Florida East Coast Railway

A mai világban a Florida East Coast Railway a társadalom széles köre számára nagyon fontos és érdekes témává vált. A Florida East Coast Railway jelentősége rányomta bélyegét a történelemre, és jelen van az emberek mindennapi életében. A Florida East Coast Railway eredetétől napjainkig vita és elemzés tárgya volt a politikától a tudományig, beleértve a kultúrát és a technológiát is. Emiatt alapvető fontosságú, hogy megértsük, milyen hatással van a Florida East Coast Railway életünkre és globális kontextusban. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Florida East Coast Railway jelentőségét és a jelenkori világra gyakorolt ​​​​hatásait.

Florida East Coast Railway
Adatok
Ország Amerikai Egyesült Államok
HelyszínFlorida
Típus
  • közlekedési társaság
  • üzleti vállalkozás
  • vasútvonal
Átadás1885
Hálózat hossza565 km
Nyomtávolság1435 mm
Üzemeltető
TulajdonosHenry Morrison Flagler
Florida East Coast Railway (Egyesült Államok)
Florida East Coast Railway
Florida East Coast Railway
Pozíció az Egyesült Államok térképén
é. sz. 28° 08′ 00″, ny. h. 81° 37′ 54″28.133333°N 81.631667°WKoordináták: é. sz. 28° 08′ 00″, ny. h. 81° 37′ 54″28.133333°N 81.631667°W
A Florida East Coast Railway weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Florida East Coast Railway témájú médiaállományokat.

A Florida East Coast Railway (FEC) egy II. osztályú vasúttársaság, amely az Amerikai Egyesült Államok Florida államában működik, és jelenleg a Grupo México tulajdonában van.

A FEC elsősorban a 19. század utolsó negyedében és a 20. század első évtizedében épült, és a Standard Oil igazgatója, Henry Flagler projektje volt. Eredetileg első feleségével, Maryvel látogatott el Floridába; az asszony egészségügyi problémái miatt kerestek segítséget. Flagler, aki kulcsfontosságú stratégaként szorosan együttműködött John D. Rockefellerrel a Standard Oil Trust létrehozásában, St. Augustine-i tartózkodása során egyszerre észlelte a nagy lehetőségeket és a szolgáltatások hiányát. Ezt követően megkezdte második karrierjének számító tevékenységét: üdülőhelyek, iparágak és közösségek fejlesztését az Atlanti-óceánnal határos Florida partjai mentén.

Az FEC talán leginkább a Key Westbe vezető vasútvonal megépítéséről ismert, amely 1912-ben készült el. Amikor az FEC szárazföldről Key Westbe vezető vonalát az 1935-ös Labor Day hurrikán súlyosan megrongálta, Florida állam megvásárolta a megmaradt útvonalat és hidakat Dade megyétől délre, és azokat közúti hidakká építették át a járműforgalom számára, és tengerentúli autópálya néven váltak ismertté. Flagler nagyobb és maradandóbb öröksége azonban a Florida keleti partvidékén végrehajtott fejlesztések voltak.

A nagy gazdasági világválság idején az irányítást a du Pont család örökösei vásárolták meg. 30 évnyi törékeny pénzügyi helyzet után az FEC az új elnök, Ed Ball vezetésével felvállalta a szakszervezetek elleni harcot. Ball azt állította, hogy a vállalat nem engedheti meg magának ugyanazokat a költségeket, mint a nagyobb 1. osztályú vasutak, és a megtakarított pénzeszközöket az infrastruktúrába kell befektetnie, amelynek állapota gyorsan biztonsági problémává vált. A vállalat - helyettesítő munkásokat alkalmazva - és néhány alkalmazottja 1963-tól 1977-ig a 20. század egyik leghosszabb és leghevesebb munkaügyi konfliktusába keveredett. Végül a szövetségi hatóságoknak kellett beavatkozniuk, hogy véget vessenek az erőszaknak, amely bombázásokat, lövöldözéseket és vandalizmust is magában foglalt.[1] A bíróságok azonban az FEC javára döntöttek a sztrájktörők foglalkoztatásának joga tekintetében. Ez idő alatt Ball nagy összegeket fektetett be a vasút fizikai létesítményeinek számos javítását célzó lépésekbe, és különböző automatizálási formákat telepített. A FEC volt az első amerikai vasúttársaság, amely 1968-ra kétfős vonatszemélyzetet alkalmazott, megszüntette a fülkék használatát, és megszüntette az összes (veszteséges) személyszállítási szolgáltatását.

Ma a vállalat elsődleges vasúti bevételei az intermodális és a kőzetvonatokból származnak. A Brightline, egy városok közötti vasútvonal, az FEC vágányait használja Cocoa és Miami között.

A FEC történelmileg I. osztályú vasút volt, amely 2000 és 2016 között a Florida East Coast Industries (FECI), 1983 és 2000 között a FOXX Holdings, 1983 előtt pedig a St. Joe Company tulajdonában volt.

