Ebben a cikkben megvizsgáljuk és elemezzük a Friedrich Wilhelm Murnau-et különböző nézőpontokból és megközelítésekből. A Friedrich Wilhelm Murnau olyan téma, amely sok ember érdeklődését felkeltette az évek során, és ebben a cikkben ennek fontosságát és relevanciáját fogjuk elmélyíteni a mai társadalomban. A populáris kultúrára gyakorolt hatásától a mindennapi élet különböző területeire gyakorolt hatásáig a Friedrich Wilhelm Murnau vitákat és reflexiókat váltott ki a különböző szektorokban. Reméljük, hogy ezzel a cikkel teljes és gazdagító betekintést nyújtunk a Friedrich Wilhelm Murnau-be, így olvasóinknak mélyebb és tartalmasabb megértését biztosítjuk ennek a témának.
Friedrich Wilhelm Murnau | |
![]() | |
Született | Friedrich Wilhelm Plumpe 1888. december 28. Bielefeld, Német Birodalom ![]() |
Elhunyt | 1931. március 11. (42 évesen) Santa Barbara, Kalifornia ![]() |
Állampolgársága | német[1] |
Nemzetisége | német |
Élettársa | Hans Ehrenbaum-Degele |
Szülei | Heinrich Plumpe |
Foglalkozása | filmrendező |
Iskolái |
|
Halál oka | közúti baleset |
Sírhelye | Südwestkirchhof Stahnsdorf (Abt. Schöneb., Feld 3A, Nr. 5)[2] |
![]() | |
Friedrich Wilhelm Murnau aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Friedrich Wilhelm Murnau témájú médiaállományokat. | |
Friedrich Wilhelm Murnau (eredeti neve: Plumpe) (Bielefeld, 1888. december 28. – Santa Barbara, 1931. március 11.) német filmrendező.
Friedrich Wilhelm Plumpe néven született a vesztfáliai Bielefeld városában. Tanulmányait a híres Heidelbergi Egyetemen végezte művészettörténelem szakon. A Murnau nevet a bajor a Murnau am Staffelsee nevű városka után vette fel. Az első világháborúban vadászpilótaként szolgált.
Murnau leghíresebb filmje kétségtelenül az 1922-ben forgatott Nosferatu, amit Bram Stoker Draculája ihletett. Murnau ugyan megváltoztatta a neveket és egyes cselekményszálakat, de Stoker özvegye a szerzői jogok megsértése miatt beperelte, amit meg is nyert. Ezért Murnaunak meg kellett semmisítenie a kópiákat, de a külföldi filmszínházaknak köszönhetően néhány tekercs megmaradt.
1924-ben rendezte Az utolsó embert Emil Jannings főszereplésével. A film mérföldkő volt egy újfajta kameratechnika tekintetében, ahol a kamera azt mutatta, amit a filmbeli karakter látott, és lelkiállapotát is tükrözte. Mint Murnau legtöbb munkája Az utolsó ember is tartalmazott expresszionista motívumokat.
Utolsó német filmje az 1926-os Faust volt a svéd Gösta Ekmannal a címszerepben. Murnau a tradíciók és régi legendák szerint mesélte el Johann Georg Faust történetét, mint ahogy Goethe klasszikusa. A film legemlékezetesebb jelenete, amikor az óriás szárnyas Mephisto a város felé emelkedik, és elveti a pestis magvait.
1926-ban Hollywoodba költözött, hogy Fox Filmstúdiónál dolgozzon, és elkészítette a Virradatot, melyre gyakran úgy hivatkoznak, mint minden idők egyik legjobb filmjére.
A következő két évben elkészítette a mára már elveszett Four Devilst és a City Girlt, amiket később hangosfilmre is adaptáltak az új technológia betörése miatt, de nem lettek túl sikeresek. A gyenge fogadtatás megviselte Murnaut, és otthagyta a Fox stúdiót, és Óceániára utazott. Bora Bora szigetén forgatta a Tabu című filmjét. A film azon jelenetét, ahol egy polinéz nő fedetlen keble látható, az Egyesült Államokban cenzúrázták.
Murnau 1931-ben autóbaleset áldozata lett Santa Barbarában, és nem érte meg a Tabu premierjét. A temetés Berlinben volt, ahol mindössze tizenegy ember jelent meg, többek között Emil Jannings, Greta Garbo és Fritz Lang, aki a temetési beszédet mondta.
2000-ben E. Elias Merhige elkészítette A vámpír árnyéka című horrort, mely egy fikció arról, miképp készült a Nosferatu. A filmben Murnau egy igazi vámpírt bérel fel, hogy játssza el készülő filmjében Orlok grófot. Murnau szerepét John Malkovich, a vámpírét pedig Willem Dafoe alakította.