Big Maceo Merriweather

A mai világban a Big Maceo Merriweather olyan téma, amely egyre nagyobb érdeklődést vált ki a lakosság széles körében. A Big Maceo Merriweather megjelenése óta ellentmondó véleményeket és vitákat generált a társadalomra gyakorolt ​​hatásáról. Az idő múlásával ez a téma egyre fontosabbá vált, és a mindennapi élet különböző aspektusait és a tudás különböző területeinek fejlődését befolyásolja. Éppen ezért elengedhetetlen a Big Maceo Merriweather-hez kapcsolódó különböző szempontok mélyreható elemzése, hogy megértsük a hatókörét és az egyénekre, közösségekre és általában a világra gyakorolt ​​​​hatásait. Ebben a cikkben a Big Maceo Merriweather különböző perspektíváit és megközelítéseit vizsgáljuk meg azzal a céllal, hogy teljes és gazdagító képet adjunk a Big Maceo Merriweather mai fontosságáról.

Big Maceo Merriweather
Életrajzi adatok
ÁlnévBig Maceo Merriweather
Született1905. március 31.[1]
Atlanta
Elhunyt1953. február 23. (47 évesen)
Chicago
Pályafutás
Műfajokblues
Hangszerzongora
Tevékenység
  • blueszenész
  • zongorista
  • dalszerző
  • előadóművész
KiadókBluebird
IPI-névazonosító00055023607

Big Maceo Merriweather (eredeti neve: Major Merriweather) (Atlanta, Georgia, 1905. március 31. – Chicago, Illinois, 1953. február 23.) amerikai blues-zongorista, énekes. Stílusa nagy hatással volt a második világháborút követő évek előadóira.[2]

Életpályája

Autodidakta zongorista volt. Az 1920-as években Detroitba (Michigan állam) költözött, és itt kezdődött el a zenei karrierje. 1941-ben Chicagóba ment, ahol megismerkedett Tampa Reddel.[3] Red mutatta be őt Lester Melrose-nak az RCA Victor kiadótól (és leányvállalatától, a Bluebird Records-tól), aki lemezszerződést írt alá Merriweatherrel.[4]

Az első lemeze, a Worried Life Blues 1941-ben jelent meg, és az egyik legjellemzőbb száma maradt később is. (Eric Clapton is a műsorára tűzte ezt a dalt.) Ezt követték olyan sikerek, mint a Chicago Breakdown és a Texas Stomp.[4] Zongorajátékának stílusára Leroy Carr, Roosevelt Sykes, a boogie-woogie zongoristák közül pedig Meade Lux Lewis és Albert Ammons hatottak.

Merriweather 1946-ban stroke-ot kapott.[3] Szívrohamban hunyt el 1953. február 23-án Chicagóban. A Detroit Memorial Cemetery nevű emléktemetőben hantolták el (Warren).[5]

Emlékezete

  • Felvételeit egy dupla albumon a RCA Victor/Bluebird adta ki Chicago Breakdown címen, 1975-ben. Azóta más kiadásokban is megjelentek a felvételei.
  • Halála után évtizedekkel, 2002-ben beiktatták a Blues Hall of Fame tagjai közé.

Diszkográfiája

  • Collection "Jazz Classics" No. 22 (RCA Victor, 1961)
  • Black & White Vol. 9 (RCA, 1969)
  • Big Maceo with Tampa Red in Chicago 1941–1946 (Sunflower, 1970)
  • Chicago Breakdown (RCA, 1975)
  • Bluebird No. 2: Big Maceo, vol. 1 (RCA, 1976)
  • The Best of Big Maceo, vols. 1 and 2 (Arhoolie, 1984)
  • Tampa Red/Big Maceo: Get It Cats! (Swingtime, 1989)
  • The King of Chicago Blues Piano (Arhoolie, 1993)
  • Worried Life Blues (Orbis, 1995)
  • The Bluebird Recordings (RCA/Bluebird 1997)
  • The Essential Recordings of Tampa Red and Big Maceo (Indigo, 1999)
  • The Best of Big Maceo with Tampa Red (Blues Forever, 2001)
  • Chicago Piano, vols. 1 and 2 (Fabulous, 2003)
  • Complete Recorded Works in Chronological Order Volume, vols. 1 and 2 (Document, 2004)

Díjai, elismerései

Jegyzetek

  1. ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. ↑ Du Noyer, Paul. The Illustrated Encyclopedia of Music. Fulham, London: Flame Tree Publishing, 181. o. (2003). ISBN 1-904041-96-5 
  3. ↑ a b Russell, Tony. The Blues: From Robert Johnson to Robert Cray. Dubai: Carlton Books, 91. o. (1997). ISBN 1-85868-255-X 
  4. ↑ a b Archiválva 2006. október 27-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  5. ↑ Big Maceo. AllAboutJazz.com. . (Hozzáférés: 2015. január 19.)

További információk