Vonalak

Térkép
A Florida East Coast Railway történelmi vasúthálózatának interaktív térképe, a jelenlegi vonalakkal (piros) és a korábbi vonalakkal (sötétpiros)

Fővonal

Emléktábla
Emléktábla

Legnagyobb kiterjedésében a Florida East Coast Railway fővonala Jacksonville-től Miamin keresztül Key Westig tartott, ami több mint 500 mérföldes távolságot jelentett.[2] Ma a fővonal Jacksonville-től Miamiig húzódik.

A fővonal 1925 előtt St. Augustine és Bunnell között eltért a jelenlegi útvonalától. St. Augustine-tól délnyugatra, a St. Johns folyón fekvő East Palatka-ig futott, mielőtt visszafordult volna délkeletre, Bunnellbe. 1925-ben megépült a Moultrie Cutoff, hogy a fővonalat átirányítsák egy közvetlenebb útvonalra St. Augustine és Bunnell között, megkerülve az East Palatka felé vezető belvízi kitérőt.[3] Az eredeti fővonal a Moultrie Cutoff elkészülte után is üzemben maradt, de lefokozták mellékvonallá (Palatka Branch), és mára nagyrészt elhagyatottá vált. A fővonalon a mérföldkőszámok még mindig az eredeti útvonalat tükrözik, ami miatt a mérföldkőszámok ma Bunnellben hirtelen 67-ről 86,4-re ugranak.[4]

1926-ban a fővonalat Jacksonville és Miami között kétvágányúvá építették át az 1920-as évek floridai földboomjára válaszul. A hidakat átépítették, és ezzel egy időben automata blokkjelzőket is telepítettek.[3]

A Key West felé történő meghosszabbítást az 1935-ös Labor Day hurrikán elpusztította, és nem építették újjá, Florida City lett az új déli végállomás. Az Overseas Highway (US 1) ma nagyrészt az egykori Key West Extension útvonalán halad.[5]

1972-ben, négy évvel a FEC személyszállítási szolgáltatásainak megszűnése után megkezdődött a fővonal egyvágányúvá történő visszaépítésére, 10 mérföldenként átmenő mellékvágányokkal és központi forgalomirányítással. Szintén 1972-ben a FEC felhagyott a Miami déli részétől Kendallig tartó fővonallal, ami magában foglalta a Miami folyó felett Miami belvárosában lévő nyitható forgóhíd lebontását is.[6] 1979-ben a FEC eladta ennek a felhagyott szakasznak az útjogát a Miami-Dade Transitnak, amely aztán a Miami Metrorail déli felét építette meg a korábbi útjogon. A Kendalltól Florida Cityig tartó fővonali vágány ekkor még üzemben maradt, mivel azt még mindig a Little River Branch-en keresztül lehetett megközelíteni. 1989-re a Kendall és Florida City között megmaradt fővonali vágányt (amely a Key West Extension 1935-ös felhagyása óta a déli végállomás volt) felhagyták. Ma a South Miami Dade Busway és a South Dade Rail Trail a Kendalltól Florida Cityig tartó egykori nyomvonalon halad.[7]

Azzal, hogy a 2010-es években a Brightline-on keresztül újra bevezették a személyszállítást a FEC-en, a fővonal nagy részét ismét kétvágányúvá bővítették. A Miamitól West Palm Beachig tartó kétvágányú pálya 2017 végén készült el. A Brightline második fázisának részeként elkészült a West Palm Beach-től Titusville-ig tartó kétvágányú pálya.[8] A projekt részeként számos hidat átépítettek ezen a szakaszon, annak ellenére, hogy sok régebbi híd még mindig megfelelő szélességű a korábbi kétvágányú pálya miatt.[3]

Jegyzetek

  1. ↑ „Florida Railroad Strike Is Symbolic of National Test; Company Challenges Established Labor Relations Pattern”, The New York Times, 1964. február 16. (Hozzáférés: 2019. június 27.) 
  2. ↑ Florida Railroad Commission Annual Report (1913)
  3. ↑ a b c Turner, Gregg M.. Florida Railroads in the 1920s. Arcadia Publishing (2005) 
  4. ↑ Geographic Information System. Federal Railroad Administration . U.S. Department of Transportation. (Hozzáférés: 2019. április 10.)
  5. ↑ The Bridge That Never Was. Keys Historeum . (Hozzáférés: 2015. január 9.)
  6. ↑ FEC Historical Timeline. Florida East Coast Railway Society . (Hozzáférés: 2021. június 30.)
  7. ↑ Miami-Dade Transit History. miamidade.gov . (Hozzáférés: 2016. július 6.)
  8. ↑ Brightline Construction: Cocoa, Rockledge, and Suntree Progress - May and June 2021. YouTube , 2021. június 19. . (Hozzáférés: 2021. július 3.)

Irodalom

További információk