor kerül a Chelsea-hez, bár a Glasgow Rangers FC is csábítja.
1996 augusztus 18-án, a Southampton FC elleni idegenbeli gól nélküli döntetlennel mutatkozik be a Premier League-ben. Nincs bérelt helye a csapatban, ezért nem teljesen felhőtlen a kapcsolata Ruud Gullittal. A Middlesbrough ellen megnyert 1997-es FA-kupa-döntőn a 89.percben csereként áll be. 1997 őszén a Barnsley FC 6-0-s leigázásából 4 góllal veszi ki a részét, ennek ellenére a szezon első 10 meccsén csak négy alkalommal kezdő. A Tromsö elleni KEK-mérkőzésen mesterhármast lő, de az azt követő három találkozón mégsem lép pályára.
Első mérkőzését az olasz válogatottban 1985-ben egy Olaszország-Lengyelország barátságos mérkőzésen játszotta.
Első találatát címeres mezben 1986-ban egy Málta elleni Európa-bajnoki selejtező mérkőzésen szerezte.
59 olasz válogatott mérkőzésen 16 gólt lőtt.[6] Részt vett az 1986-os mexikói és 1990-es itáliai vb-ken valamint az 1988-as németországi Eb-n is. Az U21 válogatottban 20 meccsen 11 gólt lőtt.
4 mérkőzésen lépett pályára, minden esetben csereként
4 mérkőzésen lépett pályára, minden meccsen kezdő volt, gólt rúgott Spanyolország ellen, mellyel az olaszok 1-0-ra nyertek.
3 mérkőzésen lépett pályára, mindhárom esetben kezdő volt.
1998 februárjában átveszi a menesztett Gullit pozícióját a Chelseanél: játékos-menedzserként irányítja a továbbiakban a Kékeket. Tavasszal a Ligakupát és a KEK-et is elnyeri! 1998-ban megnyeri az Európai Szuperkupa trófeát is, a döntőben a Real Madridot Gustavo Poyet góljával 1-0-ra verik meg. 1999 nyarán akasztja végleg szögre futballcipőit - ezentúl csak a menedzseri feladatokra koncentrál. Az előző (1998/99-es) szezon harmadik helyének köszönhetően először indulhatnak a Bajnokok Ligájában! 2000 tavaszán a negyeddöntőben állítja meg az FC Barcelona, de májusban elnyeri az FA Kupát. Már ekkor rebesgették távozását, de ezt cáfolta a klubvezetés. 2000 nyarán 24 millió fontot költ játékosvásárlásra, ennek eredményeként augusztusban megverik a bajnok Manchester Unitedet is a Charity Shieldért. A nyitófordulóban elért győzelmet (4-2 a West Ham United ellen) három döntetlen és egy kínos vereség követett. 2000.szeptember 12-én este bejelentik menesztését.
Csapat | Nemzet | -Tól | -Ig | Record | ||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
M | Gy | D | V | Győzelem % | ||||
Chelsea | 1998. február 12. | 2000. szeptember 12. | 143 | 76 | 38 | 29 | 53.15 | |
Watford | 2001. június 1. | 2002. június 14. | 52 | 20 | 11 | 21 | 38.46 | |
Összesen | 195 | 96 | 49 | 50 | 49.23 |