Napjainkban a Beck Tamás (miniszter) olyan téma, amely nagy aktualitást kapott a mai társadalomban. A Beck Tamás (miniszter) megjelenése óta felkeltette a szakértők, akadémikusok és minden korosztály figyelmét. Akár társadalmi, gazdasági vagy technológiai szférában kifejtett hatása miatt, a Beck Tamás (miniszter) olyan általános érdeklődésre számot tartó témaként pozicionálta magát, amely megérdemli a mélyreható elemzést és megvitatást. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Beck Tamás (miniszter) különböző aspektusait, jelentőségét a mai világban, és a lehetséges jövőbeli forgatókönyveket, amelyek az evolúciójából adódhatnak. Egy részletes elemzésen keresztül foglalkozunk a Beck Tamás (miniszter) legfontosabb aspektusaival, hogy megértsük mindennapi életünkre és a társadalom egészére gyakorolt hatását.
Beck Tamás | |
Magyarország kereskedelmi minisztere | |
Hivatali idő 1988. október 5. – 1990. május 23. | |
Előd | Marjai József |
Utód | Bod Péter Ákos |
Született | 1929. február 26. Budapest |
Elhunyt | 2014. augusztus 20. (85 évesen) Budapest |
Párt | MSZMP |
Foglalkozás | okleveles gépészmérnök |
Iskolái |
|
Beck Tamás (Budapest, 1929. február 26. – Budapest, 2014. augusztus 20.[1]) magyar mérnök, politikus, kereskedelmi miniszter.
A Magyar Kender-, Len- és Jutagyárban dolgozott technikusként 1948-tól 1951-ig. A Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Gépészmérnöki Karán szerzett gépészmérnöki oklevelet 1951-ben. 1950-1951-ben a Prágai Műszaki Főiskolán is folytatott tanulmányokat.
Az egyetem elvégzése után a Gazdasági és Műszaki Akadémián volt tanársegéd, majd adjunktus. 1952-től a Könnyűipari Minisztériumban dolgozott csoportvezetőként, majd a műszaki osztályvezető helyettese lett. 1963 és 1970 között a Szegedi Kenderfonó és Szövőipari Vállalat igazgató-főmérnöke volt. 1970-1971-ben a Könnyűipari Szervezési Intézet műszaki igazgatójaként dolgozott. Emellett 1973-ig állami ösztöndíjjal a Princetoni Egyetemen tanult.
1973. november 1-jétől a Budaflax Lenfonó és Szövőipari Vállalat vezérigazgatója volt. 1982-től 1988-ig a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke volt, és ebben a minőségében a HVG „lapgazdája” is volt. Igyekezett oldani a feszültségeket a reformpárti, progresszív hetilap valamint a politikai és gazdasági vezetés között.[2]
1976-ban belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba. 1985-ben az MSZMP KB mellett működő gazdaságpolitikai bizottság tagja volt. 1987. június 23-án beválasztották az MSZMP Központi Bizottságába. 1988. október 5-étől 1990. május 23-ig kereskedelmi miniszter volt a Németh-kormányban.
1982-től címzetes főiskolai tanár volt, a BME-n és a Budapesti Műszaki Főiskolán is tanított.