Frank Marshall (sakkozó)

Frank Marshall
Frank Marshall (1904)
Személyes adatok
Teljes név	Frank James Marshall
Születési dátum	1877. augusztus 10.
Születési hely	New York
Halálozási dátum	1944. november 9. (67 évesen)
Halálozási hely	Jersey City, New Jersey
Állampolgárság	amerikai
Versenyzői adatok
Cím	sakkmester[1] "a sakk nagymestere"[2]
Legmagasabb Élő-pontszám	2762 (1917 december)[3]
Legmagasabb ranglista	2. (1913 augusztus)[4]
A Wikimédia Commons tartalmaz Frank Marshall témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk az amerikai sakkbajnokról szól. Hasonló címmel lásd még: Frank Marshall (egyértelműsítő lap).

Frank James Marshall (New York, 1877. augusztus 10. – Jersey City, New Jersey, 1944. november 9.) az Amerikai Egyesült Államok sakkbajnoka 1909 és 1936 között, a 20. század elején a világ egyik legerősebb sakkjátékosa. Róla kapta nevét újítása, a Marshall-csel. Szintén róla kapta nevét a spanyol megnyitás egyik változata, a Marshall-támadás, amelyet 1918-ban Capablanca ellen alkalmazott. Igaz, a játszmát Marshall elvesztette, de nem a megnyitás miatt, amely hamar nagyon népszerűvé vált. Taktikai képességeiről, játszmafordító trükkjeiről („Marshall-trükk”) és nagy végjátékelméleti tudásáról volt ismert.

1986-ban az elsők között választották be a World Chess Hall of Fame tagjai közé.^[5]

A New Yorkban született Marshall nyolctól 19 éves koráig a kanadai Montréalban élt. Tízéves korában kezdett sakkozni és 1890-re már a város legjobb sakkozói közé számították.

1904-ben nyerte meg először az USA sakkbajnokságát, a címet azonban visszautasította, mert a regnáló bajnok, Harry Nelson Pillsbury nem vett részt a versenyen. Két évvel később Pillsbury meghalt, de Marshall még mindig nem akarta, hogy bajnoknak nevezzék. A címet csak akkor fogadta el, amikor 1909-ben versenyen szerezhette meg.

1907. január 26. és április 8. között páros mérkőzést játszott (New Yorkban, Philadelphiában, Washingtonban, Baltimore-ban, Chicagóban és Memphisben) Emanuel Lasker világbajnok ellen, de esélye sem volt: nyolc partit elvesztett, hét döntetlent ért el, de egyszer sem nyert.

1909-ben belement egy páros mérkőzésbe a fiatal kubai sakkozótehetség, José Raúl Capablanca ellen, és sokak nagy meglepetésére ezt is nagy arányban elvesztette (+1-8=14). Ettől nem került rossz viszonyba a fiatal kubaival, sőt, miután meggyőződött tehetségéről, a tőle telhető minden módon egyengetni kezdte útját. Ő érte el, hogy Capablanca indulhasson az 1911-es zárt San Sebastian-i tornán, amely a történelem addigi legerősebb mezőnyű sakkversenyének ígérkezett. Bár sokan tiltakoztak Capablanca indulása ellen, Marshall fiatal barátja megnyerte a tornát.

1914-ben Szentpéterváron II. Miklós cártól Marshall megkapta a sakk nagymestere címet. Ezt a címet összesen csak öten kapták: Marshallon kívül Lasker, Capablanca, Aljechin és Tarrasch.

1915-ben nyitotta meg a máig a legerősebb amerikai sakk-klubok közé tartozó Marshall sakk klubot.

Az 1930-as években Marshall vezetésével az amerikai csapat négyszer nyert sakkolimpiát. Ezt a sikert sohasem sikerült megismételnie. (Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az 1930-as években a későbbi nagy favorit, a szovjet csapat, nem vett részt a sakkolimpiákon.)

• Frank Marshall, My Fifty Years of Chess ISBN 1-84382-053-6.
• Andy Soltis, Frank Marshall, United States Chess Champion: A Biography With 220 Games, 1994, ISBN 0-89950-887-1.

• Frank Marshall játszmái a chessgames.com oldalon