Christoph Martin Wieland

Christoph Martin Wieland
Ferdinand Jagemann festménye (1805)
Ferdinand Jagemann festménye (1805)
Született1733. szeptember 5.
Oberholzheim
Elhunyt1813. január 20. (79 évesen)
Weimar
ÁllampolgárságaBiberach an der Riß
Gyermekeitizennégy gyermek
SzüleiRegine Catherine Kick
Thomas Adam Wieland
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
  • a francia Becsületrend lovagja
  • Szent Anna-rend
Christoph Martin Wieland aláírása
Christoph Martin Wieland aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Christoph Martin Wieland témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Christoph Martin Wieland (Biberach an der Riß, 1733. szeptember 5. – Weimar 1813. január 20.) német költő és író, a német felvilágosodás és rokokó nagy költőszemélyisége, fordító, a német klasszicizmus elindítója.

Élete

Wieland Gotthold Ephraim Lessing, Georg Christoph Lichtenberg és Immanuel Kant mellett – a felvilágosodás egyik legjelentősebb és rendkívül kritikus hangvételű írója, a rokokó költészet bravúros képviselője volt, az ún. weimari klasszikusok (Johann Gottfried Herder, Johann Wolfgang von Goethe, Friedrich Schiller és Wieland) legidősebbje.

Wieland apja evangélikus lelkész volt, aki gyermekeit pietista szellemben nevelte. Wieland jogot tanult Tübingenben, de hamar felismerte irodalmi tehetségét is és 1751-ben megírta első tankölteményét Über die Natur der Dinge címmel (A dolgok természetéről). Második művét, a Hermann című hőseposzt elküldte a svájci Johann Jakob Bodmer irodalomtudósnak. Az apjához hasonlóan pietista Bodmer annyira el volt ragadtatva a költeménytől, hogy meghívta magához Wielandot Zürichbe. Bodmer befolyása alatt 1753 és 1758 között több vallásos költemény született (Der gepryfte Abraham, Sympathien, Empfindungen eines Christen, Lady Johanna Gray, Der Triumph der Religion). Ezeket azonban Lessing hevesen bírálta hangvételük miatt, mely vallási türelmetlenségről árulkodott. Lukianosz, Horatius, Cervantes, Anthony Ashley-Cooper, d’Alembert, Voltaire műveinek hatására azonban nem sokkal később 180 fokos fordulatot vett. Amikor Wielandot 1760-ban szülővárosa szenátorává választották, nemcsak életének, hanem költői tevékenységének is új időszaka kezdődött. Sikerült túllépnie önmagán, a túlcsorduló lelki rajongáson, a ledér már szinte sikamlós költemények helyett teljesen új hangon szólalt meg. Szellemes, vicces, ironikusan elegáns stílusú költeményei a német rokokó irodalom legkiemelkedőbb alkotásai. 1761-ben kezdte el a Geschichte des Agathon (Agathon története) című fejlődésregényt, amely Hans Jakob Christoffel von Grimmelshausen A kalandos Simplicissimus regénye mellett az első ilyen típusú regény volt. Ezután következett 1764-ben Don Silvio von Rosalva, oder der Sieg der Natur über die Schwärmerey (Don Silvio avagy a természet győzelme a rajongás fölött). Mindkét művében egyértelműen érződik Miguel de Cervantes, Laurence Sterne és Henry Fielding hatása. Már 1762-ben elkezdte lefordítani William Shakespeare 22 drámáját, amelynek jelentős hatása volt mind a németországi színházi életre, mind a német irodalomra, hisz az ő fordítása tette elérhetővé Shakespeare-t a Sturm und Drang költői számára, akik pedig az angol költőóriás műveinek hatására léptek túl mind a felvilágosodáson, mind a rokokón. 1768-ban jelent meg Musarion oder die Philosphie der Grazien (Musarion avagy a gráciák filozófiája), melynek főhőse az ókori görög filozófus Phaniasz, aki csalódik a szerelemben, aszketikus életbe kezd, de szerelme Musarion visszahódítja és Phaniasz felismeri, hogy sem az aszketizmus, sem a gátlástalan érzékiség nem vezethet boldogságra, csupán a mértéktartás az arany középút. 1769-től 1772-ig az erfurti egyetemen oktatott filozófiát. Élete utolsó időszakát Weimarban töltötte, itt Károly Ágost nagyherceg házitanítója volt, majd az ő kormányra lépése után kizárólag az írásnak szentelte idejét, itt fordította Horatiust és Lukianoszt németre, és ekkor keletkezett számtalan jelentős regénye; Der goldene Spiegel (Az aranytükör–1772), Die Geschichte der Abderiten (Az abderiták története 1774), valamint egy lovagi eposz, az Oberon (1780). Wieland érdeme, hogy a regény, amely a 18. század elején még alapjában alsórendűnek számított, teljes értékű műfajjá nőtte ki magát. Wieland volt 1773-tól 1789-ig a Teutscher Merkur, kora legjelentősebb folyóiratának főszerkesztője. Amikor 1813-ban 80 évesen elhalálozott, Goethe tartotta a halotti beszédet és méltatta életművét.

Jelentősége

A német anakreóni költészet legnagyobbjai közé tartozik. Nemcsak a német rokokó legfontosabb költője, hanem többek szerint egyetlen kiváló képviselője, a felvilágosodás szószólója, Lessing mellett. Költeményeiben soron kísérhetjük, hogy miként alakult ki a barokk korszak irodalmából a rokokó irányzat, ami sok tekintetben ellentörekvés is volt. Wieland műveiben megfigyelhetjük mind a barokk irodalom jellegzetességét, a lelki feszültséget, de a rokokóra jellemző életörömöt is. Költeményeit rendkívüli nyelvi gazdagság és a témák sokfélesége jellemzi. Ilyen tekintetben egyedülálló. Azonban ő sem volt a kezdetektől fogva a nyelvi elegancia mestere, csak miután hátat fordított kora divatos irányzatainak (így például fiatalkora pietizmusának), tudta megtalálni saját hangját. Wieland felvilágosodásról alkotott elképzeléseit Charles Brockden Brown dolgozta fel Wieland or The Transformation: an American Tale (Wieland avagy az átváltozás: egy amerikai elbeszélés 1798). A regény hőse Theodore Wieland, az író Christoph Martin Wieland fiktív rokona, aki vallásos őrületében megöli saját családját.

Művei

Az Oberon illusztrációja Geschichte der Abderiten (1887)

Magyarul

Jegyzetek

  1. ↑ a b Краткая литературная энциклопедия (orosz nyelven). The Great Russian Encyclopedia, 1962
  2. ↑ a b Wieland, Christoph Martin, nem ismert naptár szerint; valószínűleg Gergely-naptár
  3. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  4. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Краткая литературная энциклопедия (orosz nyelven). The Great Russian Encyclopedia, 1962
  7. ↑ a b Wieland, Christoph Martin
  8. ↑ 1911 Encyclopædia Britannica/Wieland, Christoph Martin
  9. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  10. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Виланд Кристоф Мартин, 2015. szeptember 28.
  11. ↑ Краткая литературная энциклопедия (orosz nyelven). The Great Russian Encyclopedia, 1962

Források

Nemzetközi katalógusok