Erich Haenisch

A mai világban a Erich Haenisch olyan téma, amely nagy aktualitásra tett szert, és széleskörű érdeklődést váltott ki a társadalomban. Akár az emberek mindennapi életére gyakorolt ​​hatása, akár a szakmai területen való relevanciája, akár a technológiai fejlődésre gyakorolt ​​hatása miatt, a Erich Haenisch visszatérő beszédtéma lett különböző területeken. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Erich Haenisch legfontosabb szempontjait, és elemezzük a jelenlegi kontextusban való fontosságát. Ezenkívül megvizsgáljuk annak időbeli alakulását és lehetséges hatásait a jövőben.

Erich Haenisch
Született1880. augusztus 27.[1][2][3]
Berlin
Elhunyt1966. december 21. (86 évesen)[1][3]
Stuttgart
Állampolgárságanémet
Foglalkozásaegyetemi oktató
Kitüntetései
  • a Német Szövetségi Köztársaság nagykeresztje csillaggal
  • A művészetek és a tudományok érdemrendje

Erich Haenisch (Berlin, 1880. augusztus 27. – Stuttgart, 1966. december 21.; kínai neve pinjin hangsúlyjelekkel: Hǎi Níshì; magyar népszerű: Haj Ni-si; kínaiul: 海尼士) német sinológus, mongolista és mandzsuista. Wilhelm Grube tanítványa volt.

Élete és munkássága

Erich Haenisch 1913-tól a Berlini Egyetem oktatója, majd 1920-tól docense volt. 1925-től rövid ideig a Göttingeni Egyetemen is tartott előadásokat, de még ebben az évben átment a Lipcsei Egyetemre. 1932-ben tért vissza a Berlini Egyetemre, ahol a kínai fakultás professzora lett. Ezzel párhuzamosan, 1927-től 1951-ig a müncheni Lajos–Miksa Egyetem kelet-ázsiai kultúra és nyelvészet professzora is volt. Kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezett, számos külföldi sinológussal szoros szakmai, baráti viszonyt ápolt.

A nevéhez fűződő klasszikus kínai nyelvkönyv hosszú évtizedekig alaptankönyvnek számított nem csupán a német nyelvű országokban, hanem a magyar sinológus-képzésben is. Kiemelkedő és úttörő munkát végezett A mongolok titkos történetének német nyelvű fordításával és elemzésével.

Haenisch volt az egyetlen német sinológus, aki személyesen igyekezett a hatóságoknál közbenjárni, francia sinológus kollégája, Henri Maspero szabadon bocsátása érdekében, akit a buchenwaldi koncentrációs táborba hurcoltak. Masperót és feleségét 1944. július 26-án tartóztatta le a Gestapo, mert a fiuk aktívan részt vett a francia ellenállás tevékenységében. Haenisch erőfeszítései azonban nem jártak eredménnyel, Maspero 1945. március 17-én elhunyt Buchenwaldban.

Irodalom

  • Herbert Franke (Hrsg.): Studia sino-altaica. Festschrift für Erich Haenisch zum 80. Geburtstag. Gabler, Wiesbaden, 1961
  • Wolfgang Bauer: Erich Haenisch (1880-1966). In: Zeitschrift der Deutschen Morgenländischen Gesellschaft. Band 117, 1967, S. 205-210.
  • Oscar Benl: Erich Haenisch in memoriam (1880-1966). In: Oriens Extremus. Band 15, 1968, S. 121 f.
  • Deutsche Biographische Enzyklopädie. 1. Auflage. Band 4 (1999), S. 309.

Jegyzetek

  1. ↑ a b Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ Brockhaus (német nyelven). Brockhaus
  3. ↑ a b Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

Források